2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

20
Csapó Zsuzsanna: Európa biztonságpolitikai architektúrája
fogalmazhatunk: Európának akkor kell – és ma már
módja is van rá – cselekednie, ha az Egyesült Államok
nem óhajt részt vállalni az adott konfliktusszituáció
kezelésében.) 48
Ennek kimondásával voltaképp a NATO
elsõdlegessége, elsõbbsége került deklarálásra.
7. Örök vitapont a duplikáció problémája. Ahogy
Lord Robertson volt NATO-fõtitkár fogalmazott: „El
kell kerülni az egymással rivalizáló struktúrák létrejöttét,
különösen a védelmi tervezés területén, annál
is inkább, mivel minden országnak csak egy hadserege
és egy védelmi költségvetése van.” 49
Természetesen a duplikáció elkerülésének követelménye
csak a szükségtelen megkettõzõdésre vonatkozik.
50 A szükséges párhuzamok minden további
nélkül fenntarthatók.
8. Az EU–NATO viszonyokat elemezve az egyik
legfontosabb kérdés: van-e lehetõsége az Európai
Uniónak NATO-kapacitásokat igénybe venni? És
ha igen, mi módon?
1999-ben, az uniós tagállamok állam- és
kormányfõinek kölni csúcsértekezletén két alternatíva
rajzolódott ki: az Unió jövõbeli akciói vagy
NATO-erõforrások „kölcsönvételével”, vagy azok
nélkül – saját haderõvel – fognak mûködni. Hogy
elõbbi helyzetben konkrétan miként fog mûködni
a két szervezet szó szerinti „együtt mûködése”, az
még tisztázatlan maradt. A NATO-eszközök EU által
történõ igénybevételének lehetõsége elfogadott
ugyan, de a konkrétumok, a részletszabályok még
nem kerültek rögzítésre. Legutóbb Nizzában is csak
a NATO-képességekhez való hozzájutás szándékát
deklarálta az ESDP-rõl készített jelentés, de ennél tovább
az sem jutott.
Sokatmondó karikatúra látott napvilágot, jellemezve
a kialakult helyzetet: két tank, egyiken:
„NATO Forces (Europe)”, másikon „Euro Forces
(NATO)” felirat. Ágyúcsöveik összebogozódva!
Szemmel láthatóan nem találják a helyes irányt. 51
(Megjegyzendõ, hogy Törökország, mint fontos
európai/ázsiai NATO-szövetséges csatlakozási
kérelmének folyamatos elutasítása az Unió
részérõl bezavarhat a NATO-erõforrásokhoz való
zökkenõmentes hozzájutásba. Ankara ugyanis többek
közt ezzel az eszközzel próbálja számára jobb
belátásra bírni az EU-t. Természetesen Törökország
huzakodását a görög–török véleménykülönbségek
csak tovább szítják.)
9. A NATO–EU kapcsolatok egyik gyakorlati
megnyilvánulása volt a(z akkor még) nem Unió-tag
európai NATO-országok – többek közt hazánk –
eurohaderõhöz való hozzájárulási hajlandóságának
kinyilvánítása, és képességeik konkrét rendelkezésre
bocsátása a felajánlási konferenciákon.
10. ESDI: Az ESDI angol betûszó fontos kulcsfogalma
a NATO–EU viszonyrendszernek. Jelentése:
European Security and Defence Identity, azaz Európai
Biztonsági és Védelmi Identitás.
Mind a NYEU, mind az EU, mind a NATO terminológiában
gyakran használt kifejezés. Éppen
ezért tartalma rendkívül nehezen megfogható, hiszen
ahány szervezet (és ahány tagállam), annyi jelentést
tulajdonítanak neki. 52
Leghelyesebb talán az ESDI-rõl mint Európa NA-
TO-tól független, de ahhoz mégis kapcsolódó (pl.
eszközeihez hozzáférõ) védelmi képességérõl beszélni,
mint amely Európában „célszerûbbé teszi a
transzatlanti felelõsség megosztását”. 53
11. CJTF: Az európai védelmi identitás fogalmával
szorosan összefügg, és szintén a NATO
és az Unió kapcsolatát jellemzõ kifejezés a CJTFrövidítés,
azaz: Combined Joint Task Force (vegyes
összetételû összfegyvernemi harci kötelél, 54 vagy
másképp többnemzetiségû összhaderõnemi harci
kötelék 55 ). A CJTF lényege Európa védelmi képességének
erõsítése, mégpedig oly módon, hogy a NA-
TO-n belül elkülönített („de nem különálló”) 56 erõket
hoznak létre, melyekhez (ti. a CJTF-hez) akár az EU
részérõl, akár a NATO részérõl bármikor hozzá lehet
férni. A CJTF létrehozásáról 1996-ban döntött a
NATO. A többnemzetiségû harci kötelék nemcsak a
szervezetek szintjén jelent kapcsolatot (EU-NATO),
hanem az államok szintjén is, hiszen az alkalmi csapatokba
uniós és nem uniós NATO-tagországok egyaránt
delegálnak. Ha az Unió kíván hozzáférni ezekhez
az elkülönített NATO-erõkhöz, biztosított a kizárólagos
európai részvétel (a tervezéstõl egészen a
vezetõ szintig bezárólag). 57
12. A három I: Lord Robertson volt NATO-fõtitkár
az EU/ESDP-NATO kapcsolatok vezérlõ elveit a „három
I” követelményében foglalta össze: 58 Improvement,
Inclusiveness, Indivisibility. 59 Azaz: tökéletesítés,
teljesség, transzatlanti oszthatatlanság.
– Improvement: tökéletesíteni, fejleszteni kell
Európa védelmi képességeit, növelni biztonsági kiadásait.
– Inclusiveness: nem tehetõ megkülönböztetés
az Európai Unió részérõl a NATO-, de nem EUtagországok
között, se az Észak-atlanti Szövetség
részérõl az EU-, de nem NATO-tagállamok között.
– Indivisibility: a transzatlanti térséget biztonsági
szempontból oszthatatlan területként kell kezelni.
13. EU–NATO megállapodás: Az Európai
Unió és az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete
együttmûködését vezérlõ elveket deklaráló nemzetközi
szerzõdés mind ez idáig nem nyert megfogalmazást.
Az ez irányú tárgyalások már jóideje folyamatban
vannak, végsõ eredményt azonban még nem
tudtak felmutatni a konzultáló felek.
A tervezett EU–NATO megállapodás stratégi-
JURA 2004/2.