2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Rózsás Eszter: A gyermekvédelem rendszere<br />
Rózsás Eszter<br />
egyetemi adjunktus<br />
A gyermekvédelem<br />
rendszere<br />
I. Alapfogalmak<br />
A gyermekvédelem fogalmára vonatkozóan számos<br />
(jogi, szociológiai, pedagógiai stb.) meghatározás<br />
ismeretes és elfogadott a társadalomtudomány<br />
egy-egy ágában. A különbözõ szempontok alapján<br />
megalkotott definíciók közös vonása, hogy a gyermekek<br />
védelmét kétféle – tágabb és szûkebb – értelemben<br />
is megközelítik.<br />
A közigazgatási jog(tudomány) az alábbiak szerint<br />
definiálja a gyermekvédelmet. Tágabb értelemben<br />
gyermek (és ifjúság)védelem alatt értendõ minden<br />
olyan tevékenység, amit a gyermek érdekében<br />
a család, az óvoda, iskola, munkahely, illetve a társadalom<br />
bármely intézménye tesz (kedvezmények,<br />
juttatások, intézményi ellátás, jogszabályalkotás). Ez<br />
az értelmezés tehát mind a „harmonikusan fejlõdõ”,<br />
mind a hátrányos helyzetû, potenciálisan vagy effektív<br />
veszélyeztetett gyermekekre kiterjed. Ebben<br />
a megközelítésben a gyermekvédelem a szociálpolitika<br />
egyik részterülete.<br />
Szûkebb értelemben a gyermekvédelem azt az állami<br />
feladatot jelenti, amely a különleges védelemre<br />
szoruló gyermekek érdekeit óvja hatósági eszközökkel.<br />
Az állam (és az önkormányzat) különleges védelmét<br />
olyan (anyagi, környezeti, magatartási, vagy<br />
egészségügyi okból fakadó) veszélyeztetettség alapozza<br />
meg, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi,<br />
erkölcsi fejlõdését gátolja vagy akadályozza.<br />
A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról<br />
szóló (200<strong>2.</strong> évi IX. illetve 2003. évi IV. törvénnyel<br />
módosított) 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.)<br />
a következõk szerint határozza meg a gyermekvédelem<br />
fogalmát. A gyermekek védelme a gyermek családban<br />
történõ nevelkedésének elõsegítésére, veszélyeztetettségének<br />
megelõzésére és megszüntetésére, valamint a szülõi<br />
vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülõ gyermek<br />
helyettesítõ védelmének biztosítására irányuló tevékenység.<br />
A törvényi meghatározásból következik a gyermekvédelem<br />
alábbi – cél szerinti – felosztása.<br />
Az általános gyermekvédelem a gyermekek családban<br />
történõ nevelésének támogatását, a veszélyeztetettségnek<br />
a megelõzését jelenti. Ez a megelõzõ tevékenység<br />
döntõ részben az oktatási, egészségügyi<br />
141<br />
és szociális intézményhálózatban (esetenként civil<br />
szervezetek bekapcsolódásával) valósul meg, az<br />
egyes ágazatok komplex együttmûködésén alapul.<br />
A speciális gyermekvédelem az árva, elhagyott,<br />
veszélyeztetett (esetleg bûnelkövetõ gyermek) különleges<br />
fokozott védelmét garantálja. A családból<br />
kikerült, vagy kiemelt gyermek teljes körû ellátását<br />
az ún. intézményes gyermekvédelem biztosítja. Ebben<br />
kiemelt szerepe van a Területi Gyermekvédelmi<br />
Szakszolgálatoknak, a gyermek- és lakásotthonoknak,<br />
a hivatásos nevelõszülõknek, a család- és utógondozóknak,<br />
valamint a javítóintézeteknek.<br />
II. Történeti áttekintés<br />
A hazai gyermekvédelem elsõ írásos megjelenése<br />
Szent István király I. törvényében található, amelyben<br />
rögzítették az özvegyek és a vagyonos árvák<br />
védelmét. A középkorban egyházi menhelyek adtak<br />
megfelelõ ellátást az öregeknek, a betegeknek<br />
és az árváknak. Az elsõ árvaházakat a 18. században<br />
alapították. 1<br />
Az elsõ – 1997-ig egyetlen egységes – gyermekvédelmi<br />
törvényt 1901-ben fogadták el. Ez a törvénycikk<br />
– melynek megalkotása Széll Kálmán (akkori miniszterelnök)<br />
nevéhez fûzõdik – nem csupán gyermekmenhelyek<br />
(lelencházak) felállítását rendelte el,<br />
hanem kiépítette a nevelõszülõi gondozási formát is.<br />
A törvény alapgondolata az úgynevezett telepek létesítésén<br />
alapuló családi nevelés volt. Az állami gondozásba<br />
vett gyermekek számára a községekben telepeket<br />
alapítottak. 2 A menhelyekrõl a gyermekeket<br />
a telepeken élõ nevelõszülõkhöz helyezték ki. A családokat<br />
telepfelügyelõk látogatták, akik ellenõrizték<br />
a bánásmódot és a körülményeket.<br />
A második világháború után az egyházak és a társadalmi<br />
szervezetek gyermekmentõ tevékenysége a<br />
háborúban elárvult, szegény gyermekekre irányult.<br />
Majd 1950-ben felszámolták az addigi – döntõen<br />
nevelõszülõkre épülõ – rendszert, helyette (általában<br />
vidéki kastélyokban) csecsemõotthonokat alakítottak<br />
ki. 3 Az 1952-ben hatályba lépõ Családjogi<br />
törvény 4 eltörölte az elhagyott gyermek fogalmat, és<br />
helyette bevezette az állami gondozott gyermek kifejezést,<br />
az elhagyottság helyett a veszélyeztetettséget<br />
vette figyelembe, az állami gondozás idõtartamát<br />
kiterjesztette a gyermek 18 éves koráig.<br />
1957-ben hozták létre a „szocialista gyermekvédelem<br />
szimbólumává” 5 vált Fóti Gyermekvárost, ahol<br />
a gyermekek 3–18 éves korukig – intézetváltás nélkül<br />
– testvéreikkel együtt nevelkedhettek. 1963-ban<br />
alakult meg a Gyermek és Ifjúságvédõ Intézet, amelynek<br />
keretei között nagyméretû – nem gyermekvédel-<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language