2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Nagy Éva: Kölcsönszerzõdésbõl fogyasztói hitel
99
sem lesz könnyû, ha módosítania kell a szabályozást.
Az irányelv átültetését követõ gyakorlat még nem
szembesült a problémával, amely elõbb-utóbb nyilvánvalóan
felvetõdik: a kereskedõ által kínált, halasztott
fizetés formájában megvalósított ügylet részletvétel,
vagy fogyasztási kölcsön? Vajon tartós jogviszonyról
van szó, amely módosítását a fogyasztó
kérheti megváltozott körülményeire (pl.: betegség,
munkanélküliség) tekintettel, vagy sem? A kérdések
megválaszolásához át kell tekinteni a hatályos
magyar szabályozást, amely az irányelv átültetése
nyomán alakult ki.
A fogyasztási kölcsönszerzõdés a Hitelintézetekrõl
és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.)
rendszerébe építetten tipikusan három jogalany
közötti jogviszonyt szabályoz. Hárompólusú jogviszonyként
a fogyasztási kölcsönszerzõdés leggyakrabban
áruvásárlási kölcsönt (banki gyakorlatban
áruhitelnek nevezik) jelent, melynek gazdasági
jelentõsége az, hogy a kereskedõvel vagy szolgáltatóval
megkötött szerzõdés alapján járó pénz ellenértéket
nem kell a teljesítés után azonnal megfizetni,
hanem a fogyasztó jogosult késõbb, részletekben
kifizetni az ellenszolgáltatást. A kereskedõ vagy
szolgáltató viszont a szerzõdés megkötését követõen
nyomban, egy összegben megkapja az ellenszolgáltatást
a pénzintézettõl. Ebben az esetben a pénzfizetésre
kötelezett fogyasztó tulajdonképpen a másnak
járó pénzt használja, amiért ellenértéket – kamatot
és más díjakat – fizet a pénzintézetnek.
A három jogalany (fogyasztó, kereskedõ vagy
szolgáltató és a pénzintézet) között fennálló elsõ
jogviszony dologszolgáltatásra irányuló, tipikusan
adásvételi, vagy adásvétellel vegyes vállalkozási
szerzõdés, amely a fogyasztó és a kereskedõ
vagy szolgáltató között áll fenn. A szerzõdés alapján
a felek ugyanazon jogokkal rendelkeznek, mintha
kölcsönszerzõdés közbeiktatása nélkül kötötték
volna az ügyletet, így a szavatossági jogok, jótállás
tekintetében a fogyasztó jogait a kereskedõvel
szemben érvényesítheti. A kereskedõvel kötött
adásvételi szerzõdés megszegéséhez kapcsolódó
elállási jog azonban kihatással van a fogyasztási
kölcsönszerzõdésre is: a fogyasztó egyúttal jogosult
a fogyasztási kölcsönszerzõdéstõl is elállni. Az elállás
alapján a hitelezõ pénzintézet köteles a fogyasztó
által addig kifizetett összeg azonnali visszafizetésére.
Ahhoz, hogy a kereskedõnél kiválasztott dolog
tulajdonjogát a fogyasztó megszerezhesse, újabb
szerzõdést, fogyasztási kölcsönszerzõdést kell kötnie a
pénzintézettel. A fogyasztási kölcsönszerzõdés alapján
a pénzintézet kölcsönt nyújt a fogyasztónak. A kölcsön
összegébõl a vételárat vagy díjat a fogyasztó helyett a
pénzintézet fizeti ki a kereskedõnek vagy szolgáltatónak.
A fogyasztási kölcsönszerzõdés alapján a fogyasztó
a pénzintézetnek ellenszolgáltatásként kamatot és
egyéb díjakat fizet, illetve meghatározott idõközönként
(tipikusan havonta) a felvett tõkét törleszti.
Ebben a konstrukcióban a pénzintézet finanszírozza
az adásvételt, vagy más szolgáltatást, olyan
kölcsönszerzõdést nyújt, 48 amelyet az adásvételi
szerzõdésre tekintettel köt meg a fogyasztó. A magyar
jog nem ismeri a „kapcsolódó szerzõdés” fogalmát,
így bizonytalanságot okozhat a szerzõdés
jellegének megítélése. Amennyiben a fogyasztó
adásvételi szerzõdéstõl szerzõdésszegés miatt eláll
(Hpt. 214/A. §), lehetõsége van a fogyasztási
kölcsönszerzõdéstõl is elállni, annak ellenére, hogy
a kölcsönszerzõdés tartós jogviszony, amelyet egyébként
– a magyar Ptk. (526. §) alapján – csak felmondani
lehet.
A Hpt. alapján a kizárólag tevékenység kifejtésére
irányuló vállalkozási vagy más szerzõdés finanszírozása
is lehetséges fogyasztási kölcsönszerzõdés alapján,
de nem áruhitelként, hanem személyi kölcsön
formájában. Ebben az esetben a jogviszony kétpólusú,
a pénzintézet és az adós között van szerzõdés. Itt
már tisztán kölcsönszerzõdésrõl van szó, amely tartós
jogviszonyt eredményez a felek között.
A Fogyasztóvédelemrõl szóló törvényben a fogyasztási
kölcsönt nem három, hanem két jogalany
közötti jogviszonyként szabályozza a jogalkotó.
Arra az esetre vonatkozik a szabályozás, amikor a
kereskedõ vagy szolgáltató az általa forgalmazott
termék, vagy nyújtott szolgáltatás igénybevételéhez
ad kölcsönt a fogyasztó számára. A fogyasztó
és a kereskedõ vagy szolgáltató közötti jogviszonyt
szabályozza a törvény, köztük áll fenn a fogyasztási
kölcsönszerzõdés, de maga az alapügylet
is, amelynek finanszírozására a kölcsönszerzõdést
megkötötték. Valójában részletvételrõl van szó
(amennyiben az alapügylet adásvétel), amelyet
a kereskedõ üzletszerûen végez. Ezt a részletvételt
azonban speciális fogyasztóvédelmi aspektusa
miatt fogyasztási kölcsönszerzõdésnek minõsíti a
Fogyasztóvédelemrõl szóló törvény, így – álláspontunk
szerint – tartós jogviszonynak kell tekinteni.
Felmerülhet a kérdés: mi bizonyítja, hogy tartós
jogviszonyként szabályozza a magyar jogalkotó a fogyasztási
kölcsönszerzõdést? A fogyasztási kölcsön
teljesítése hosszabb folyamat, amely több, ismétlõdõ
mozzanatból áll (törlesztés), és amely idõszak alatt
módosítani lehet a szerzõdést. 49 A fogyasztási kölcsön
tartós jogviszony-jellegét az is bizonyítja, hogy
meghatározott futamidõ szükséges ahhoz, hogy a
Hpt.-ben biztosított, fogyasztót védõ rendelkezéseket
alkalmazni lehessen. 50
A fogyasztási kölcsönszerzõdés tehát tartós jogvi-
JURA 2004/2.