2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Tilk Péter: Samu Mihály: Általános jogpolitika. A jog depolitizálása<br />
Tilk Péter<br />
egyetemi tanársegéd<br />
Samu Mihály:<br />
Általános jogpolitika.<br />
A jog depolitizálása*<br />
*<br />
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003. 296 o.<br />
175<br />
Az 1828 óta létezõ rangos Akadémiai Kiadó nem<br />
kevésbé rangos kötetet jelentetett meg a közelmúltban:<br />
Samu Mihály: Általános jogpolitika. A jog<br />
depolitizálása c. kiadványát. Maga a kötet címe is<br />
sokat ígérõ, mivel a témakör átfogó feldolgozására<br />
céloz, míg az alcím néminemû szûkítésre utal. Nem<br />
mellékes azonban az sem, hogy a vállalkozás teljesítésére<br />
az a professzor vállalkozott, aki évtizedek óta<br />
tekinti munkássága egyik fõ irányának a jogpolitika<br />
témakörében való elmélyedést és az ebbõl származó<br />
eredmények közzétételét. Samu professzor nemcsak<br />
a rendszerváltás elõtt kutatta elmélyülten a kérdéskört,<br />
hanem ez a törekvése 1990 után sem maradt<br />
abba, amit számos, e témakörben született elemzõ<br />
tanulmány is tanúsít. Eljött az ideje azonban annak,<br />
hogy az elemzések sora, az új kutatási tapasztalatok<br />
a korábbi ismeretekkel összeforrva, tíz nagyobb részt<br />
magában foglaló kötetté álljon össze.<br />
A színvonalas tartalomhoz szép külsõ is társult:<br />
az Akadémiai Kiadó nem hazudtolta meg a magas<br />
tudományos testület igényességét, amikor Samu professzor<br />
könyvének külsõ megjelenésén dolgozott.<br />
A téma iránt érdeklõdõknek keménytáblás, szépen<br />
tipografált, igényes kiadvány szolgálhat iránytûként<br />
a jogpolitikával kapcsolatos kérdésekben.<br />
1. A Bevezetés Moór Gyula idézetével indít, amely<br />
találóan utal a kötet célkitûzésére: „Az igazi jogász<br />
nem elégedhetik meg pusztán a tételes jog ismeretével”.<br />
A mottóban megfogalmazottak teljesítéséhez<br />
segít hozzá az ismertetett kiadvány, elolvasása után<br />
ugyanis mélyreható ismeretek birtokába juthatunk<br />
a tételes jog mögötti, elvi-elméleti ismeretek tartományából<br />
is. Már a Bevezetés is utal arra, mirõl szól<br />
a mû: röviden meghatározza a jogpolitika fogalmát,<br />
feladatait. A jogpolitika Szerzõ szerint a jog közéleti<br />
vonatkozásainak tisztázására és pozitív társadalmi<br />
szerepének biztosítására szolgál, tárgya tehát a jog<br />
közélete. (9. o.) A továbbiakban Szerzõ megállapítja,<br />
hogy a jogpolitika arra irányul, hogy „a jog tényleges<br />
önálló szerepét biztosítsa, mellõzze a napi politika<br />
jogot befolyásoló elvtelen kísérleteit, s emellett<br />
törekszik a jogászi hivatás követelményeinek tudatosítására,<br />
a jogi értékek (és ethosz) interiorizálására.<br />
A jogpolitika megcélozza a napi politikai befolyástól<br />
való mentességet, a jog depolitizálását”.<br />
(9. o.) A Bevezetõ ráirányítja a figyelmet az általános<br />
és az ágazati jogpolitikák létezésének tényére is, röviden<br />
elemezve a két kategória közötti lényeges különbségeket<br />
és hasonlóságokat, végezetül kiemeli a<br />
jogpolitika önálló létének igazoltságát, jelentõségét<br />
és szükségességét.<br />
<strong>2.</strong> Az elsõ rész „A jogpolitika – a modern jogi kultúra<br />
vívmánya” címet viseli. E fejezet a jogpolitika eszmei,<br />
történelmi elõzményeit villantja fel, s rámutat arra,<br />
hogy a jogpolitika a modern jogrendszerekben jelent<br />
meg önálló jelenségként, korábban viszont jogelvekben<br />
manifesztálódott. A jogpolitika fogalmát, szerepét<br />
és jelentõségét természetesen koronként eltérõ<br />
jellemzõk határozzák meg, más-más idõszakokban<br />
ugyanis az egyes országokban eltérõ módon reagáltak<br />
az új jogi jellegû követelményekre. A kötet említi<br />
a reformációt, mint eszmei irányzatot és mozgalmat,<br />
kitér viszont más korok más jellegzetességeire<br />
is. A könyvbõl megtudhatjuk, hogy a modern jogrendszerek<br />
kialakulásakor még nem tudatosult a jogpolitika<br />
léte, ám a jogelméleti irányzatok már tartalmazták<br />
az adott korok jogpolitikai elveit, követelményeit.<br />
A természetjogi felfogást követõ jogpozitivizmus,<br />
és ennek egyes „vadhatásai”, mint például<br />
a szélsõséges törvénypozitivizmus után új szemlélet<br />
jelent meg a XX. század kezdetén, melyrõl a kötetbõl<br />
értékes ismeretanyagot szerezhet az Olvasó. (17. o.)<br />
A jogpolitikának a fejlõdése során elért önállóságát<br />
a kiadvány minden túlzás nélkül nevezi történelmi<br />
vívmánynak. (18. o.) E vívmány azonban hiányosságokkal<br />
és problémákkal is terhelt: a tudományos fejletlenség<br />
miatt ugyanis a jogi közgondolkodásban és<br />
a jogtudományok egyes magyarázataiban a jogpolitikát<br />
nem tekintik külön tényezõnek, hanem azonosítják<br />
a politikával. Szerzõ kiemeli, hogy ez a nézet<br />
még a modern jogelméletben is megtalálható. (19. o.)<br />
Az elsõ fejezet e problémák és jellemzõk értékelése<br />
után a jogpolitika történeti modelljeit tekinti át, elemezve<br />
a felvilágosodás korszakát, a liberális demokráciákban<br />
megjelenõ jogpolitikát, a jogállami berendezkedés<br />
és az információs társadalom jogpolitikájának sajátosságait,<br />
mely utóbbit külön, önálló modellnek tekinti.<br />
3. A második rész a társadalomirányítás és a jogpolitika<br />
viszonyának vizsgálatára koncentrál, ennek keretében<br />
tisztázza a társadalomirányítás és a jog kapcsolatát,<br />
majd a jogpolitika társadalomirányításban<br />
betöltött szerepét veszi górcsõ alá. Mindehhez nélkülözhetetlen<br />
a társadalomirányítás különbözõ korokban<br />
megjelenõ sajátosságainak számbavétele. A<br />
társadalomirányítás és a jog kapcsolatát elemezve<br />
Szerzõ megállapítja, hogy e kapcsolatra vonatkozó<br />
nézetek két következtetéscsoportba sorolhatók: egyik<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language