2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
126<br />
az érintett országok többségét kétségtelenül arra kötelezi<br />
majd, hogy belsõ jogrendjükbe egy olyan rendelkezést<br />
iktassanak, amely (Belgiumhoz hasonlóan,<br />
aki megtette már ezt az összes ismert következménnyel<br />
együtt) egyetemleges kompetenciát biztosít<br />
saját igazságszolgáltatásuknak abban, hogy a CPI<br />
alapszabálya által célzott összes bûntettet elismerjék.<br />
Harmadsorban kívánatosnak tartják, hogy az<br />
ügyész teljes pártatlansággal irányítsa az esetleges<br />
vádakat azon személyek ellen is, akik nem tartoznak<br />
a legyõzöttek táborához. Ilyen értelemben, a<br />
koszovói bombázások miatt NATO ellen indított<br />
büntetõeljárás feladása 2000-ben elszigetelt eset kell,<br />
hogy maradjon. A Bíróság pártatlanságát ez esetben<br />
az emberiség elleni bûntettekkel gyanúsított bosnyákok<br />
ellen megkezdett büntetõeljárás lefolytatása<br />
tanúsítja.<br />
Negyedsorban, meg kellene gyorsítani az eljárásokat.<br />
Az igazságszolgáltatás sokszor híres túlzott lassúságáról<br />
és drágaságáról. Ez különösen igaz a nemzetközi<br />
büntetõ igazságszolgáltatásra: ha minden rendben<br />
halad, ami egyáltalán nem biztos jelenleg, a TPIY<br />
és TPIR által lefolytatott vizsgálat el fog tartani 2005-ig,<br />
az ítélethozatal pedig ezekben az ügyekben 2007-ig is.<br />
Közel tizenöt év választja el a tetteket a szankciótól.<br />
Hol állunk a nürnbergi per rövidségétõl! E határidõk<br />
rendkívül hosszúak, különösen ha azt is figyelembe<br />
vesszük, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatásnak<br />
szimbolikus rendeltetése van.<br />
7. Ne várjunk mindent a büntetõ<br />
igazságszolgáltatástól<br />
A nemzetközi büntetõ igazságszolgáltatás egyedül<br />
nem garantálhatja az emberi jogok tiszteletét. Egyes<br />
államfõket, egyes polgári vagy katonai hatóságokat<br />
vagy médiaszemélyiségeket talán elrettenthet attól<br />
– különösen, ha a TPIR egy szép napon elítéli majd<br />
az Ezer Domb szabad rádió-televízió felelõseit 3 –,<br />
hogy eléje kerüljenek.<br />
Már önmagában a TPIR létezése is nagy lépést jelent<br />
elõre. A nemzetközi közösség eme intézmény létrehozásával<br />
érzékelteti, hogy többé nem tûri el a civil<br />
lakosság elleni erõszak bizonyos formáit. Ám továbbra<br />
is tény marad, hogy az ilyen típusú bíráskodás önmagában<br />
nem garantálja a jogállamiság tiszteletét.<br />
A bíró ilyen értelemben sose helyettesítheti az<br />
ENSZ-et és a regionális biztonsági szervezeteket. A<br />
szomáliai, boszniai, ruandai, kongói, sierra leone-i<br />
emberi drámák a nemzetközi szervek és cselekvési<br />
eszközeik megerõsítésének e prioritásáért kiáltanak,<br />
azért, hogy még hatékonyabban és még korábban<br />
lehessen közbelépni az ilyen válságokban. A bírói<br />
szankció, épp ezért, mert kényszerûen a posteriori,<br />
sohasem lesz csodaszer.<br />
Vókó György: Nemzetközi büntetõ igazságszolgáltatás korunkban<br />
A béke és a biztonság biztosításával megbízott<br />
nemzetközi intézmények megerõsítésével párhuzamosan<br />
ösztönözni kell azon regionális bíróságok létrejöttét<br />
is, amelyeknek az emberi jogok tisztelete fölötti<br />
õrködés a hivatása. Az 1950-es CEDH (Emberi<br />
Jogi Európai Egyezmény) létrejöttével Európa ígéretesen<br />
utat tört. A történelem adott pillanatában ez az<br />
egyezmény az iparilag fejlett demokráciákban megszületett<br />
emberi jogok koncepcióját valósította meg,<br />
de még inkább azt, hogy e jogokat tiszteletben kell<br />
tartani. Ázsiában, vagyis azon a kontinensen, amelyen<br />
az emberi jogok kérdése növekvõ jelentõséggel<br />
bír, hiányzik egy ehhez hasonló eszköz.<br />
Az emberi jogok megsértését szankcionáló perek<br />
legutóbbi elszaporodása azt húzza alá negatívan,<br />
hogy a béke és a nemzetközi biztonság megõrzésével<br />
megbízott intézmények tétlenek. Ugyanakkor egy<br />
olyan büntetlenségi idõszak végét is jelzik, amely<br />
alatt „a diktátorok, az abszolút szuverenitás paravánja<br />
mögött, gaztetteket követhettek el”.<br />
A XXI. század kezdetét ezzel szemben a felelõsség<br />
és a moralitás nagyobb igénye jellemzi. Az államok<br />
növekvõ egymástól függése, ami a nemzetközi jog felemelkedésében<br />
és primátusában mutatkozik meg, új<br />
mechanizmusokat kíván a jogállamiság tiszteletben<br />
tartatásában. A nemzetközi büntetõ igazságszolgáltatás<br />
egyike ezeknek. Ám nem maradhat egyetlen.<br />
Jegyzetek<br />
1<br />
Kína, India és Pakisztán elutasította a CPI-t létrehozó<br />
szerzõdés ratifikálását. Az Egyesült Államok, amely aláírta<br />
ugyan, de ugyancsak nem ratifikálta, azt az indokot helyezte<br />
elõtérbe, hogy visszautasítja katonáinak más bíróságok,<br />
mint a saját bíróságok elõtti megjelenését. Jesse Helms<br />
szenátor aztán egy olyan törvényt is megszavaztatott a Szenátussal<br />
2001 december 7-én, amely megtiltja az Egyesült Államoknak<br />
a CPI-vel (Nemzetközi Büntetõ Bírósággal) való<br />
együttmûködést.<br />
2<br />
Nemzetközi Politika: „A Balkán és Ruanda: a büntetlenség<br />
vége?” (beszélgetés Carla Del Pontéval), 90. sz.<br />
2000–2001 tele.<br />
3<br />
Az Ezer Domb rádió-televízió-állomás volt igazgatóját<br />
és a Kangura címû újság volt fõszerkesztõjét népirtásért és<br />
népirtásra való felbujtásért helyezték vád alá a TPIR elõtt. E<br />
médiumok nagy szerepet játszottak a tsutsik elleni gyilkosságra<br />
való felhívásban, a ruandai tragédia idején.<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language