2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Vókó György: Nemzetközi büntetõ igazságszolgáltatás korunkban
123
lyek és javak elleni merényleteknek) a megtorlását.
A belga igazságszolgáltatás 2001-ben így ítélhetett
el négy ruandai népírtást elkövetõ személyt. Meg
kell jegyeznünk, hogy a panasztevõk (feljelentõk),
a szóban forgó esetben, a régi gyarmati hatalom területén
székeltek. És ez még csak a kezdet, ugyanis
a belga igazságszolgáltatás elõtt jelenleg vagy harminc
új ügy áll.
– Az egyik feljelentést a sabrai és chatilai szörnyû
vérengzések idején, 1982 szeptemberében elkövetett
háborús bûnök és emberiség elleni bûnök miatt 2001
júniusában tették meg Ariel Sharon izraeli miniszterelnök,
Amos Yaron tábornok és mások ellen.
– Különbözõ körülmények figyelembevételével a
belga igazságszolgáltatás eltörölte a libanoni háborús
tettek (1975–1991) ügyében meghozott amnesztiát,
mint ahogy azt a büntetõjogi immunitást is, amelyben
a hivatalban lévõ államfõk részesültek, továbbá
azokat a következményeket is, amelyeket egy független
vizsgálóbizottság fogalmazott meg, kizárva
mindenféle terhelõ mozzanatot Sharon úr ellen. A
brüsszeli vádkamara 2001 november 28-án – kiváltva
az izraeli kormányzat haragját a belga kormány
ellen, amelyet azzal vádoltak meg, hogy az arab országok
tetszésére vadászva közbenjárt a bíráknál –,
megerõsítette a feljelentés elfogadhatóságát. E polémia
következtében bukott meg az a jószolgálati
misszió, amelyet az Európai Unió képviseletében
Romano Prodi és Guy Verhofstadt szeretett volna
megvalósítani 2001 novemberében a Közel-Keleten.
Válaszképpen 2002 január hónapban egy háttérbõl
Izrael által irányított feljelentést tettek Yasszer
Arafat ellen terrorista bûntettekért. A vádkamarának
2002 januárjában ismét nyilatkoznia kellett tehát
a vizsgálat és a nyomozás megindításának az
érvényességérõl.
– Egy feljelentést az 1999. évi államcsíny után az
elefántcsontparti katonai kormányzat ellen tettek.
– Egy feljelentést az iraki kurdok tettek Szaddam
Husszein ellen.
– Egy feljelentést a Kongói Demokratikus Köztársaság
egyes miniszterei ellen tettek…
A lavina vitát váltott ki az „egyetemes kompetencia”
törvényének esetleges módosítása tárgyában az
egész országban. Addig is, míg ez eldõl, az igazságszolgáltatás
gépezete mûködik, és azok a vezetõk, akiket
a feljelentések célba vettek, minden bizonnyal elkerülik,
hogy belga földre tegyék a lábukat.
A sok folyamatgátló amnesztiatörvény dacára
Dél-Amerikában is akcióba lendült az igazságszolgáltatás.
Bár a legtöbb katonai rezsim letûnt már, az
igazságszolgáltatás még nem végezte el a maga munkáját.
Pinochet tábornok, hazatérve Chilébe, vádak
tárgyává vált, de magas kora, egészségi állapota és a
chilei igazságszolgáltatás bátortalansága miatt minden
bizonnyal megszabadul országa igazságszolgáltatásától.
Öregkori napjait azonban megkeserítik a
Spanyolországban, Nagy-Britanniában és Franciaországban
– emberrablás, önkényes letartóztatás és
ezen országok állampolgárainak az eltûntetése miatt
– ellene indított perek.
A dél-amerikai országok többségében (Brazíliában,
Argentínában, Chilében, Bolíviában, Paraguayban,
Uruguayban) az ügyeket lezárni akaró sok amnesztiatörvény
megszavazása ellenére is folytatják
a pereket.
Az eltûntek családjai által kifejtett tevékenység,
de a bírói képzelet is lehetõvé tette, hogy az amnesztia
által fedetlenül hagyott tetteket felidézzék: ilyenek
az eltûntek gyermekeinek az „elkobzása” (azoké,
akik Argentína börtöneiben születtek), vagy maguk
az eltûnések, amelyek folyamatos bûncselekményt
jelentenek mindaddig, amíg az áldozatok testét nem
találják meg. Röviden: fogadni lehetne, hogy a régi
vezetõk, katonák és rendõrök vád alá helyezésének,
letartóztatásának és ítéleteinek a listája nõni fog a világnak
ebben a részében is. Már csak azért is, mert az
európai országok (Spanyolország, Nagy-Britannia,
Franciaország, Svédország, Olaszország…) elkezdték
bizonyos számú bûnözõ kiadatásának a követelését,
olyanokét például, mint Alfredo Aztiz, argentín
ex-fregatt-kapitány. Ha a megkeresett országok, mint
Argentína és Brazília, az igazságszolgáltatás területhez
kötöttsége nevében eddig el is utasították a kiadatási
kérelmeket, hosszú távon aligha tartható az
álláspontjuk. Ugyanis a kiadatási szerzõdések általános
szabálya az, hogy az aláíró országoknak a keresett
személyeket át kell adniuk, ha az alapfeltételek
összegyûltek. Tehát új igazságszolgáltatási akciókra
lehet számítani nemzetközi vagy kormányzati
pressziók gyakorlásával annak érdekében, hogy az
érintett országok teljesítsék vállalásaikat.
Egy francia vizsgálóbíró 2001 október 25-én tizenöt
új nemzetközi letartóztatási parancsot adott
ki emberrablás és kínzás tárgyában azok ellen a régi
chilei katonák ellen (köztük Javier Palacios Ruhman
tábornokkal szemben, aki 1973-ban a Moneda-palota
elleni ostromot vezette), akiket azzal gyanúsítanak,
hogy hozzájárultak négy francia eltûnéséhez. Az új
letartóztatási parancsok három korábbit követnek,
ezek közül az egyik Pinochet tábornok ellen irányult.
Az argentin Legfelsõbb Bíróság sajnos nem követ el
mindent annak érdekében, hogy a kormányzatot a
kiadatási szerzõdés betartására kötelezze.
A francia törvényalkotó, akit megejtett az a gondolat,
hogy az emberi jogokat és a nemzetközi morál
követelményeit ezentúl még inkább tiszteletben kell
tartani, egyre több törvényben írja elõ magának, hogy
szankcionálni kell a franciák által idegenben elkövetett
bûntetteket és vétségeket. Pusztán érintõlegesen
JURA 2004/2.