2004. Ã©vi 2. szÃ¡m - Jura - PÃ©csi TudomÃ¡nyegyetem

More documents

Recommendations

Info

170 a püspöki körlevelek nyomdai kefelevonatait) aprólékos gonddal megvizsgálni, illetve korrigálni. Mindeme sokrétû teendõk végzésének szüneteiben pedig a jogtudományi doktorátushoz szükséges két szigorlat dús anyagát a lehetõségig elsajátítani. Nem volt könnyû munka s ezt az utóbb említett feladatot Szász Béla barátom nem is akarta vállalni, hanem derûlátóan és elszántan nekivágott a nagyváros, a karrierrel kecsegtetõ Budapest felé. Csak pillanatnyilag torpant meg optimizmusa, amikor a személyvonat harmadik osztályában Budapestre döcögõben, már estefelé Arad közelébe érve, fekete keménykalappal a fején indokoltnak vélte fortissimo bömbölõ útitársait udvariasan, de határozottan figyelmeztetni, hogy a „Maros vize folyik csendesen” kezdetû szép erdélyi dalt lehet, illik, sõt egyenesen szükséges piano hangvételben énekelni. Hát erre a barátságos figyelmeztetésre barátságtalan volt a válasz. A hangos kórus alkalmi karnagya nem habozott kijelenteni, hogy amennyiben a napi nehéz munkából fáradtan hazaigyekvõ, dolgozó emberek békés éneklése terhére volna a „nagyságos úrnak”, hát igen célszerû lesz az elsõ osztályon tovább utaznia. A nagyságos úr mit tehetett egyebet? A finánc Óriás Nándor: Emlékeim töredékei V. nem látta dohányok vágni való füstjében színlelt jókedvvel maga is cigarettára gyújtott, aznap a 25-ikre. Amikor késõbb ezt a kalandját társaságban elmesélte, egy okos asszony csípõsen jegyezte meg, hogy a doktor úr józan magatartásával a huszonnégy cigaretta után valóban megérdemelte a huszonötödiket. Egy kotnyelesnek ismert nem dohányzó leányka ajkáról nyomban elhangzott a kétértelmû megjegyzés: megérdemelte volna a huszonötöt is. Ám a költõvel felsóhajtok, hogy „el ti komor képek, ti sötétség rajzatai, félre…” Béla barátunk megérkezett a ragyogó fõvárosba. Az útnak vége, minden jó, ha a vége jó. És ennek a viszontagságos útnak valóban jó volt a vége. Megérkezni a vágyak és álmok városába. Béla barátom máris boldognak érezte magát. Hát még azután! Itt sikerült neki régi eredeti és újabb öszszeköttetések ügyes felhasználásával magát egy igen elõkelõ ügyvéd irodájába, ahol a fõnökön kívül még két ügyvéd alkalmazottként dolgozott, ügyvédjelölti minõségben betornásznia. Ott reprezentálnia, felekkel tárgyalnia, hivatalokhoz eljárnia kellett, s igen jól használható munkaerõnek bizonyult. JURA 2004/2.
Illésy István: Giovanni Sartori: Összehasonlító alkotmánymérnökség 171 Illéssy István egyetemi adjunktus AD HOC Giovanni Sartori: Összehasonlító alkotmánymérnökség A kormányzati rendszerek struktúrái, ösztönzõi, teljesítményei 1. A Magyarországon az Akadémia Kiadó gondozásában 2003-ban forgalomba került mûvet eredetileg Ingegneria costituzionale comparata – Strutture, incentivi ed esiti címmel a bolognai Il Mulino Kiadó jelentette meg 1995-ben. Végigtekintve Szerzõ korábbi fõbb mûvein [Representational Systems (1968), Political Development and Political Engineering (1968), Parties and Party Systems: A Framework for Analysis (1976), La politica: logica e metodo nelle scienze sociali (1979), The Theory of Democracy Revisited (1987), Elementi di teoria politica (1990)] megállapítható, hogy azok közé a társadalomtudósok közé tartozik, akik az alkotmányjog-tudományt intézményi oldalról és politikatudományi megközelítésben mûvelik. Ugyanez jellemzi a címben megjelölt mûvet is, amely ezenfelül összehasonlító jogi szemléletet tükröz. Mind kiterjedésében („mert a demokrácia minden létezõ formáját lefedi”), mind módszerét tekintve [„mert az összehasonlító ellenõrzésen alapul, abban az értelemben, hogy az általánosításokat mindig szembesíti a hivatkozott esetekkel” (9. o.)]. A címben szereplõ „alkotmánymérnökség” kifejezés szokatlan, de jól kifejezi a mû alapgondolatát, ezért az elõszó rögtön ennek magyarázatával kezdõdik. Sartori számára Bentham a kiindulópont, aki szerint a „valóság két nagy motorja (engine) a büntetés és a jutalmazás”. Szerzõ ebbõl azt a következtetést vonja le, hogy „az alkotmányokat ösztönzéseken és büntetéseken alapuló szerkezetekként kell megtervezni és felépíteni” (9. o.). Ezeket az alapnormákat – illetve tágabb értelemben az alkotmányos rendszereket – tehát nem egyszerûen az államilag szervezett társadalom legfontosabb szabályainak foglalataként kell felfogni, hanem olyan rendszerként, amelynek önálló mûködési logikája van, és amelyben egyetlen elem megváltoztatása kihat az összes többire. Szerzõ ezt azért tartja fontosnak hangsúlyozni, mert szerinte a könyv születéséig (1993) végbemenõ és szinte az egész világra kiterjedõ intézményi változások kapcsán sajnos megállapítható, hogy „a nagy reformeseményeink a reformátorok elképesztõ hozzá nem értésérõl tanúskodnak” (12. o.). A mû három részre tagolódik: 1. A választási rendszerek, 2. Prezidencializmus és parlamentarizmus, 3. Témák és javaslatok. Az elsõben Szerzõ egyfelõl röviden bemutatja az arányos, az egyfordulós egyéni választókerületi, valamint a kétfordulós rendszer különféle formáit, másfelõl vizsgálja, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak a politikai rendszerre. A második részben meghatározza az elnöki és a félelnöki kormányzati rendszerek differentia specifica-ját, és ezek jó mûködésének feltételeit. A parlamentáris rendszerek kapcsán megállapítja, hogy ez az elnevezés erõsen kritizálható, mivel egymástól jelentõsen különbözõ kormányzati rendszereket foglal magában az angol „miniszterelnöki” rendszertõl kezdve, a német „pártparlamentarizmuson” kersztül, az ún. gyûlési rendszerekig (pl. francia IV. köztársaság). A harmadik szerkezeti egység új javaslatként fogalmazza meg a „váltakozó vagy idõszakos elnöki rendszert, amely képes megoldani mind a reménytelen elnöki rendszerek (pl. Brazília), mind a rosszul mûködõ parlamentáris rendszerek (pl. Olaszország, Izrael) problémáit” (11. o.). 2. Az elsõ részben Szerzõ fontos és gyakori, a választási rendszerek sajátosságaival, hatásaival, elõnyeivel és hátrányaival kapcsolatos szakirodalmi hibákra és pontatlanságokra hívja fel a figyelmet. A választási rendszerek ismérveivel kapcsolatos elsõ ilyen hiba az arányos és a listás (többképviselõs választókerületi), valamint a többségi és az egyéni (egyképviselõs választókerületi) rendszerek azonosítása. A két fogalompár ugyan általában együtt jár, azonban nem teljesen fedik egymást, mivel a választási rendszerek a szavazatok mandátumra váltásának kritériuma alapján lehetnek arányosak vagy többségiek, a szavazás módja szerint pedig listásak vagy egyéniek. Ebbõl az is következik, hogy hatását tekintve az arányos választási rendszer is okozhat aránytalanságot. Elsõsorban akkor, ha a választókerületek a kiosztható mandátumokat tekintve kisméretûek. 1 Szerzõ megközelítésében a leginkább újszerû az, hogy önálló kategóriaként kezeli a kétfordulós rendszert, amely többségiként mûködik egymandátumos, arányosként többmandátumos választókerületek alkalmazásakor. Ráadásul úgy, hogy mind az elsõ, mind a második esetben csupán korlátozottan többségi, illetve arányos hatású. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy amíg az elsõ fordulóban a választópolgárok elsõdleges preferenciáik szerint szavazhatnak, addig a második forduló inkább a kormányképes többség kialakítására ad lehetõséget. Ez indokolja azt is, hogy amikor Szerzõ a „melyik a jobb?” kérdésére keresi a választ, akkor is a kétfor- JURA 2004/2.
Page 1 and 2:
A Pécsi Tudományegyetem Állam-
Page 3 and 4:
3 TARTALOM STUDIUM BANKÓ ZOLTÁN:
Page 5 and 6:
Bankó Zoltán: A távmunka a Munka
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Csapó Zsuzsanna: Európa biztonsá
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Drinóczi Tímea: Az országgyûlé
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Gál Gyula: Állami világûrjogok
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Horváth Csaba: A civil társadalom
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Kecskés András: A kárfelelõssé
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Kengyel Péter: Az Európai Unió k
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Kovácsy Zsombor: A dereguláció l
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Nagy Éva: Kölcsönszerzõdésbõl
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Nochta Tibor: A magánjog kereskede
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Petrétei József: Jog-összehasonl
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
Heinrich Scholler: Der gleiche Zuga
Page 117 and 118:
Heinrich Scholler: Der gleiche Zuga
Page 119 and 120: Heinrich Scholler: Der gleiche Zuga
Page 121 and 122: Vókó György: Nemzetközi büntet
Page 129 and 130: Kun Tibor: Betekintés a francia ny
Page 141 and 142: Rózsás Eszter: A gyermekvédelem
Page 151 and 152: István Horváth: Light and shadow
Page 157 and 158: Monori Gábor: Konferencia az Euró
Page 159 and 160: Óriás Nándor: Emlékeim töredé
Page 169: Óriás Nándor: Emlékeim töredé
Page 173 and 174: Illésy István: Giovanni Sartori:
Page 175 and 176: Tilk Péter: Samu Mihály: Általá
Page 181 and 182: A „JURA” korábbi számainak ta
Page 183: A „JURA” korábbi számainak ta
show all

2004. Ã©vi 2. szÃ¡m - Jura - PÃ©csi TudomÃ¡nyegyetem

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?