2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Nagy Éva: Kölcsönszerzõdésbõl fogyasztói hitel
ahol a rendelkezésre bocsátott összeg visszafizetésére
kamat vagy díj nélkül köteles az adós, kötelezettsége
tehát csak a tõke visszafizetésére terjed ki. 20
Nem beszélhetünk ezért ingyenességrõl azoknál az
ügyleteknél, amikor harmadik személy által finanszírozott
részletvételnél nem kifejezetten hiteldíjat
kérnek, hanem a hitel nyújtása a vételár felemelését
okozza a készpénzfizetéshez képest. 21
Mivel a „hitel” és „ingyenes” kifejezések gazdasági
értelemben gyakorlatilag összeegyeztethetetlenek,
az 1970-es években a „crédit gratuit”-nak óriási sikere
volt Franciaországban, amikor bútorokat, tévét, elektronikus
berendezéseket adtak el az akciók keretében. 22
1984-ben az új banktörvény 23 volt a jogalkotás válasza
az ingyenes hitel nemkívánt jelenségére. Az ingyenes
hitel ugyanis inflációgerjesztõ hatással bír,
további veszélye az is, hogy a fogyasztó nem ismeri
fel, ha a díjakat és kamatokat a vételárba illeszti az
eladó, így azok mértékérõl sincs világos képe. Az új
banktörvényt követõen a bankok a „crédit gratuit”
kifejezést csak korlátozottan használhatták, így nem
érte meg a hitelezés ezen módját választani. 24
A fogyasztót egyébként akkor is védeni kell, ha
valóban ingyenes a hitel. A fogyasztó ekkor is tartós
jogviszonyban törleszt a hitelezõnek, hosszú távra
elkötelezi magát, ebbõl a szempontból pedig teljesen
mindegy, hogy ingyenes a hitel vagy sem. Az
általános szabályok mellett ezért a fogyasztóvédelmi
törvény különös szabályokat is tartalmaz (art. 311-5,
311-7.) a visszaélések elkerülése érdekében. Ezek a
szabályok elsõsorban az ingyenes hitel reklámozására
vonatkoznak.
A fogyasztói hitelszerzõdés mellett szabályozza
a francia jogalkotó a hitelszerzõdés biztosítékaként
vállalt kezességet is, illetve az ún. „kapcsolódó
szerzõdéseket” is, melyek a hitelügylet alapját
képezõ adásvételi, vagy szolgáltatási szerzõdések.
Ilyen kapcsolódó szerzõdés akkor áll fenn, amikor
harmadik személy, tipikusan pénzintézet finanszírozza
az ügyletet. Ekkor a fogyasztói hitelszerzõdés
és az alapügylet összekapcsolódik, egyiket a másikra
tekintettel köti meg a fogyasztó. Csak az a
szerzõdés tekinthetõ kapcsolódó szerzõdésnek,
amely a hitelszerzõdés által finanszírozott dologra
vagy szolgáltatásra vonatkozik. A két szerzõdés
közötti viszonyról a francia jogirodalom azt állítja,
hogy összefüggnek egymással. 25 A kapcsolódó
szerzõdés teljesítési zavara ugyanis kihatással van
a hitelszerzõdésre is. A joggyakorlat ugyanakkor
élesen kettéválasztja a kettõt, 26 csak abban az esetben
ismeri el a két szerzõdés egymásra hatását, ha
a hitelezõ rosszhiszemû volt. 27 A joggyakorlat álláspontja
szerint a felek minden szerzõdésben csak
egymásnak tartoznak kötelezettségekkel, különben
95
nem érvényesülne a szerzõdés „inter partes” jellege.
A francia szabályozás sajátossága, hogy a jogalkotó
a szerzõdések gazdasági tartalmát veszi figyelembe,
és nem dogmatikai oldalról közelít. Ennek a
szabályozási technikának az alapja az a felismerés,
hogy rendkívül gyorsan változik a gazdaságnak ez
a szektora, ami rugalmas szabályozást kíván. A francia
jogalkotó ezáltal képes minden hitelügyletnél védeni
a fogyasztót, azoknál is, amelyeket valamilyen
új, addig ismeretlen formában vagy módon kötnek. 28
3. Egyesült Királyság
Az angol szabályozás terjedelmesen definiálja és tagolja
a törvény a hatálya alá tartozó szerzõdéseket. 29
A francia szabályozással összehasonlítva nem csupán
a fogyasztói hitelszerzõdésre vonatkozik, hanem
az ezzel összefüggésben fennálló más szerzõdésekre
is (pl.: biztosítás).
A törvény tárgyi hatálya szempontjából legfontosabbak
a fogyasztói hitelszerzõdések, de a fogyasztói
bérletet is szabályozza a törvény. A fogyasztói
hitelszerzõdést 8. cikkében olyan hitelügyletként definiálja
a törvény, amelyben meghatározott összeget
meg nem haladó (25 000 £) kölcsönt kap az adós.
A törvény hatályba lépése elõtt nem volt egységesen
elfogadott fogalom a fogyasztói hitelszerzõdésre.
A hatálybalépés óta a hitelügyletet pénzkölcsönzésnek
vagy a pénzügyi eszköz rendelkezésre bocsátása
(„financial accomodation”) más hasonló esetének
tekintik. A pénzügyi eszköz rendelkezésre bocsátása
tekinthetõ a fogalom „felsõ tételének”, amely akkor
áll fenn, amikor a fogyasztó pénzügyi ellenszolgáltatást
kap, azonban ezt nem kell nyomban visszafizetnie.
30 Ebbõl a szempontból a törlesztés gyakorisága,
vagy a kamat mértéke jelentéktelen tényezõ.
Ugyanakkor ez a definíció nagyon tág, újonnan kimunkált
szerzõdési formációkban nem biztos, hogy
védelmet nyújt a fogyasztók számára. 31
A CCA 9-15. cikkei szabályozzák a legfontosabb
fogyasztói hitelszerzõdéseket. Ide tartozik a folyószámlahitel
(„running-account credit”), a fix összegû
hitel („fixed-sum credit”), a felhasználáshoz kötöttség
szempontjából korlátozott felhasználású, vagy
nem korlátozott felhasználású hitel.
A részletvétel és hitelre vásárlás is a törvény hatálya
alá tartozik. A tulajdonjog fenntartással történt
részletvétel során a vevõ birtokba lép a törlesztés
ideje alatt, a fizetést késõbbi idõpontra halasztja,
a tulajdonjogot azonban csak a teljes kifizetés
után szerzi meg. A hitelre vásárlás szokásos adásvételt
jelent azzal a különbséggel, hogy a visszafi-
JURA 2004/2.