2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Kun Tibor: Betekintés a francia nyelvû afrikai mozi jelenébe
ritkán) humor formájában jelenik is meg (házasságtörés,
részeges férj felszarvazása, ál-vak koldus leleplezése,
a két gyerek viselkedése…). Egy filmkritikus
valahol a „lassúság esztétikájának” nevezte a
cselekménynek ezt a folyását.
A természetnek is megvan a maga esztétikai szerepe,
hiszen érzelmeket támaszt a nézõben, szinte
érezzük a Szahel tüzes lehelletét, amit az ottaniak
már megszoktak, nekünk azonban különös élmény
ennek a természetnek már a látványa is. Arra, hogy
nem a hozzánk közel álló idõt vetíti elénk a film, nem
csak az elkészítés idõpontja utal, hanem a szokások,
a gondolkodásmódok ábrázolása is a különbözõ
személyeken át: sarlatán kuruzslók, babonás lakosok.
Vigasztaló, hogy néhány lakó, még ha csak kismértékben
is, de megérzi, melyik „gyógyító ember”
szélhámos, s melyik nem. Szomorú a filmben, hogy
a legvilágosabban látó ember – egy részeges férfi,
akit csinos fiatal felesége elhagy, mert részegségén
felül még impotens is. Igen, a szex benne van a filmben,
s ennek a házaspárnak az életében döntõ szerepet
játszik. Végül is mégis ez a részeges, impotens
férfi az, aki a halott Sana – Yaabát eltemeti, aki még
a halál elõtt az igazi gyógyító embert meri ajánlani a
faluközösségnek, amely azonban csak leinti – s ez a
leintés majdnem Nopoka, a kislány életébe kerül. A
természethez teljesen alkalmazkodott, ám az emberi
közösséget kerülõ öregasszony – Yaaba-Sana – alakítása
külön tanulmányt érdemelne, annyira különleges,
egyedi, annyira õrzi a múlt és a természet titkait,
hogy szinte már nem is élõ alakítás, hanem igazi
mesebeli szereplõ, különösen, ha a többi szereplõvel
összehasonlítjuk.
A film magasztaló kritikákat kapott, ezekbõl idézzünk
egy olasz és egy francia nyelvût: „A látvány és
a kivételes bûvölet – tájak, arcok, tárgyak – esszenciális
képekben lángolnak föl, egyszerû és az emberbe
mélyen bevágódó kompozíciós képekbe foglalva…
A film olyan elbeszélõ vonalon fut, melyen a metafora
és a mítosz egyensúlyba kerül egy kis afrikai falu
mindennapos életének pontos realizmusával.” 10 A
Toulouse-i Egyetem professzora így nyilatkozik a
filmrõl: „Yaaba mint egy különös beavatási és megható
elbeszélés marad meg bennünk; elbeszélés elveszett
gyermekekrõl és felnõttekrõl, akiket elõször
elûzött, majd késõbb újra összehozott Afrika lassú
életmódja… Yaaba – himnusz az élethez.” 11 Maga a
rendezõ pedig egy hamis, az Afrikán kívül élõkben
gyakran meggyökeresedett, sematikus nézetet próbál
eloszlatni, amikor ezt mondja: „Afrika nem csak
a maszkok, a táncok, a kunyhók Afrikája, de a barátságé,
a szerelemé és a világon való elmélkedés
Afrikája is.” 12
2. A Hyènes (Hiénák) c. szenegáli filmmel a világirodalmi
ihletésû és kiindulópontú afrikai moziba
133
lépünk. (110’, R.: DIOP-MAMBETY, Djibril. DIOP-
MAMBETY 1945-tõl 1998-ig élt, színész és rendezõ
volt, színházi tanulmányokat folytatott). Miért érdekes
ez? Azért, mert az afrikai filmesek leggyakrabban
saját szcenárióval dolgoznak, azaz saját maguk
írják – vagy más afrikai szerzõktõl veszik át – a forgatókönyvet,
és azt filmesítik meg. Ennek okai nagymértékben
gazdaságiak: már cikkünk elején foglalkoztunk
vele. Nehezen lehetne kitalálni csak cím
alapján, a Hyènes melyik világhírû szerzõ mûvébõl
született. A kritika szerint egyhangúlag az egyik legnagyobb
hatású afrikai film, amely világszerte osztatlan
sikert aratott, több nyelvre lefordították (a
film eredetileg wolof nyelvû, s francia felirattal látták
el). Íme a tartalma, amely alapján a világirodalom
ismerõi könnyen ki fogják találni az eredeti mû
címét és annak szerzõjét.
Szenegál Kolobán nevû települése roppant anyagi
nehézségekkel küszködik, még a Polgármesteri Hivatal
berendezéseit is lefoglalták. Csak egyben reménykedhetnek:
Linguère Ramatou asszony megérkezésében;
ez a már idõs hölgy a helyi fûszeresbolt és
ivó tulajdonosának, Draaman Drameh-nek volt valamikor
a szeretõje. A hölgy meg is érkezik, nagy pompával
fogadják, majd a hölgy és volt szeretõje elvonulnak,
meghatottan emlékeznek a régi idõkre, szerelmükre,
amelybõl gyermekük is született, de ezt a
gyermeket Drameh, hamis tanúk segítségével megtagadta,
s egy másik nõt vett feleségül, Ramatou-ból
pedig – kurva lett. Az újra találkozás lírai hangnemének
vége: Ramatou 100 milliárdos összeget ajánl a
falunak – Drameh életéért cserébe, azaz valakinek
meg kell az idõs férfit ölnie, hogy a falu ezt a hatalmas
összeget megkapja. A dráma elindul: elõször mindenki
Drameh védelmére kel, majd az öregasszony
által a faluba hozatott modern fogyasztói eszközök
(hûtõszekrény, ventilátor, televízió, ruhanemûk…)
valósággal elcsábítják az embereket, akik eszméletlen,
hitelre történõ vásárlásba kezdenek, tudván,
úgyis hamarosan alkalmuk lesz mindent kifizetni…
Drameh már látja, mire megy ki mindez: meg fogják
ölni, és övék lesz a pénz. Ramatou csak szemlélõdik
és vár… szemléli az eseményeket, és tudja, ördögi
terve valóra fog válni. Igaza lesz: Dramehet a falu lakói
valóban elteszik láb alól – bár a halott ember testét
nem látjuk, csak a tett helyén maradt ruháit. Majd
óriási munkagépek jelennek meg, amelyek nyomában
felhõkarcolók nõnek ki a földbõl…
Igen, egy európai szerzõ, Dürrenmatt Az öreg hölgy
látogatását dolgozta fel Mambety. Meglehetõsen szorosan
követte az eredeti mûvet (bár egyesek szerint
szabadon kezelte azt – lehet vitatkozni!); az alap
mondanivaló azonban megmaradt a filmben: az emberi
aljasság, gyávaság, kapzsiság, becstelenség, a
pénzimádat, a látens gyilkolási ösztön a földi javak
JURA 2004/2.