2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
68<br />
bizakodásra adhat okot<br />
Az európai alkotmány szövegével kapcsolatban elmondható,<br />
hogy beigazolódni látszik a dolgozatom<br />
elején tett megállapítás, miszerint az Európai Unió<br />
viszonya átalakulóban van a kisebbségi kérdéssel<br />
kapcsolatban. Ezt igazolja az elfogadott alkotmányszöveg<br />
is, de az egyes tagállamok hozzáállásában is<br />
változás tapasztalható. A magyar javaslat tárgyalása<br />
során olyan országok is pozitívan viszonyultak a<br />
kérdésfelvetéshez, mint pl. a nem éppen a kisebbségvédelmi<br />
hagyományairól ismert Franciaország,<br />
vagy a területén élõ magyar kisebbséget államalkotó<br />
tényezõként el sem ismerõ Románia. 74<br />
6.7.8. Az EU elmozdult a holtpontról<br />
Az Európai Uniónak ezek a jogalkotási aktusai biztatóak<br />
és üdvözölhetõek. De közel sem jeleznek áttörõ,<br />
lényegi szemléletváltást, pusztán annyit, hogy a Közösség<br />
ebbõl a szempontból elmozdult a holtpontról<br />
és megteremtette a lehetõségét egy lassú, szerves<br />
fejlõdésnek, melynek eredményeként egyes hátrányos<br />
helyzetben levõ, kisebbségi nyelvet beszélõ<br />
csoportok elõnyösebb helyzetbe kerülhetnek, illetve<br />
az etnikai konfliktusok esélye csökkenhet a közösségen<br />
belül. Pusztán az esélye csökkenhet, hiszen<br />
ha igazat adunk Huntingtonnak, amelyben a civilizációk<br />
összecsapását vetíti elõre, mint a közeli jövõ<br />
konfliktusainak legfõbb forrását, ez a lehetõség egyre<br />
gyakrabban fenyegeti majd a világot. 75<br />
6.8. Jövõbeli etnikai konfliktusok veszélye<br />
az EU-ban<br />
A kisebbségi jogok biztosítása egybevág az Európai<br />
Közösségek stabilitásra és biztonságra irányuló politikájával,<br />
ahogyan arra a 6.<strong>2.</strong>3. pontban utaltam,<br />
de nem garantálja azt, hogy másféle faji alapú konfliktusok<br />
ki ne robbanjanak. A kisebbségi vagy regionális<br />
nyelvet beszélõk csoportjához például gyakran<br />
nagyon hasonló helyzetben vannak a bevándorlók,<br />
mégis a hozzájuk való viszonyulás nem teljesen<br />
ugyanazokon az alapokon nyugszik. A bevándorlók<br />
jogainak kérdésében kevés országban születtek még<br />
a helyzetet jól kezelõ intézkedések, pedig a kisebbségekkel<br />
ellentétben általában számuk nem csökken,<br />
hanem – néha rohamosan – növekszik.<br />
6.9. További kisebbségi jogok rendezésére<br />
lenne szükség<br />
Másrészt a kisebbséghez tartozó személyek anyanyelvhasználatának<br />
elõsegítése pusztán kicsiny szelete<br />
a kisebbségeket érintõ problémáknak. Igazat lehet<br />
adni a primordialista felfogásnak (lásd 3.3. pont)<br />
abban, hogy a kisebbségek jelenléte általában konfliktus<br />
forrása a többségi társadalommal, de kiegészítve<br />
azzal, hogy ezek a konfliktusok a legtöbb esetben<br />
higgadt és toleráns intézkedésekkel jól kezelhetõk, a<br />
feszültségek csökkenthetõk. 76 Ilyen intézkedések közül<br />
mutattam be néhányat az Európai Unióval kapcsolatban<br />
is.<br />
Ilyen konfliktusokat eredményezõ kérdések<br />
elsõsorban a többségi társadalomba való beilleszkedés<br />
(integráció), illetve a többségi társadalom általi<br />
beolvasztás (asszimiláció) közötti árnyalatnyi különbség,<br />
ilyen a kisebbségi csoportok önkormányzatának,<br />
autonómiájának határai, tagjainak egyéni<br />
és kollektív jogai, vagy éppenséggel a politikában<br />
való részvételük.<br />
6.10. A jövõbeli konfliktusok megelõzésének<br />
eszközei<br />
Kengyel Péter: Az Európai Unió kissebbségpolitikájáról<br />
Véleményem szerint két területen lehet lényegesen<br />
javítani vagy éppenséggel rontani a többségi társadalom<br />
és a kisebbség közötti viszonyt, ez pedig az<br />
oktatás és a média. Mind a kettõ ismereteket közvetíthet<br />
az etnikai csoportok között, és alapvetõen meghatározhatja<br />
a csoportok közötti elõítéletek mennyiségét,<br />
illetve a kommunikáció esélyét. A médiában<br />
kívánatos lenne a csoportok kölcsönös megismerését<br />
szolgáló ismeretek továbbítása, az oktatásban pedig<br />
a közös történelemre és egymás nyelvének az oktatására<br />
nagyobb hangsúlyt fektetni. Ez utóbbi egybevág<br />
az Európai Unió iránymutatásával is, amely<br />
szerint minden európainak legalább három nyelvet<br />
kellene beszélnie a jövõben, ezek között lehetõleg<br />
egyet a helyi regionális vagy kisebbségi nyelvek közül<br />
vagy a szomszédos országok nyelvei közül – hiszen<br />
ez erõsítheti a társadalmi kohéziót és a határokon<br />
átnyúló együttmûködést is. 77<br />
7. Összegzés<br />
Összegzésként megállapítható, hogy az Európai Uniónak<br />
az utóbbi két évtizedben említésre méltó kisebbségi<br />
jogalkotása volt, jól mûködõ intézményeket<br />
állított fel és megalkotott néhány kiemelkedõ<br />
jelentõségû dokumentumot. Mind az EBLUL tevékenysége,<br />
mind az Euromosaik felmérései azt támasztják<br />
alá, hogy a kisebbségi jogokat érintõ jogalkotás<br />
tovább fog folytatódni. Az Ebner-jelentés és<br />
az európai alkotmány pedig kifejezetten megszabta<br />
a közeli jövõ fejlõdésének az útját. Így talán nem<br />
pusztán illúzió, hogy az európai kisebbségek megalkossák<br />
a „kisebbségek Európáját”.<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language