2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
90<br />
ledkezünk), továbbá az igazságügy-miniszter tanácsadó<br />
testületeként létrehozandó Deregulációs Tanács.<br />
<strong>2.</strong> Az elsõ deregulációs program eredményei<br />
A 2003. évi deregulációs program értékelésekor a<br />
legszembetûnõbb az a tapasztalat, hogy a technikai<br />
dereguláció tekintetében viszonylag könnyen<br />
megteremthetõ az egységes szakmai elveken nyugvó<br />
kormányzati együttmûködés, az érdemi dereguláció<br />
vonatkozásában viszont az elsõ program végrehajtása<br />
során nem történt lényegi elõrelépés.<br />
Legjelentõsebb eredményként a Magyar Köztársaság<br />
Európai Unióhoz történt csatlakozásával párhuzamosan<br />
– nagyobbrészt azonban attól függetlenül<br />
– a rendeleti szintû joganyag mintegy 13%-a volt<br />
deregulálható pusztán technikai alapon. A mennyiségi<br />
szemponton túl számos, fentebb bemutatott problémakör<br />
kiküszöbölése megtörtént e technikai hatályon<br />
kívül helyezési mûvelet során.<br />
Az érdemi dereguláció nehézkes megkezdésében<br />
a módszertani alapok hiányán túl a közigazgatásra<br />
jellemzõ folyamatos túlterheltség is szerepet játszik.<br />
3. A dereguláció gyakorlatának<br />
továbbfejlesztése<br />
A további deregulációs feladatkijelölések tekintetében<br />
egyre jelentõsebb szerepet kell szánni az érdemi<br />
deregulációnak. A közigazgatási szervek<br />
együttmûködési készségének megalapozásában segítségünkre<br />
lehet a teendõk konkrétabb meghatározása,<br />
továbbá a módszertani segítségnyújtás.<br />
Gyakorta felmerülõ probléma, hogy a deregulációs<br />
tevékenység kormányzati összehangolása<br />
többletterheket ró a közigazgatási szervekre: eddig<br />
nem végzett, esetleg ismeretlen feladatok folyamatos,<br />
idõszakos vagy egyszeri ellátását igényli. Való<br />
igaz, hogy a mechanikus, a következményekkel keveset<br />
törõdõ kodifikációs szemlélet alapján történõ<br />
munkavégzéshez képest nagyobb körültekintést<br />
igényel a „reguláció” és „dereguláció” mindenkori<br />
dinamikus egyensúlyának fontosságát szem elõtt<br />
tartó, megalapozott jogszabály-elõkészítés. A magas<br />
szakmai színvonalú munka azonban alapvetõ<br />
feltétele a jogszabálytömeg egészét érintõ fejlesztési,<br />
egyszerûsítési folyamatnak, és hosszabb távon<br />
a jogszabály-elõkészítés terheit is csökkentjük<br />
azzal, ha folyamatos odafigyeléssel kiküszöböljük<br />
azokat a hibákat, amelyek a jogszabályokba tévedve<br />
elõbb-utóbb jelentõs problémákat, ezzel párhuzamosan<br />
pedig „helyreállító” kodifikációs munkálatokat<br />
igényelnek.<br />
A deregulációs szemlélet felvállalása nem<br />
kerülhetõ meg akkor, ha komolyan képviselni<br />
Kovácsy Zsombor: A dereguláció lehetõségei a magyar jogban<br />
akarjuk az Európai Unió és tagállamai jogszabályelõkészítési<br />
folyamatainak egyre inkább szerves részét<br />
képezõ, azokat átható, a jogalkotás minõségének<br />
javítására irányuló eszmét. 13<br />
A feladat és a lehetõség tehát adott. A dereguláció<br />
iránt elhivatott szakemberek együttmûködésével<br />
mindig lesz tennivaló a jogbiztonság fontos<br />
összetevõje, az egyszerûen alkalmazható, mindenki<br />
számára áttekinthetõ joganyag megteremtése és<br />
fenntartása érdekében.<br />
Jegyzetek<br />
1<br />
Visegrády Antal: A jog hatékonysága, Unió, Budapest<br />
1997. 110. o.<br />
2<br />
1987. évi XI. törvény a jogalkotásról<br />
3<br />
Természetesen ez nem zárja ki a végrehajtási típusú<br />
szabályok lehetõségét: az említett tilalom a vetélkedõ, átfedéseket,<br />
illetve ellentmondásokat okozó szabály-összeütközések<br />
esetkörét érinti.<br />
4<br />
Dr. Ficzere Lajos: A hatályos joganyag deregulációs<br />
szempontú felülvizsgálatáról és csoportosításáról – összefoglaló<br />
tanulmány, Magyar Közigazgatás 1996 március, 168–179.<br />
o. A módszer alkalmazásáról részletesebben ld. a hivatkozott<br />
tanulmányt.<br />
5<br />
Ebben a részben részletek kerülnek felhasználásra<br />
Kovácsy Zsombor–Orbán Krisztián: A szabályozás hatásvizsgálata<br />
c. munkájának kéziratából.<br />
6<br />
A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény,<br />
520. § (2) bekezdés.<br />
7<br />
Például a „18. életévét be nem töltött” és „kiskorú” feltételrendszer.<br />
8<br />
Lényegében gyakorlati kizárásra példa a „70. életévét<br />
betöltött” és általános iskolai tanuló”<br />
9<br />
Például: „csak a feladat ellátására alkalmas személy”<br />
10<br />
Itt: a szabálymegállapítás technikai sajátosságai következtében<br />
a jogosulti (tágabb értelemben bármilyen érintett)<br />
körbe a jogalkotói szándéktól eltérõen bekerülõk.<br />
11<br />
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 199<strong>2.</strong> évi XXXIII.<br />
törvény 59. § (4) bekezdésének b) pontja például akként rendelkezik,<br />
hogy amennyiben az egészségügyi ügyelet alatti munkavégzés<br />
tartamát nem mérik, úgy a szokásos átlag-idõtartam<br />
alapulvételével a szakminiszter vagy kollektív szerzõdés meghatározhatja<br />
a figyelembe vehetõ idõtartamot.<br />
12<br />
Felhasználva: Szempontrendszer a jogszabályok deregulációs<br />
célú felülvizsgálatához, az Igazságügyi Minisztérium<br />
tervezete 2002<br />
13 Az említett, az angol nyelvû hivatalos dokumentumokban és szakirodalomban ’Better<br />
regulation’ elnevezéssel elõforduló fogalomkör az EU intézményeinek számos döntésében, programjában,<br />
munkaanyagában megtalálható, elsõdleges célterületei a szabályozás hatásvizsgálata, a jogalkalmazási<br />
terhek csökkentése, a jogalkotás során alkalmazandó konzultációs mechanizmusok.<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language