2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Kun Tibor: Betekintés a francia nyelvû afrikai mozi jelenébe<br />
Kun Tibor<br />
egyetemi adjunktus<br />
COLLOQUIUM<br />
Betekintés a francia nyelvû<br />
afrikai mozi jelenébe<br />
I. Bevezetõ<br />
129<br />
1. Afrikán, a szokásos felfogástól eltérõen, az egész<br />
afrikai kontinenst és Madagaszkár szigetét értjük,<br />
azaz tartjuk magunkat a földrajzi Afrika-fogalomhoz,<br />
s ennek megfelelõen, természetesen, nem<br />
csak az ún. „Fekete-Afriká”-t, a „Szaharától délre<br />
elterülõ” kontinensdarabot tartjuk hozzátartozónak,<br />
hanem az északi, arab – muzulmán országokat<br />
is (Algéria, Tunézia, Marokkó). Sokféle csonkítástól<br />
szabadítjuk meg így a földrészt, gazdagabb anyagot<br />
tárgyalhatunk (és ez nem csak a mozira vonatkozik,<br />
de az élet minden területére, úgy, ahogy az a<br />
különbözõ formáiban és módjaiban megjelenik). Az<br />
afrikai kontinensen belül az ún. frankofón országok<br />
moziját szeretnénk nagyon vázlatosan bemutatni; azon<br />
országokat vesszük figyelembe, amelyekben a francia<br />
nyelv ma is legalább egyik, ha nem elsõ hivatalosan<br />
használt, elfogadott nyelv. Nagyon vázlatosan,<br />
hiszen ma már meglehetõsen nagy mennyiségû afrikai<br />
filmet regisztrálnak a szakkönyvek és lexikonok;<br />
ezt a mennyiséget feldolgozni, osztályozni, értékelni<br />
egyre nehezebb, s fõleg egyre nehezebb elfogulatlan,<br />
egyértelmû kritikákat olvasni róluk, hiszen<br />
mind afrikai, mind Afrikán kívüli „szakemberek”<br />
(csúnya szó, nem szívesen írjuk ide), kritikusok<br />
figyelik – nálunk is – az afrikai filmtermést, és nem<br />
kell magyaráznunk, a kétfajta megközelítés és kritika<br />
mögött gyakran politikai, sõt, pénzügyi érdekek<br />
húzódnak meg. Szerencsére, a világon egyre több helyen<br />
foglalkoznak vele, és egyre több az objektivitásra<br />
törekvõ, jóindulatú, nem kioktató kritika. Ahogy<br />
azt az egyik ismert kritikus mondta általában az afrikai<br />
mozihoz, annak alkotóihoz való hozzáállással<br />
kapcsolatban: „Miért nem tiszteljük egy rendezõ eljárását,<br />
még mielõtt megmondanánk neki, mit kellett<br />
volna csinálnia?” 1<br />
<strong>2.</strong> Nehéz az afrikai moziról általában beszélni, írni.<br />
Olyan ez, mintha általában akarnánk az európai moziról<br />
beszélni; mégis meg kell próbálni, hiszen gyakorlatilag<br />
valamennyi afrikai nemzeti mozi ugyanazokkal<br />
a problémákkal küszködik, még ma is. Ezeket<br />
a következõkben foglalhatjuk össze: technikai felszereltség<br />
hiánya (nagyon sokan a régi típusú, hagyományos<br />
filmtechnikai eszközökkel dolgoznak,<br />
az utómunkálatok döntõ többségét Európában, Kanadában,<br />
az USA-ban végzik, ami megemeli a filmgyártás<br />
önköltségét), financiális nehézségek (a filmgyártás<br />
költséges, mindenütt az, Afrikában azonban<br />
különösen súlyos a helyzet ebbõl a szempontból,<br />
hiszen ismert a kontinens anyagi helyzete: sokkal<br />
fontosabb, életbe vágóbb kérdésekkel sem tudnak<br />
megbírkózni, nemhogy filmeket szponzoráljanak!).<br />
Mindezek ellenére, néhány afrikai ország<br />
kormánya, kitartó és makacs filmeseik nyomására,<br />
kérésére, magyarázkodására a mozi hatalmát és a<br />
mûvészet erejét illetõen, elfogadta, hogy támogassa<br />
a filmmûvészek törekvéseit az 1960-as évek után. A<br />
politika és a pénzügyek azonban hamarosan felülkerekedtek<br />
a mûvészi meggondolásokon, s néhány<br />
éves ígéretes fellendülés után az afrikai mozi ügye<br />
ismét veszített. Az afrikai „filmipar” külsõ és belsõ<br />
erõk hatására – nyomására, „a (legtöbb) afrikai kormány<br />
bûnös lemondása, hatalmas, módszeres, Afrikán<br />
kívüli ’érdekek’ és maguknak az afrikai filmeseknek<br />
lemondása következményeképpen visszavonulni<br />
kényszerült.” 2 Eppure! az afrikai mozi létezik,<br />
s ma már nem csak dokumentumfilmek, hanem<br />
nagy lélegzetû, másfél, kétórás produkciók formájában<br />
is, vannak kosztümös filmek, vannak „cinéma<br />
vérité” filmek, vannak történelmi hagyományokra<br />
épülõ filmek, rajzfilmek stb…, amelyek néhány<br />
év óta a legkülönbözõbb fesztiválokon (Európában,<br />
Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában) sikert sikerre<br />
halmoznak, díjakat nyernek, külön említést érdemelnek<br />
a nemzetközi zsûriktõl stb… Sajnos, a megfelelõ<br />
média- és kritikai visszajelzés távolról sem olyan e<br />
filmek esetében, mint az Afrikán kívüliekében – bár,<br />
hála többek között az Internetnek, ez is javulást mutat,<br />
hiszen rengeteg web-oldal képekkel, kritikákkal,<br />
filmjegyzékekkel, tartalmi ismertetésekkel stb… próbál<br />
jó értelemben vett piacot és népszerûséget teremteni<br />
az afrikai filmnek.<br />
Nagyon sok szép és minden tekintetben értékes afrikai<br />
film koprodukcióban készül. Nincs ez nagyon<br />
másképpen a többi kontinens országainak filmgyártásában<br />
sem, kivéve talán az USA-ban. A fõ külföldi<br />
koproducerek természetesen ezekben a frankofón<br />
országokban Franciaország („Franciaország domináns<br />
pozíciója lehetõvé teszi számára, hogy megszabja<br />
a játékszabályokat”), 3 de ott van Kanada,<br />
Svájc, Belgium, Olaszország, Hollandia, Németország<br />
is, hogy csak az Afrikán kívüli „bedolgozókat”<br />
említsük, és akkor még nem beszéltünk az afrikai<br />
országok egymás közötti filmgyártási kapcsolatairól.<br />
Új és kiemelkedõ szerepet kezd játszani az afrikai<br />
mozi támogatásában pénzügyileg, pályázatok út-<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language