2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Kovácsy Zsombor: A dereguláció lehetõségei a magyar jogban
79
érvényesíthetõk. Gyakorta megfigyelhetõ viszont
az a tendencia, hogy jogszabályok hatályban tartását
valamilyen egyéb indokból tartják szükségesnek.
A jogtörténeti érték semmiképpen nem lehet a
hatályosság alapja. Amint az a hatály fogalmának
értelmezésébõl következik, a már idõszerûségüket
vesztett szabályok nem képezhetik a hatályos joganyag
részét. A hatályon kívül helyezés azonban természetesen
nem jelenti a jogszabályok nyom nélküli
eltüntetését. A korábbi jogviszonyok bírói megítélése,
a jogtörténeti munkálatok, vagyis összességében
a jogrend rekonstruálhatósága szempontjából elengedhetetlen,
hogy a hatályon kívül helyezett normákat
tartalmazzák a jogszabálygyûjtemények, a papíralapú
és elektronikus jogtárak. Utóbbiak „idõgép”
funkciója kiválóan alkalmas a bármikor hatályos joganyag
megkeresésére. Mindez aláhúzza a jogszabálytárak
jelentõségét, hiszen a jogrendnek csak pillanatképét
adja a hatályos joganyag: a rendszer fejlõdése,
egésze csak a jogállam idõhorizontjának teljességét
átfogó jogszabálytömeg birtokában ismerhetõ meg.
Büntetõjogunk egyik legfontosabb alapelve szerint
a bûncselekményt az elkövetése idején hatályban
lévõ törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény
elbírálásakor hatályban lévõ új büntetõtörvény
szerint a cselekmény már nem bûncselekmény, vagy
enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni;
egyébként az új büntetõtörvénynek nincs
visszaható ereje. (1978. évi IV. törvény a Büntetõ
Törvénykönyvrõl, 2. §) Gyakran tapasztalható az – a
fentebb leírtak alapján hibás – érvelés, amely szerint a
bûnelkövetõk privilegizálásának lehetõsége érdekében
a maximális elévülési határidõig hatályban kell
tartani a korábbi büntetõszabályt. A büntetõjogi alapelv
ugyanis az alkalmazhatóság különös szabályára
utal, amely így a hatályfogalommal megegyezõ általános
alkalmazhatóságétól eltérõ értelmet hordoz: az
elkövetéskor hatályos szabály – a törvényben foglalt
feltételek megléte esetén – aggálymentesen alkalmazható
akkor is, ha az elbíráláskor már nincs hatályban.
Egyéb, elsõsorban nyilvántartási okokból sokak
számára megnyugtatónak tûnik adott szabályok hatályban
tartása. Ezzel kapcsolatban rendezõelvként az
szolgálhat, hogy ha a jogszabályban található jogok és
kötelezettségek érvényesülése szükséges, akkor indokolt
a jogszabály hatályban tartása, viszont ha a jogszabály
rendelkezéseinek mint adott idõszakra vonatkozó
szabályoknak valamilyen nyilvántartásban
való feltüntetésére, illetve adatként való felhasználására
van szükség, továbbá ha a korábbi jogviszonyok
megítélése érdekében van szükség a szabály alkalmazására,
akkor a hatályban tartás nem indokolt. Így a
hipotetikus vegytiszta éves költségvetési törvény hatálya
– a következõ évre vonatkozó költségvetés elfogadása
esetén – az év végével megszûnhet, és mindezt
álláspontom szerint a zárszámadási kötelezettség
létezése sem vonja kétségbe.
5. A sommás hatályon kívül helyezés
problémája
Fõként a korábbi jogalkotási gyakorlatban került sor
a taxatív dereguláció mellõzésével a hatályon kívül
helyezés körülíró módjának alkalmazására. Bizonyos
esetekben az ilyen dereguláció joghatása viszonylag
könnyen megállapítható. Kiemelkedõ államtörténeti
értékû normánk, az „1867. évi XVII. Törvény-czikk”
1-2. §-a az alábbiakról rendelkezik:
„Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal
minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottnak
nyilvánittatnak. Minden ezzel ellenkezõ törvény,
szokás vagy rendelet, ezennel megszüntettetik.”
A rendelkezés tehát minden, az izraelita felekezethez
való tartozás alapján diszkrimináló szabály
megszüntetését mondja ki. A szabályozás személyi,
tárgyi, területi és idõbeli hatálya alapján a korabeli
joganyagban egyértelmûen meg lehetett ítélni, hogy
melyek voltak a továbbiakban már nem alkalmazható,
a jogegyenlõség elvével ellentétes szabályok.
Máskor nehezebb eldönteni, hogy mely rendelkezésekre
vonatkozik a dereguláció. A körzeti és közegészségügyi
orvosi szolgálatról szóló 95/1952. (X.
13.) MT számú rendelet 6. §-ának (2) bekezdése értelmében
„a jogszabályoknak a jelen rendelettel ellentétes
rendelkezései hatályukat vesztik.” A jogalkalmazónak
kell tehát elbírálnia, hogy valamely rendelkezés
ellentétes-e a hivatkozott rendelettel. A Ptk.
hatálybaléptetésérõl és végrehajtásáról szóló 1960.
évi 11. törvényerejû rendelet 95. §-a pedig annak
megítélését bízza a jogalkalmazóra, hogy egy adott,
korábbi jogszabály polgári jogi tartalmú-e.
A fenti típusú példák némelyike kapcsán
elõadódhatnak olyan határesetek, amelyekben a professzionális
jogalkalmazó sem tudja egyértelmûen
eldönteni, hogy adott szabály ellentétes-e egy másik
szabállyal, illetve hogy a jogszabály melyik jogág
körébe sorolandó.
A félreértések megelõzése, végsõ soron a jogbiztonság
érdekében a jövõben tehát szükséges a hatályon
kívül helyezni kívánt rendelkezések egyértelmû
megjelölése.
6. A technikai dereguláció alapvetõ esetei
A fentebb bemutatott alapfogalmakat alkalmazva a
technikai dereguláció tehát jogalkalmazási relevanciával
már nem rendelkezõ szabályok hatályon kívül
helyezését jelenti. A következõkben a technikai
JURA 2004/2.