2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

96
kifejezetten szabályozza az ingyenes hitelt. Németországban
inkább versenyjogilag szabályozzák a valóban
ingyenes hitelt, 36 mivel nemkívánatos hatását
csak a piaci verseny vonatkozásában látják. A francia
jogalkotó szerint viszont mindegy, hogy ingyenes-e a
hitel, ugyanolyan veszélyekkel jár a fogyasztók számára.
A német joggyakorlat is hasonló eredményre
jut: az ingyenes hitelek esetén a fogyasztók kevésbé
vizsgálják a minõséget, mégis elhamarkodott döntéseket
hoznak, amelyek hosszú távra kihatnak. 37
A túlságosan magas összegû hitelfelvétel egyik
államban sem védett. Franciaországban azzal érvelnek,
hogy a hitellel való spekulációt elõzik meg ezzel
a szabállyal, 38 Németországban a nagy összegekhez
nem nyújt a törvény védelmet, így azt valószínûleg
nem is veszi fel a fogyasztó (a jogalkotó ezzel is a fogyasztó
védelmét hangsúlyozza). 39 A problémának
szociális aspektusai is vannak. A fogyasztót ugyan
társadalmi hovatartozástól függetlenül védi a jogalkotó,
de a hitel felsõ határának meghúzása ez alól
kivételt jelent. Luxuscikkek vásárlása nem élvez védelmet.
Láthattuk, hogy a legtöbb európai szabályozás
fontosnak tartja a kapcsolódó szerzõdések szabályozását.
A francia szabályozás egyedül a formalitásokra
helyezi a hangsúlyt, arra, hogy a kapcsolódó
szerzõdés fennáll, ha a finanszírozott árut
a hitelszerzõdésben megnevezik. 40 Az angol jogalkotó
felsorol minden lehetséges, a fogyasztói
hitelszerzõdéshez kapcsolódó esetet, így a bírónak
csak kevés mozgásteret hagy. A német BGB német
alapossággal, külön alcím alatt szabályozza a kérdést,
kiemelve egyben a kapcsolódó szerzõdések
gazdasági jelentõségét is. Egyre világosabbá válik
ugyanis, hogy a fogyasztók által megkötött
szerzõdések ma már nem önállóak, hanem a fogyasztási
javakhoz történõ mielõbbi hozzájutás érdekében
több szerzõdést köt egymásra tekintettel a fogyasztó.
Az irányelv átültetése nyomán a gazdasági célokat
elõtérbe helyezõ, ugyanakkor a fogyasztóvédelmi
célok miatt szociológiai szempontokat is figyelembe
vevõ szabályozás alakult ki Nyugat-Európában,
amely már kevésbé veszi figyelembe a klaszszikus
magánjogi dogmatika által maghatározott
szerzõdéstípusokat. A gazdasági és fogyasztóvédelmi
cél vizsgálata a nyugat-európai joggyakorlatra
is általánosan jellemzõ, a bíróságok a gyengébb
fél védelme érdekében aktívan közremûködnek a
klasszikus szerzõdéstípusok meghaladásának folyamatában.
6. A magyar szabályozás
Nagy Éva: Kölcsönszerzõdésbõl fogyasztói hitel
A fogyasztási kölcsönszerzõdés Magyarországon
évtizedek óta ismert és szabályozott. 41 A Ptk. elõtti
magyar szabályozás különböztetett a magánszemélyek
részletfizetési ügyletei, 42 illetve az áruvásárlási
kölcsön 43 között. A részletfizetési ügylet szabályai
megfeleltek a késõbb hatályba lépõ Ptk.-beli szabályozásnak.
Az eladó érdekeit a tulajdonjog fenntartása
védte, elállás esetén a használatot értékcsökkentõ
tényezõként kellett figyelembe venni. Áruvásárlási
kölcsönnél elõször a pénzintézetet kellett felkeresni,
majd az általa kibocsátott hitellevelet lehetett felhasználni
a vásárlás során készpénz helyett, amely
egyértelmûen bizonyítja, hogy kölcsönszerzõdésrõl
volt szó.
A magyar magánjog élesen kettéválasztja a részletfizetési
ügyletet mint tulajdonátruházási kötelmet,
illetve a kölcsönszerzõdést. Részletvételnél ugyanis
– amelyet az adásvétel speciális nemeként szabályoz
a Ptk. 376. § – csak két jogalany között áll fenn
jogviszony, amely elsõsorban a dolog tulajdonjogának
átruházását célozza. Mivel halasztott fizetésrõl
van szó, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás teljesítése
idõben elválik egymástól, vagyis a szerzõdés hitelezési
elemet tartalmaz, 44 mégsem tekintjük vegyes
szerzõdésnek, hanem az adásvételi szerzõdés speciális
nemének. Az adásvételi jelleg hangsúlyozása
abban is megmutatkozik, hogy a magyar bírói gyakorlat
nem tekinti tartós jogviszonynak a részletvételt,
45 így clausula rebus sic stantibusra hivatkozással
nincs lehetõség a szerzõdés bíróság általi módosítására
sem. A kölcsönszerzõdés használati kötelemnek,
egyértelmûen tartós jogviszonynak minõsül,
amelyet megszüntetni csak felmondással lehet. Nem
tartós jogviszonyok esetén – mint a részletvétel – elállásra
van lehetõség.
A részletfizetés és a kölcsön tehát mind a Ptk.-
ban, mind az alacsonyabb szintû részletes szabályozásban
élesen elkülönült, és elhatárolásuk az irányelv
átültetéséig nem is okozott különösebb problémát.
Az irányelv speciálisan fogyasztókat védõ rendelkezéseit
azonban mindkét jogintézmény vonatkozásában
alkalmazni kell, amely már az átültetésnél
zavarokat okozott.
A magyar jogalkotó érdekes megoldást választott
az irányelv átültetésekor. Nem a Polgári Törvénykönyvbe,
hanem külön törvénybe – ráadásul
egymás mellett párhuzamosan kettõbe 46 – ültette át
az irányelvet, fogyasztási kölcsön elnevezéssel. 47 A
kölcsönszerzõdések vonatkozásában a Hpt.-be ültette
át a jogalkotó az irányelvet, míg a Fgytv. rendelkezései
a részletvételre is vonatkoznak. A kettõs átültetés
– bár dogmatikailag indokolható – problémákat
okoz a jogalkalmazásban, de a jogalkotó feladata
JURA 2004/2.