2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

98
szonyt eredményez a felek között, függetlenül attól,
hogy két vagy három jogalany között áll fenn ez a
jogviszony. Ez megfelel az irányelv szabályozásának
is [1 cikk c) pontja], mely szerint az irányelv vonatkozik
a halasztott fizetésekre, kölcsönre, vagy más,
ezekhez hasonló pénzügyi megoldásokra.
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy azokat a részletfizetési
ügyleteket, amelyeket fogyasztó köt meg
és fogyasztási kölcsönszerzõdésnek minõsülnek,
tartós jogviszonynak kell tekinteni, ezért a Ptk. 241.
§-a alapján a felek szerzõdését a bíróság akár módosíthatja
is.
Megállapíthatjuk, hogy ezáltal a klasszikus magyar
magánjogi dogmatikát is „bomlasztani kezdi”
a jogintézmény, amelyre a bírói gyakorlat még
nem reagált. Ennek oka lehet, hogy a magyar joggyakorlat
hajlamos azokat az elemeket keresni a
szerzõdésekben, melyek segítségével egyértelmûen
egyik vagy másik szerzõdéstípusba sorolhatja a
szerzõdést. A gazdasági tartalom vizsgálata gazdálkodó
szervezetek egymás közötti ügyleteinél, tipikusan
a lízingszerzõdések vonatkozásában elterjedt.
Fogyasztóvédelmi szemszögû vizsgálat azonban
a magyar bírói gyakorlatra nem jellemzõ. A viszonylag
gyorsan lezajlott társadalmi-gazdasági változások,
és az ezeket szabályozó, gyakran külföldi
jogból (közösségi jog) átvett elemek azt eredményezik,
hogy a bíróságok bátortalanok a fogyasztóvédelmi
szempontok elõtérbe állítása területén. Ennek
a szemléletmódnak köszönhetõ, hogy a fogyasztói
hitelszerzõdést átültetõ magyar jogszabály által meghatározott
szerzõdéstípuson túlmenõen (fogyasztási
kölcsön) a jogintézmény szabályait nem alkalmazzák.
Semmi akadálya nem lenne, ha a fogyasztó
által kötött részletfizetési ügyleteknél, pénzügyi
lízingszerzõdésnél a fogyasztási kölcsön szabályai alkalmazásra
kerülnének, annál is inkább, mert ezek
„beleférnek” a Fgytv. meghatározásába. 51 A gátló
tényezõk egyik oka, hogy a magyar fogyasztók még
nem „nõttek fel”, nem ismerik jogaikat, és nem tanulták
meg õket érvényesíteni. Magyarország túlságosan
gyorsan vett át egy olyan szabályozást, amely
Nyugat-Európában több évtizedes jogfejlõdés eredménye,
míg nálunk alig tíz éve zajlott le a rendszerváltás.
Az új jogszabályok figyelembevétele, alkalmazása
fokozatosan történik.
A „fokozatos megismerés” jó példája, hogy újabban
a pénzügyi lízingszerzõdések vonatkozásában
is közzéteszik az ún. THM-et. 52 A THM közzététele
fogyasztási kölcsönszerzõdések esetén kötelezõ,
de csak az utóbbi egy évben érezték úgy a gazdaság
szereplõi, hogy a pénzügyi lízingszerzõdések is
fogyasztási kölcsönnek minõsülnek. Ez a folyamat
azonban az állam gazdasági szereplõkre gyakorolt
hatásának eredménye, és nem a fogyasztói érdekérvényesítés
diadala.
Jegyzetek
Nagy Éva: Kölcsönszerzõdésbõl fogyasztói hitel
1
1990-ben egységes szerkezetbe foglalták a módosítására
kiadott 90/88/EGK irányelvvel (390L0088), majd az irányelvet
módosította a Tanács 98/7/EK irányelve (398L0007) is.
2
A részletesen is tárgyalt tagállamokon kívül pl. Olaszországban:
1992 február 19-én elfogadott 142. törvény, Hollandiában
Wet op het consumerkrediet, 1990 július 4.
3
Loi nº 93-949 du 26 juillet 1993, relative au code de la
consommation
4
Loi nº 78-22 du 10 janvier 1978 reative à l’information
et à la protection des consommateurs dans le domaine de
certaines opérations de crédit
5
Loi nº 79-596 du 13 juillet 1979 relative à l’information et
à la protection des emprunteurs dans le domaine immobilier
6
Decrèt Nr. 55-585, 1955. 05.20, Decrèt Nr. 56-775, 1956.
08. 04.
7
Loi nº 66-1010 du 28 décembre 1966 relative à l’usure
aux prêts d’argent et à certaines opérations de démarche et
de publicité
8
Susanne Hermann: Der Verbraucherkreditvertrag,
München 1996. 6. o.
9
Susanne Hermann: Der Verbraucherkreditvertrag,
München 1996. 6. o.
10
R. Goode–M. Cremona–P. J. Patrick–J. H. J. Pearson–
J. Renton–D. Rosenthal–S. Shute–N. Warriner–D. Worsley–
L. Yelland: Consumer Credit Law and Practice, Butterr worths
London, March 2000. IB 11.2/243.
11
A. C. Janert: Der sachliche und persönliche Anwendungs
bereich des deutschen Verbraucherkreditrechts und
des britischen Consumer Credit Act 1974. Peter Lang, Frankfurt
2002. 53. o.
12
Hatályba lépett 1991 január 1-jén.
13
Lásd: J. Calais-Auloy: Droit de la consommation, Paris
1992. 271. o.
14
Rev. contrat, concurrence, consommation 1994. Comm.
211. o.
15
D. Martin: La défense du consommateur à crédit
(commentaire de la loi nº 78-22 du 10 janvier 1978) : Revue
trimestrielle du droit commercial 1977, 619. o., hasonlóan E.
Bey: De l’information et de la protection des consommateurs
dans le domaine de certaines de crédit (Loi nº 78-22, 10 janvier
1978); Juris Classeur Périodique, Seminare Juridique éd. C
1978 Nr. 12845.
16
J. Calais-Auloy: Droit de la consommation, Paris 1992.
271. o., D. Martin: La défense du consommateur á crédit
(commentaire de la loi nº 78-22 du 10 janvier 1978) Revue
trimestrielle du droit commercial 1977. 619. o.
17
Cass. Civ. 1994. március 30. n° 92-17.048.
18
Cass. Civ. 1. 17. November 1993 Bulletin civ. I. p.28.
19
Décret nº 2001-96 du 2 février 2001 art. 1 Journal Officiel
du 3 février 2001 en vigueur le 1er janvier 2002.
20
J. Calais-Auloy: Droit de la consommation, Paris 1992.
275. o.
21
Susanne Hermann: Der Verbraucherkreditvertrag,
München 1996. 14. o.
22
Susanne Hermann: Der Verbraucherkreditvertrag,
München 1996. 14. o.
23
Loi nº 84-46 du 24. janvier 1984 relative á l’activité et
au contrôle des établissements de crédit
24
Susanne Hermann: Der Verbraucherkreditvertrag,
München 1996. 15. o.
25
J. Calais-Auloy: Les cinq réformes qui rendraient le
crédit moins dangéreux pour les consommateurs, Recueil
Dalloz 1975. 19-22 o., J. P. Pizzio: Juris Classeur Périodique,
Seminare Juridique 1978. 13399.
26
Cass. com. 1965 január 6. Bulletin des arrêts des
chambres civiles de la Cour de cassation de l’année de la
décision IV 14. o. Nr. 15, Cass. com. 1970 november 18., Bul-
JURA 2004/2.