2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Kengyel Péter: Az Európai Unió kissebbségpolitikájáról<br />
Európai Unióban<br />
Ami az Európai Uniót illeti, a kisebbségi kérdésben és<br />
a definiálásban is jelentõs lemaradást kell behoznia.<br />
Mégis valószínûsíthetõ, hamarosan jelentõsebb jogalkotás<br />
várható e téren, amely feltételezi az európajogi<br />
kisebbségdefiníció létrehozását is. Erre mutat az<br />
Európai Parlamentben 2003-ban elfogadott Ebnerjelentésben<br />
megfogalmazott definiálási parancs is.<br />
<strong>2.</strong> Kisebbségi vagy regionális<br />
nyelvek<br />
A kisebbségek által beszélt nyelv tekintetében a nemzetközi<br />
dokumentumok és a szakirodalom általában<br />
kisebbségi vagy regionális nyelvek kifejezést használ. 10<br />
A két elnevezés nem két különbözõ fajta kisebbségre<br />
vagy nyelvhasználati módra utal, hanem pusztán<br />
az eltérõ nemzeti jogrendszerek terminológiájához<br />
igazodik. Így azoknak az államoknak az esetében,<br />
ahol politikai okból nem szerepel a „kisebbségek”<br />
elnevezés, a nyelv jelölésére a „regionális nyelv” kifejezést<br />
használják. 11 Ilyen helyzetben levõ regionális<br />
nyelv például Franciaországban az elzászi német<br />
vagy a spanyolországi katalán nyelv. 12<br />
3. Nemzetállam – soknemzetiségû<br />
állam<br />
3.1. Nemzetállam fogalma<br />
63<br />
A kisebbség fogalmának pontosabb megértéséhez elkerülhetetlen<br />
történeti szempontból is megvizsgálni<br />
a többségi lakosságnak a kisebbséghez való viszonyát.<br />
Ehhez pedig a nemzetállam fogalmának bevezetése<br />
és kialakulásának vizsgálata szükséges. A<br />
nemzetállam olyan állam, ahol a népesség összetétele<br />
etnikai szempontból többé-kevésbé homogén. 13<br />
Az állam etnikai szempontú vizsgálata viszonylag<br />
késõn jelent meg a történelemben. A középkorban<br />
egy-egy terület lakói, az uralkodó alattvalói pusztán<br />
közigazgatási vagy adófizetési szempontból voltak<br />
jelentõsek, és keveset számított, hogy ki milyen<br />
nyelvet vagy dialektust beszélt. A kora újkorban kialakult<br />
az azonos uralkodóhoz tartozó csoportok összetartozás-érzése,<br />
amely lehetõvé tette azt, hogy öszszességüket<br />
nemzeteknek tekintsék. Ez egyes szerzõk<br />
szerint a Westfaliai béke idején, mások szerint a francia<br />
forradalom alatt teljesedett ki. 14 Speciális kulturális<br />
elemek különböztették meg az adott állam lakóit<br />
az idegenektõl, mint például a nyelv, a nemzettudat,<br />
vagy épp a közös történelem. 15 Ekkor lett<br />
jelenõsége annak is, ha egy uralkodó alá tartozó csoportok<br />
más-más nyelvet beszéltek vagy különbözõ<br />
kultúrával rendelkeztek. Kialakult az állam hivatalos<br />
nyelve, és mindazok, akik nem beszélték ezt a nyelvet,<br />
hátrányos (kisebbségi) pozícióba kerültek és ezzel<br />
az állam létezésének „zavaró” tényezõivé váltak.<br />
3.<strong>2.</strong> A nyelvi és kulturális egységesség<br />
mítosza<br />
Mindehhez egy általános tévhit („mítosz”) is kapcsolódott,<br />
miszerint az államoknak nyelvileg és kulturálisan<br />
egységesnek kell lenniük. Ennek az elképzelésnek<br />
a gyengeségére mutat rá Bibó István, amikor nemzetállamok<br />
kialakulásával kapcsolatban azt elemzi,<br />
hogy az államhatárok gyakran nem a nemzetiségi<br />
határok mentén húzódnak: „a legújabb kori Európában<br />
az államok nem azért voltak egynyelvûek,<br />
mert egynyelvû népek állították össze, és alakították<br />
az országot, hanem azért, mert a fennálló állami<br />
és nemzeti keretet egyik vagy másik nép politikai,<br />
kulturális vagy számbeli hegemóniája egynyelvûvé<br />
tett”. 16 A mai napig érzékelhetõ probléma az, hogy a<br />
nyelvi és kulturális egységesség mítosza, amely eredetileg<br />
az abszolutizmus logikáját követte, nyomokban<br />
továbbél mindazután, hogy az abszolút monarchiákat<br />
felváltották a népszuverenitáson alapuló demokratikus<br />
államberendezkedések. (Ebbõl a történeti<br />
gondolatmenetbõl világosan kitûnik, hogy a népszuverenitás<br />
elfogadásával, a lakosság bizonyos hányadát alkotó<br />
nemzeti kisebbségeket is államalkotó tényezõnek<br />
kell tekinteni, és újra kell gondolni az államnyelv és a<br />
kultúra egységességét vagy pluralitását. 17<br />
4. A primordialista felfogás<br />
A nemzeti kisebbségek vizsgálatánál meg kell említeni<br />
még a Primordialista felfogást, amely szintén<br />
forrása egy általános tévhitnek a kisebbségek irányában.<br />
18 Ez a felfogás a legkorábbi szociológiai elmélet<br />
a kisebbség és a többség viszonyával kapcsolatban.<br />
Lényege, hogy egy kisebbség léte önmagában<br />
konfliktusok forrása egy társadalomban. Az elmélet<br />
a társadalmat pusztán különbözõ csoportok<br />
összeverõdésének tekinti, 19 mely csoportok következetesen<br />
hangsúlyozzák a maguk és a többiek közötti<br />
különbséget. 20<br />
Ennek oka a különbözõ nemzetiségû csoportoknak<br />
az egyértelmû biológiai, kulturális és faji<br />
kötõdése és az ebbõl fakadó összetartás, és az a tény,<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language