128 JURA 2004/<strong>2.</strong>
Kun Tibor: Betekintés a francia nyelvû afrikai mozi jelenébe Kun Tibor egyetemi adjunktus COLLOQUIUM Betekintés a francia nyelvû afrikai mozi jelenébe I. Bevezetõ 129 1. Afrikán, a szokásos felfogástól eltérõen, az egész afrikai kontinenst és Madagaszkár szigetét értjük, azaz tartjuk magunkat a földrajzi Afrika-fogalomhoz, s ennek megfelelõen, természetesen, nem csak az ún. „Fekete-Afriká”-t, a „Szaharától délre elterülõ” kontinensdarabot tartjuk hozzátartozónak, hanem az északi, arab – muzulmán országokat is (Algéria, Tunézia, Marokkó). Sokféle csonkítástól szabadítjuk meg így a földrészt, gazdagabb anyagot tárgyalhatunk (és ez nem csak a mozira vonatkozik, de az élet minden területére, úgy, ahogy az a különbözõ formáiban és módjaiban megjelenik). Az afrikai kontinensen belül az ún. frankofón országok moziját szeretnénk nagyon vázlatosan bemutatni; azon országokat vesszük figyelembe, amelyekben a francia nyelv ma is legalább egyik, ha nem elsõ hivatalosan használt, elfogadott nyelv. Nagyon vázlatosan, hiszen ma már meglehetõsen nagy mennyiségû afrikai filmet regisztrálnak a szakkönyvek és lexikonok; ezt a mennyiséget feldolgozni, osztályozni, értékelni egyre nehezebb, s fõleg egyre nehezebb elfogulatlan, egyértelmû kritikákat olvasni róluk, hiszen mind afrikai, mind Afrikán kívüli „szakemberek” (csúnya szó, nem szívesen írjuk ide), kritikusok figyelik – nálunk is – az afrikai filmtermést, és nem kell magyaráznunk, a kétfajta megközelítés és kritika mögött gyakran politikai, sõt, pénzügyi érdekek húzódnak meg. Szerencsére, a világon egyre több helyen foglalkoznak vele, és egyre több az objektivitásra törekvõ, jóindulatú, nem kioktató kritika. Ahogy azt az egyik ismert kritikus mondta általában az afrikai mozihoz, annak alkotóihoz való hozzáállással kapcsolatban: „Miért nem tiszteljük egy rendezõ eljárását, még mielõtt megmondanánk neki, mit kellett volna csinálnia?” 1 <strong>2.</strong> Nehéz az afrikai moziról általában beszélni, írni. Olyan ez, mintha általában akarnánk az európai moziról beszélni; mégis meg kell próbálni, hiszen gyakorlatilag valamennyi afrikai nemzeti mozi ugyanazokkal a problémákkal küszködik, még ma is. Ezeket a következõkben foglalhatjuk össze: technikai felszereltség hiánya (nagyon sokan a régi típusú, hagyományos filmtechnikai eszközökkel dolgoznak, az utómunkálatok döntõ többségét Európában, Kanadában, az USA-ban végzik, ami megemeli a filmgyártás önköltségét), financiális nehézségek (a filmgyártás költséges, mindenütt az, Afrikában azonban különösen súlyos a helyzet ebbõl a szempontból, hiszen ismert a kontinens anyagi helyzete: sokkal fontosabb, életbe vágóbb kérdésekkel sem tudnak megbírkózni, nemhogy filmeket szponzoráljanak!). Mindezek ellenére, néhány afrikai ország kormánya, kitartó és makacs filmeseik nyomására, kérésére, magyarázkodására a mozi hatalmát és a mûvészet erejét illetõen, elfogadta, hogy támogassa a filmmûvészek törekvéseit az 1960-as évek után. A politika és a pénzügyek azonban hamarosan felülkerekedtek a mûvészi meggondolásokon, s néhány éves ígéretes fellendülés után az afrikai mozi ügye ismét veszített. Az afrikai „filmipar” külsõ és belsõ erõk hatására – nyomására, „a (legtöbb) afrikai kormány bûnös lemondása, hatalmas, módszeres, Afrikán kívüli ’érdekek’ és maguknak az afrikai filmeseknek lemondása következményeképpen visszavonulni kényszerült.” 2 Eppure! az afrikai mozi létezik, s ma már nem csak dokumentumfilmek, hanem nagy lélegzetû, másfél, kétórás produkciók formájában is, vannak kosztümös filmek, vannak „cinéma vérité” filmek, vannak történelmi hagyományokra épülõ filmek, rajzfilmek stb…, amelyek néhány év óta a legkülönbözõbb fesztiválokon (Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában) sikert sikerre halmoznak, díjakat nyernek, külön említést érdemelnek a nemzetközi zsûriktõl stb… Sajnos, a megfelelõ média- és kritikai visszajelzés távolról sem olyan e filmek esetében, mint az Afrikán kívüliekében – bár, hála többek között az Internetnek, ez is javulást mutat, hiszen rengeteg web-oldal képekkel, kritikákkal, filmjegyzékekkel, tartalmi ismertetésekkel stb… próbál jó értelemben vett piacot és népszerûséget teremteni az afrikai filmnek. Nagyon sok szép és minden tekintetben értékes afrikai film koprodukcióban készül. Nincs ez nagyon másképpen a többi kontinens országainak filmgyártásában sem, kivéve talán az USA-ban. A fõ külföldi koproducerek természetesen ezekben a frankofón országokban Franciaország („Franciaország domináns pozíciója lehetõvé teszi számára, hogy megszabja a játékszabályokat”), 3 de ott van Kanada, Svájc, Belgium, Olaszország, Hollandia, Németország is, hogy csak az Afrikán kívüli „bedolgozókat” említsük, és akkor még nem beszéltünk az afrikai országok egymás közötti filmgyártási kapcsolatairól. Új és kiemelkedõ szerepet kezd játszani az afrikai mozi támogatásában pénzügyileg, pályázatok út- JURA 2004/<strong>2.</strong>