2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Kovácsy Zsombor: A dereguláció lehetõségei a magyar jogban
helyett új jogszabály megalkotásában is megnyilvánulhat
a tényleges jogalkotási eredmény.
3. Mikor kell érdemi deregulációt végezni?
85
A kérdésre adott egyszerûbb válasz azt tükrözi,
hogy a jogszabály elõkészítésétõl kezdõdõen a
hatályo sulás folyamatában mindvégig, azaz „mindig”
érvényesíteni kell a deregulációs (nem is kizárólag
az érdemi) szempontokat. Bizonyos körülmények
azonban aláhúzhatják adott szabályok érdemi
deregulá lás ának kiemelt szükségességét. Elsõsorban
a gyakorlati jogalkalmazási tapasztalatokra támaszkodhatunk,
amikor megítéljük a szabályozás
egyszerûsítésének igényét.
Ügyfélszolgálati irodák, panaszirodák ügyeinek
feldolgozása, illetve a közigazgatási szakapparátus
munkavégzése során elõforduló problémák elemzése
jelentõs segítséget nyújthat a dereguláció célterületeinek
kiválasztásához.
A következõket feltétlenül figyelembe kell venni
a jogalkalmazási tapasztalatok felhasználásakor:
– A probléma súlya nem feltétlenül egyenesen
arányos elõfordulási gyakoriságával.
– Ítéljük meg, hogy milyen természetû a probléma!
Nem mindegy, hogy a jogismeret hiánya, nehezen
értelmezhetõ jogszabályi háttér, a szabály nem
megfelelõ alkalmazása az adott élethelyzetre, viszszaélés
vagy más tényezõ okozott gondot a jogalkalmazásban.
Igen gyakori a fenti tényezõk együttes
elõfordulása, az elemzõ felelõssége, hogy kiválaszsza
a tényleges jelentõséggel rendelkezõ elemeket.
Ezekután a feltárt problémának megfelelõ javaslatot
kell tenni a megoldásra, amely lehet a felek tájékoztatása
hibás feltételezésükrõl, az illetékes szerv értesítése,
jogszabály-módosítás, hatályon kívül helyezés stb.
(ld. a 2. ábrát).
– A jogszabály által elõidézett jogalkalmazási
nehézség nem szükségszerû-e nagyobb, esetleg érdemi
természetû sérelem megelõzése érdekében?
Elõfordulhat például, hogy rendkívül részletes adatszolgáltatás
ténylegesen szükséges valamely jogosultság
szabályszerû megállapításához.
A tetten érhetõ jogalkalmazási problémák esetkörén
túl életviszonyok bármilyen okból történõ átfogó
újraszabályozása esetén is feltétlenül szükséges
a deregulációs szemlélet érvényesítése.
Mivel a preventív dereguláció során
természetszerûleg nem állnak rendelkezésünkre
jogalkotási tapasztalatok, a minden lehetséges érintettre,
élethelyzetre vonatkozóan modelleznünk kell
a tervezett szabályozás következményeit, és a felvázoltak
alapján ítélhetõk meg bizonyos mértékig a várható
jogalkalmazási nehézségek. Alapkövetelmény,
hogy a jogszabály elõkészítõje világosan lássa a szabály
algoritmusát (ld. késõbb, „Több feltétel egyidejû
alkalmazása”) és valamennyi elképzelhetõ esetre alkalmazni
tudja a szabályt.
4. Az érdemi dereguláció folyamata
Az érdemi felülvizsgálat megkezdésekor elõször is
körül kell határolni azt a konkrét szabályozási területet,
amelyre vonatkozóan a dereguláció szempontrendszerét
érvényesíteni kívánjuk.
A legismertebb jogirodalmi álláspont 4 szerint „az
anyagi jogban fellelhetõ inkonzisztenciák jelentõs része a
mechanikus – és a szabályozás organikus jellegét figyelmen
kívül hagyó – ágazati jogalkotás eredménye. A bonyolult
anyagi jogi szabályozási funkciók által megteremtett
szabályozási témák komplexitása, a szabályozás organikus
jellege a jog hagyományos jogcsoportosítási megoldásaitól
eltérõ, sõt számos ponton azokkal ellentmondó
jogrétegzõdést jelent. A tételes jog e pontos, illetve éles
szerkezeti határokkal körül nem rajzolható funkcionális-tematikus
rétegzõdése elsõsorban a tevékenységszempontú
szabályozási témákat követi.”
A hivatkozott szerzõ szerint az újfajta klasszifikáció
több lépésben végezhetõ el. Az elsõ lépés a
fõtevékenységek katalógusának elkészítése. A második
lépcsõ „a centrális fõtevékenység teljes szabályzási
környezetének feltárása és összetartozó normacsoportként
kezelése.” A folyamat harmadik lépcsõje a tartalmilag
összetartozó normaanyag újrastrukturálása.
Végül az újrastrukturált joganyag szembesítésére
kerülhet sor az idõszerû szabályozási igényekkel,
a jogalkalmazói gyakorlattal.
A felvázolt, a dereguláció teljes spektrumán
végigvezetõ módszertani megközelítést alapjaiban
elfogadva a preventív és az utólagos dereguláció
számára is alkalmazható konkrét ajánlásokként a
következõk elfogadását javasolom:
1. Kerüljön körülhatárolásra a szabályozás középpontjában
álló centrális tevékenység, illetve jogalkotói
cél (például „a felsõoktatás szabályozása”).
2. A centrális tevékenységtõl annak alkotóelemeihez
több konkrétsági szinten keresztül, fokozatosan
eljutva végül soroljuk fel a központi probléma keretében,
illetve ahhoz kapcsolódóan szabályozni kívánt
valamennyi jelenséget, életviszonyt anyagi és
eljárásjogi tekintetben egyaránt.
3. Jelöljük ki az elõkészítendõ/módosításra
kerülõ jogszabály tartalmi határait horizontálisan a
meglévõ vagy elõkészítés alatt álló más szabályok
tartalmi jellemzõinek ismeretében, valamint vertikálisan
a szükséges végrehajtási szintek megállapításával.
Gondoskodjunk a jogszabályból így esetleg
kimaradó, a fenti 2. pontban azonban feltérképezett
területek szükség szerinti alternatív – más jogszabály
keretében történõ, rendszertanilag vagy gya-
JURA 2004/2.