2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Nochta Tibor: A magánjog kereskedelmi jogias szemléletéért
105
a gazdasági társaságok joganyaga képezte. A bírói
gyakorlat hatására került a Ptk.-ba az építõközösség.
A 80-as évek elején a kisvállalkozások társasági formáiként
jelentek meg a kisszövetkezet, a gazdasági
munkaközösség és a vállalati gazdasági munkaközösség,
míg a vállalati szférában a tröszt mint konszernjogi
képzõdmény. 20
5. A Ptk. és a Ptk.-n kívüli magánjogi joganyag
rendszerváltoztatást követõ módosításai aligha vitathatóan
számos területen kommercializálták a magánjogot.
Szolgáljon erre most néhány jelentõsebb példa:
a) Az együttmûködés kötelezettségének elvéhez szorosan
hozzátartozó Treu und Glauben, azaz a jóhiszemû és
tisztességes eljárás követelménye beépítése a Ptk. 4. §-ába
egy alapvetõen kezdetekben a kereskedelmi magánjogban
kivirágzó alapelvnek a magánjogban való általánosítását
jelentette.
b) A személyek jogát szempontunkból az érintette,
hogy hatályba lépett 1989-ben az elsõ – már hatályban
nem lévõ, majd 1998-ban a második – jelenleg
hatályos gazdasági társaságokról szóló törvény (társasági
törvény). Ez utóbbi törvényben európai mintára
a kereskedelmi társaságokra vonatkozó joganyag
a legszélesebb értelemben szerepel. A törvény a gazdasági
társaságok és alapítására, mûködésére, átalakulására,
megszûnésére vonatkozó szabályokat részletesen
tartalmazza.
c) A gazdasági társaságokra vonatkozó törvény
nyomán kiépülhetett a magyar társasági jog
nyugat-európai mintáknak megfelelõ, áttekinthetõ
rendszere. Elhatárolhatóvá vált a magánjogi és (gazdasági)ke
reskedelmi jogi társaságok világa és kijelölhetõ
lett a helye olyan társasági alakzatoknak, amelyek
közhasznú célok megvalósításának eszközei – jóllehet
alapvetõen nonprofit jellegük van. A társasági
törvények által újra bevezetésre került két olyan
személyegyesítõ gazdasági társaság (a kkt. és a bt.)
amelyek jogi személyiséggel ugyan nem rendelkeznek,
azonban általános jogképességük folytán cégnevük
alatt szerezhetnek jogokat és vállalhatnak kötelezettségeket.
A Ptk.-ban szabályozott polgári jogi
társaságoktól való eltérésük – egyebek mellett – abban
áll, hogy cégnevük alatt üzletszerû gazdasági tevékenység
folytatására jogosultak. Mint jellemzõen
ún. Gesamthand-típusú társaságok dologilag lekötött
vagyonnal rendelkeznek, a társaság tagjaihoz kötõdõ
vagyoni betét önmagában nem képezi forgalom tárgyát.
A jogi személyiséggel rendelkezõ gazdasági társaságok
közös vállalat, korlátolt felelõsségû társaság
és a részvénytársaság tradicionálisan tõketársulások,
melyeknek jogi személykénti perszonifikációja több
vonatkozásban is eltérõ speci fiumokat eredményezett
a jogi személyekre vonatkozó korábbi Ptk.-beli
joganyagon belül. 21
d) A személyek polgári jogi védelme tartalmának kiszélesedéséhez
vezetett el az, hogy kereskedelmi üzleti életben
részt vevõ jogalanyokhoz egyes személyhez fûzõdõ jogok
új összefüggésekben kapcsolódtak hozzá. Az üzleti jó hírnév,
a névjog, az adatvédelem, az üzleti titok, a szellemi
alkotásokhoz fûzõdõ jogok védelmének következetes
kiterjesztése a gazdálkodói szférára ugyancsak
jelzi a magánjog kommerzializálódásának szükségességét
e területeken is.
e) A tulajdonjogot érintõ változtatások direkt és indirekt
módon a magántulajdon, a vállalkozások
erõsítését szolgálták és ezzel a dinamikusabb kereskedelmi
élet alappilléreinek megteremtését biztosították.
A tulajdonjogformák egyenlõségének és
egyenlõ alkotmányos védelmének kimondása biztosítottá
tette a gazdálkodási szektorokban az üzleti
verseny azonos feltételekkel történõ folytatását,
a versenyben való részvétel egyenlõ feltételeinek
kiépítését.
f) A szerzõdési jog általános szabályainak módosításai
talán a leglátványosabban igazolják vissza a kereskedelmi
szempontok egyre fokozódó hangsúlyozódását.
fa) A szerzõdéskötés körében a Ptk. 205. §-ának 1997-
ben történt kiegészítése a fogyasztók védelme érdekében
új értelmet adott a szerzõdéskötéskor megkívánt
együttmûködési és tájékoztatási kötelezettségnek
– a culpa in contrahendo elvének. Dogmatikai híd létesült
az együttmûködési kötelezettségre és az általános
szerzõdési feltételekre vonatkozó rendelkezések
között, amelynek hatása a tömegforgalom által
megkövetelt standardizált szerzõdési feltételek alkalmazóival
szemben a fogyasztót védõ garanciákat
növelte.
fb) A Ptk. 206. § (4) bekezdése alapján 1991 óta a
szerzõdéskötési kötelezettség esetében ha a felek megállapodása
valamely nem lényeges kérdésre nem terjed
ki, és a kérdést jogszabály sem rendezi, a bíróság
a szerzõdést – a szerzõdés céljának és tartalmának
figyelembevételével – a forgalmi szokások alapján
kiegészítheti.
fc) Tipikusan a fogyasztókat védõ rendelkezés
beépítését jelentette 1997-ben a Ptk. 207. § (2) bekezdésébe
az is, hogy ha gazdálkodó szervezet és a fogyasztó
közötti szerzõdés tartalma az általános értelmezési
szabállyal nem állapítható meg egyértelmûen,
a fogyasztó számára kedvezõbb értelmezést kell elfogadni.
fd) Az általános szerzõdési feltételekre, a gazdálkodó
szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés tisztességtelen
kikötéseire vonatkozó Ptk.-beli szabályok (209. §
és 209/A. §) 1977 óta történt változtatásai markánsan
mutatják a fogyasztóvédelem fokozódó kívánalmait
a tisztességtelen általános szerzõdési feltételekkel
és a fogyasztói szerzõdések tisztességtelen kikötéseivel
szemben.
fe) A szerzõdést biztosító mellékkötelezettségek kö-
JURA 2004/2.