2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Gál Gyula: Állami világûrjogok
Gál Gyula
A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia r. tagja,
a Nemzetközi Világûrjogi Intézet tb. igazgatója
Állami világûrjogok
Szerény írásomnak adhattam volna kevésbé meglepõ,
elegánsabb címet: „Az ûrkutatás állami jogszabályai”
vagy „az ûrtevékenység a belsõ-állami jogalkotásban”
stb. Ez a cím mégis jobban érzékelteti, hogy ma
már a szûkebb értelemben vett világûrjog mellett (=
nemzetközi ûrjog) mind az elméletben, mind a gyakorlatban
számolnunk kell az államok világûrjogával,
mint ahogy a légijog is magába foglalja a belsõ állami
légijogot, a tengeri jog az államok tengeri jogát.
Negyven évvel ezelõtt úgy véltem, hogy „a
világûrjog mindazoknak a jogszabályoknak az összessége,
amelyek a világûrkutatással, illetve a világûr és
égitestek felhasználásával kapcsolatban keletkezett
belsõ állami és államközi viszonyokat, valamint e tevékenységnek
az egyes személyek jogait érintõ kihatásait
szabályozzák.” 1 A belsõ állami jogviszonyok
idesorolása – eltekintve attól, hogy az Egyesült Államok
légügyi és világûrtörvénye (National Aeronautical
and Space Act) 1958 óta hatályban volt, számomra
logikusan következett abból, hogy az államok
hatályos légijoga az ûrtevékenységre nem lesz
alkalmazható. Ami az „egyes személyek jogait” illeti,
azt a perspektívát is figyelembe kellett venni,
hogy a kezdeti, kizárólag állami vállalkozások után
az államok gazdasági berendezésétõl függõen magánszervezetek
is elõbb-utóbb részt fognak venni
az ûrkutatásban, és fõként annak gyakorlati hasznosításában.
A világûrjog, elvesztve a publicisztika által melengetett
„kozmikus jelleget” (ld. droit cosmique,
koszmicsszkoe pravo stb.) a nemzetközi jogon belüli
jus speciale lett, s ezzel összhangban sorra keletkeztek
az állami világûrjogokat képezõ belsõ állami
jogszabályok. Utóbbiak alkotását ugyanis az
1967. évi Világûrszerzõdésben és az ezt követõ, annak
mintegy végrehajtását szolgáló további egyezményekben
foglalt nemzetközi jogi kötelezettségek
tették szükségessé.
1. Nemzetközi jogi alapok
A nemzetközi ûrjog legfontosabb forrása, az említett
Világûrszerzõdés 2 az államok világûr-tevékenységét
szabályozó elvek közt határozza meg az alábbiakat:
37
– A szerzõdésben részes állam, amelynek nyilvántartásában
a világûrbe felbocsátott objektum szerepel,
annak a világûrben vagy valamely égitesten
való tartózkodása idején az illetõ objektum és személyzete
felett megtartja a joghatóságot és ellenõrzési
jogot (VIII. cikk)
– A szerzõdésben részes államok nemzetközi
felelõsséggel tartoznak a világûrben, így a Holdon és
más égitesteken folytatott nemzeti tevékenységekért,
akár kormányszervek, akár nem állami intézmények
végzik azokat, továbbá
– annak biztosításáért, hogy a nemzeti tevékenységeket
az e szerzõdésben foglalt rendelkezésekkel
összhangban folytassák.
– A nem állami intézmények által folytatott tevékenységhez
az illetõ állam engedélye és folyamatos felügyelete
szükséges (VI. cikk)
– A szerzõdésben részes minden állam, amely valamely
objektumot a világûrbe felbocsát vagy felbocsáttat,
és minden olyan részes állam, amelynek területérõl
vagy berendezésérõl valamely objektumot felbocsátanak,
nemzetközi felelõsséggel tartozik azokért a károkért,
amelyeket az illetõ objektum vagy annak alkatrészei
a szerzõdésben részes más államnak, vagy ilyen állam
természetes vagy jogi személyeinek okoznak a
földön, a légtérben vagy a világûrben, beleértve a
Holdat és más égitesteket. (VII. cikk)
Az Alapelvszerzõdésként is idézett multilaterális
nemzetközi szerzõdést az államok többsége – jelenleg
124 állam – ratifikálta.
Az 1971. évi ún. Káregyezmény 3 a világûrkárokért
viselt államfelelõsség elvét tartalmazza a kárfelelõsség
részesei közti viszonyban érvényes szabályozásában.
A ratifikáló államok száma 83.
A nemzetközi ûrjog és az állami világûrjogok kapcsolatának
fontos eleme az ûrtárgyak állami regisztrálása.
Ezt az 1974. évi Lajstromozási Egyezmény tette
kötelezõvé. 4
A világûrjogi törvények – az Egyesült Államok
jogalkotását kivéve – az idézett nemzetközi ûrjogi
kötelmekbõl indultak ki. Az USA törvényhozása
jóval a Világûrszerzõdés elõtt alapozta meg az
ûrtevékenység ma már rendkívül széles körû állami
szabályozását. 5 Ezt a szûkszavú norvég 6 , majd a
nyolcvanas években a részletesebb svéd 7 , angol 8 törvények
követték. A japán törvény gazdasági szervezetként
mûködõ „Világûr-fejlesztési Szervezet”-et
hozott létre. 9 A kilencvenes években átfogó
világûrtörvények jelentek meg, némelyikük a lehetõ
teljességre törekvõ kodifikáció igényével. Ilyen az
orosz, 10 a dél-afrikai, 11 az ukrán, 12 az ausztrál, 13 a hongkongi
14 és a brazil 15 törvény.
A kölni egyetem Légi- és Világûrjogi Intézete
(Institut für Luft- und Weltraumrecht), valamint a Né-
JURA 2004/2.