2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Vókó György: Nemzetközi büntetõ igazságszolgáltatás korunkban<br />
Vókó György<br />
egyetemi tanár<br />
Nemzetközi büntetõ<br />
igazságszolgáltatás<br />
korunkban<br />
I. Az emberi jogok megsértése miatt<br />
indult büntetõeljárások<br />
Több emberi jogokkal összefüggõ nemzetközi egyezmény<br />
is arra kötelezi az aláíró államokat, hogy a<br />
bûncselekmények elkövetõit üldözzék, letartóztassák<br />
és elítéljék. Már az 1949. augusztus 12-i genfi egyezmény<br />
és az 1984. december 10-i kínzás elleni egyezmény<br />
is ilyen volt. Az egyetemes kompetencia azonban<br />
– az egyes nemzetközi egyezmények szerint elkövetett<br />
bûncselekmények elítélésében – sokáig holt<br />
betû maradt, az alkalmazását az egyes államok nem<br />
siették el. A panasztevõk – úgy tûnik, jobb tanácsokban<br />
részesülnek – értesültebbek az egyezmények szövegében<br />
rejlõ lehetõségekrõl, mind többször kezdenek<br />
élni is vele. Az emberi jogokat védõ szervezetek<br />
és általában az NGO-ok – az ún. nem kormányzati<br />
szervek – nyilvánvalóan fõszerepet játszanak e<br />
születésben lévõ bírói aktivizmusban. A tapasztalatok<br />
egyértelmûek azt illetõen, hogy az emberi jogok<br />
teljesen elméleti síkon maradnak addig, amíg az<br />
erre hivatott bûnüldözõ és büntetõ igazságszolgáltató<br />
szervek nem tekintik hatáskörükbe tartozóknak.<br />
Az 1980-as évek végéig az emberi jogok megsértéséért<br />
gyakorlatilag természetes személyt nem büntettek<br />
meg, polgári kártérítési per is csak egy-egy esetben<br />
fordult elõ. Vajon a XXI. század elején erre az<br />
egy évtizedes összefogásra milyen jövõ vár? Sokakat<br />
foglalkoztat e kérdés a nemzetközi terrorizmus elleni<br />
nemzetközi küzdelem által jellemzett idõnkben.<br />
Tény, hogy a büntetlenség, amely a nürnbergi per<br />
„epizódjától” eltekintve sokáig szabályt jelentett az<br />
emberi jogok matériájában, egy eddig soha nem tapasztalt<br />
bírói ténykedés nyomán a világ több tájékán<br />
is visszaszorulóban van.<br />
Pinochet tábornok londoni letartóztatása 1998-<br />
ban lényeges fordulópontot jelentett: attól kezdve<br />
a néhai államfõk, akik az emberi jogok súlyos megsértésében<br />
bûnössé váltak, hazai területen kívül is<br />
üldözhetõk lettek. A Lordok Háza, az ENSZ 1984-es<br />
kínzásra vonatkozó Egyezményére hivatkozva, ez<br />
alkalommal olyan határozatot hozott, amely szentesíti<br />
e lehetõséget.<br />
121<br />
2000-ben két esemény jelzi a bírói satu további<br />
szorulását az államfõkön. A párizsi Fellebbviteli Bíróság<br />
Vádkamarája 2000 október 20-án, vagyis tizenegy<br />
évvel az UTA DC 10-ese ellen líbiai külön szolgálat által<br />
elkövetett merénylet után úgy nyilatkozott – igaz,<br />
a Semmítõszék utólag ellentmondott neki –, hogy terrorista<br />
cselekmények esetén nem alkalmazható a hivatalban<br />
lévõ államfõket megilletõ immunitás. Következésképpen<br />
nemzetközi letartóztatási parancsot<br />
adott ki Kadhafi ezredes ellen.<br />
Szinte ugyanabban a pillanatban, azaz 2000 október<br />
19-én, a Nemzetközi Büntetõ Törvényszék<br />
Ruandáért (TPIR) életfogytiglani börtönre ítéli Jean<br />
Kabandá-t, Ruanda volt miniszterelnökét, aki elismerte<br />
bûnösségét. Egyetlen enyhítõ körülményt sem<br />
fogadtak el a ruandai kormány ex-miniszterelnöke<br />
javára, akit a népirtás megelõzésére és elfojtására vonatkozó<br />
(1948 december 9-i) ENSZ-egyezmény megsértésével<br />
vádoltak. A TPIR szóvivõje szerint az ítélet<br />
„felhívás a világ népeihez, illetve bizonyságtétel<br />
a büntetlenség kultúrája ellen”.<br />
Az egészen fiatal nemzetközi büntetõ igazságszolgáltatás<br />
hitelességét az erõsítette meg, hogy 2001<br />
június 28-án, tehát még a koszovói konfliktus alatt,<br />
Slobodan Milosevic-et átadták a Nemzetközi Büntetõ<br />
Törvényszék Jugoszláviáért-nak (TPIY), – és ezt Zorán<br />
Djindjic szerb miniszterelnök akkor hajtotta végre,<br />
amikor az Alkotmánybíróság, alkotmánymódosítás<br />
hiánya miatt, minden együttmûködést megtagadott<br />
a TPIY-vel. Az érintett, akit emberiség ellen<br />
Koszovóban elkövetett bûntettekkel vádolnak,<br />
felelõsségre akarják vonni a Bosznia-Hercegovinában<br />
elkövetett népirtásért, emberiség ellen elkövetett<br />
bûntettért, a Genfi konvenciót sértõ súlyos<br />
bûncselekményekért is, illetve a háború törvényének<br />
Horvátországban való megsértéséért szintén. Az eljárás<br />
jelenlegi szakaszában úgy tûnik, két pert indítanak:<br />
az elsõt 2002 elején Koszovóért már megtették,<br />
a másikra késõbb kerül sor.<br />
A TPIY elsõ ítéleteit tulajdonképpen már meghozták.<br />
Krstic tábornokot, aki a Drina-hadtestet vezényelte,<br />
és más mészárlások mellett a szrebrenicait<br />
is megszervezte (1995 júliusában), 2001 augusztus<br />
2-án népirtásért negyvenhat évi börtönre ítélték.<br />
2001 november 2-án öt civilt, illetve rendõrt – emberiség<br />
ellen elkövetett bûntettért, üldözésért és háborús<br />
bûntettért, 1992–1995 között elkövetett gyilkosságért<br />
és kínzásért – 5-tõl 25 évig terjedõ börtönbüntetésre<br />
ítéltek.<br />
Belgium az 1993-ban és 1999-ben meghozott két<br />
„egyetemes kompetenciájú”-nak mondott törvénynyel<br />
saját belsõ jogrendjébe emelte át a humanitárius<br />
nemzetközi jog súlyos megsértésének (a népirtásnak,<br />
az emberiség elleni bûntetteknek, az 1949.<br />
augusztus 12-i Genfi Konvenció által védett szemé-<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language