2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kovácsy Zsombor: A dereguláció lehetõségei a magyar jogban<br />
Kovácsy Zsombor<br />
PhD-hallgató, fõosztályvezetõ<br />
Igazságügyi Minisztérium<br />
A dereguláció lehetõségei<br />
a magyar jogban<br />
I. Bevezetés<br />
75<br />
A deregulációról sokan sejtik, hogy mit jelent, azonban<br />
kiforrott elmélete, módszertana, használható<br />
gyakorlati útmutatója egyáltalán nem állt rendelkezésemre<br />
igazságügyi minisztériumi tevékenységem<br />
megkezdésekor. A magyar jogi irodalom számára<br />
sem vált népszerû értekezési tárgykörré a szóban<br />
forgó terület: néhány megjelent tanulmány jelzi<br />
jogtudósaink munkálkodását, azonban nem jött létre<br />
a deregulációra vonatkozó, ténylegesen elfogadott,<br />
alkalmazott ismeretanyag.<br />
A nemzetközi tapasztalatok felhasználhatóságát<br />
illetõen alapvetõ korlátozó tényezõt jelent a jogalkotásra<br />
vonatkozó szabályok sokszínûsége, különös<br />
tekintettel arra a tényezõre, hogy a kontinentális<br />
jogrendszerrel rendelkezõ országok között hazánk<br />
véleményem szerint már az 1987. évi XI. törvényt,<br />
valamint a gyakorlatot tekintve is sok tekintetben<br />
kiemelkedõen jó alapokra építkezhet, például<br />
a jogszabályok egységes szerkezetben való<br />
hozzáférhetõsége vonatkozásában. Inkább a késõbb<br />
bemutatásra kerülõ „deregulációs szemléletmód”<br />
megvilágítását, mintsem a dereguláció fogalmának<br />
magyarországi viszonyokhoz igazított meghatározását<br />
segítik elõ, és a jövõbeni dereguláció szakmai<br />
fegyvertárát feltétlenül erõsíthetik például a jogszabályokból<br />
fakadó adminisztratív teherrel, illetve a<br />
bizonyos idõtartamra szóló vagy a modellszabályozással<br />
kapcsolatos külföldi tapasztalatok.<br />
A fentiekben említett elégtelen elméleti megalapozás<br />
ellenére a rendszerváltás idõszakától kezdõdõen<br />
több hullámban is megfigyelhetõ kifejezett deregulációs<br />
aktivitás, illetve folyamatosan sor kerül fölöslegessé<br />
vált szabályok kiküszöbölésére. E deregulációs<br />
tevékenység alkalmas volt az elavult joganyag<br />
jelentõs részének felszámolására, azonban az egységes<br />
rendezõelvek hiánya és a többnyire mennyiségi<br />
típusú elvárások nem tették lehetõvé a deregulációs<br />
szemlélet megerõsödését és folyamatos alkalmazását,<br />
a módszertani problémák megoldását. Többszöri<br />
szervezeti és eljárási megújítás nyomán 2002 októberében<br />
jött létre az Igazságügyi Minisztérium Hatásvizsgálati,<br />
Deregulációs és Jogszabály-nyilvántartási<br />
Fõosztálya, amelynek vezetõjeként feladatomnak<br />
tekintem az egységes deregulációs módszertan kialakítását,<br />
fejlesztését és széles körû alkalmazásának<br />
elõsegítését. Jelen tanulmány keretei között a deregulációs<br />
tevékenységem során is alkalmazott elméleti<br />
és gyakorlati alapok legfontosabbnak vélt elemeit<br />
szeretném bemutatni.<br />
II. Alapkérdések<br />
1. A dereguláció fogalma<br />
A dereguláció a szó értelmébõl adódóan valamiféle<br />
„negatív” szabályozási tevékenységet, a szabályozás<br />
redukcióját, meglévõ szabályok hatályon kívül<br />
helyezését, egyszerûsítését jelenti.<br />
A dereguláció mindennemû szabályozás menynyiségének<br />
csökkentéseként, egyszerûsítéseként<br />
értelmezhetõ, a jog szempontjából azonban elsõsorban<br />
az állampolgárok számára jogokat és kötelezettségeket<br />
megállapító jogszabályok vonatkozásában alkalmazott<br />
fogalom. Mindemellett a jogi dereguláció során<br />
nem feledkezhetünk meg az állami irányítás egyéb<br />
jogi eszközeirõl sem, amelyek a jogszabályokhoz sok<br />
esetben szervesen kapcsolódnak. A dereguláció elveinek<br />
jelentõs része alkalmazható továbbá szervezeti<br />
belsõ szabályrendszerek, szabályzatok megalkotásakor,<br />
illetve a deregulációs szemlélet kisugározhat a<br />
magánjogi viszonyok széles területeire is.<br />
A deregulációra (a jogban) egyrészt azért van szükség,<br />
hogy az alkalmazandó jogszabálytömeg mennyiségi<br />
egyensúlyi állapotát megõrizzük, és ne engedjünk<br />
teret a joganyag állandó bõvülésének. A változó életviszonyok<br />
a szabályozás hatókörének folyamatos felülvizsgálatát,<br />
a szabályok tartalmának újragondolását<br />
igénylik, az új szabályok megalkotásakor viszont<br />
figyelembe kell venni az elavult, rossz hatásfokkal, illetve<br />
már egyáltalán nem alkalmazható szabályok eltávolításának<br />
szükségességét. Másrészrõl a dereguláció<br />
ugyan nem öncél, de a jogrend egyszerûsége, átláthatósága<br />
önmagában is olyan érték, amely a jogbiztonság<br />
fogalmi összetevõi közé sorolható, továbbá<br />
a dereguláció sokrétûen befolyásolja pozitív módon<br />
a jog hatékonyságát. 1 Ezért fontos a jogszabálytömeg<br />
mennyiségének folyamatos kordában tartása.<br />
A jogkövetés pszichoszociális faktorai közül egyebek<br />
mellett a jogszabályok áttekinthetõsége, a jogrend<br />
mûködésébe vetett bizalom, az állampolgárok életébe<br />
való túlzott beavatkozás elkerülése, a társadalmi<br />
értékítéletet is figyelembe vevõ szabályok megalkotása<br />
lehetnek azok, amelyek a dereguláció segítéségével<br />
kedvezõ irányba befolyásolhatók.<br />
A dereguláció eredményeinek mérését különbözõ<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language