2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kovácsy Zsombor: A dereguláció lehetõségei a magyar jogban<br />
bályozott idõszakban, a rendelkezés nyomán keletkezett<br />
jogviszonnyal kapcsolatos késõbbi jogalkalmazási<br />
ténykedés feltétele a rendelkezés hatályban<br />
tartása. Álláspontom szerint a hatályosság csak abban<br />
az esetben szükséges, ha maga a múltbéli eseményekkel<br />
kapcsolatos, aktuálisan végzett feladat<br />
létjogosultsága is a rendelkezésbõl ered, nem csak a<br />
feladatellátás tárgyát képezõ jogviszony.<br />
c) Az egyszeri aktus jellegû jogszabályok rendeltetésének<br />
betöltése miatti alkalmazhatatlanság<br />
Kinevezés, alapítás, hozzájárulás, elfogadás, megszüntetés,<br />
áthelyezés gyakorta megjelenik az állami<br />
irányítás egyéb jogi eszközeiben, de jogszabályokban<br />
is találkozhatunk ilyen, szabálynak kevéssé<br />
nevezhetõ entitásokkal. Ezen, jelentõségük<br />
alapján a jogalkotó által a normatív aktusoknak<br />
megfelelõ formában kifejezett cselekmények mellett<br />
a jogszabályok alkalmazhatóságával, változásaival<br />
összefüggõ rendelkezések is felfoghatók<br />
egy idõpillanatra összesûrített hatással rendelkezõ<br />
elõírásokként. Jogalkotási tapasztalataim alapján<br />
a lezáró jellegû aktusok alkalmazhatóságának az<br />
idõtengelyen pontszerûként leírható hatás kifejtését<br />
követõ elenyészése sokkal inkább elfogadható a<br />
jogalkalmazók számára, mint a konstitutív rendelkezések<br />
további relevanciájának megszûnése. Konkrétabban:<br />
ha egy intézmény megszûnését mondja ki a<br />
jogszabály, a megszüntetõ rendelkezés hatályon kívül<br />
helyezhetõsége tekintetében általában egyetértés<br />
mutatkozik, míg a feladatváltozásról, netán az alapításról<br />
rendelkezõ „szabály” eliminálása súlyos aggályokat<br />
vált ki. Ugyanez a kettõsség figyelhetõ meg a<br />
hatályon kívül helyezés versus módosítás és hatálybaléptetés<br />
kérdéskör esetében: ma már a jogalkotók<br />
szinte teljes köre egyetért a hatály feléledésének tagadásában<br />
a hatályon kívül helyezõ rendelkezés hatályon<br />
kívül helyezése esetén, azonban az új Jat. által<br />
várhatóan nyújtandó egyértelmû lehetõség ellenére<br />
a módosítás rendeltetésének hatálybalépést követõ<br />
azonnali betöltésének gondolatától sokan idegenkednek,<br />
nem is beszélve a hatálybalépés továbbra sem<br />
feszegetett, hasonló vonatkozásáról.<br />
Álláspontom szerint a polémia elsõsorban az<br />
idõtengely egy pontba való összesûrítésének az emberi<br />
lélek sajátosságaiból adódó igényével magyarázható.<br />
Világosabban: a jogalkalmazók szeretik, ha<br />
a látóterükbe került szabályok teljes köre hatályos<br />
a vizsgálódás pillanatában, mivel ebben az esetben<br />
az alkalmazhatóság nem kérdéses. Ha azonban belegondolunk,<br />
logikailag teljesen fölösleges az egyszeri<br />
aktus jellegû rendelkezések hatályban tartása,<br />
hiszen ezek hatálybalépésük (és ennek következményeként<br />
feladatuk teljesítése) után már képtelenek<br />
81<br />
további joghatás kiváltására, eredményük viszont<br />
(újabb aktus hiányában) nem enyészik el hatályon<br />
kívül helyezésük esetén. Az ellenérvek abszurditásának<br />
érzékeltetése végett hétköznapi hasonlattal élve:<br />
a labda berúgása a kapuba egyszeri esemény, megtörténte<br />
után a gól a mérkõzés eredményében végérvényesen<br />
megjelenik, emlékezhetünk rá, felvételrõl<br />
visszajátszhatjuk, de azt nem állíthatjuk, hogy a cselekmény<br />
bekövetkezte után is „folyamatosan rúgódik<br />
a labda a kapuba”, hiszen ez egyfelõl nem lehetséges,<br />
másfelõl pedig nem feltétele a következmény<br />
továbbélésének.<br />
Más a helyzet természetesen akkor, ha egyszeri aktus<br />
helyett folyamatos mûködés, feladat meg ha tározás<br />
stb. elõírása jelenik meg a jogszabályban, hiszen ekkor<br />
a tevékenység alapját folyamatosan az adott rendelkezés<br />
képezi. Az elsõ, egyszeri aktus jellegû megfogalmazásra<br />
példa egy feladat átadásáról való rendelkezés,<br />
míg ugyanez a változás folyamatos jelleggel<br />
megfogalmazható a további feladatellátás címzettjének<br />
megnevezésével. A fentiek alapján a jogalkalmazás<br />
szempontjából ekvivalens, deregulációs<br />
oldalról viszont más elbírálást igényel a két eset!<br />
d) A jogszabály által kihirdetett nemzetközi egyezmény<br />
megszûnése<br />
Nemzetközi egyezmények magyar jogrendbe illesztése<br />
a jogszabályban történõ kihirdetés által történik<br />
meg. Amennyiben az egyezmény hatálya megszûnik,<br />
a szerzõdést kihirdetõ jogszabály önmagában alkalmazhatatlanná<br />
válik, mivel nem létezõ nemzetközi<br />
megállapodás – ha úgy tetszik, megszûnt életviszony<br />
– jogrendbe helyezésérõl rendelkezik. Az ilyen<br />
jogszabályok technikai alapon deregulálhatók.<br />
6.2 Az adott életviszony újraszabályozása<br />
a) Késõbbi szabályozás által felülírt alapjogszabály<br />
Az alapeset a jogszabályok összeütközésének egyik<br />
klasszikus lehetõsége, amikor is több, azonos szintû<br />
(vagy a korábbi mellett egy annál magasabb szintû<br />
késõbbi) jogszabály rendelkezik az adott kérdésrõl.<br />
Ebben az esetben – amennyiben nem került sor az<br />
eredeti szabály kifejezett hatályon kívül helyezésére,<br />
az formálisan hatályos, azonban az összeütközõ<br />
jogszabályok közül a késõbbi szabály alkalmazására<br />
vonatkozó alapelvi kötelezettség miatt a gyakorlatban<br />
már nem alkalmazható.<br />
Az alkalmazhatóság szempontjából érdektelen,<br />
hogy az adott életviszonyra vonatkozó különbözõ<br />
szabályok tartalmukban mennyiben azonosak, illetve<br />
térnek el egymástól, ugyanakkor az elv csak a<br />
ténylegesen azonos szabályozási tárgyra vonatkozó<br />
rendelkezések esetében alkalmazható. Adott vi-<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language