2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Kecskés András: A kárfelelõsség antik gyökereirõl
Ahogy tehát arra Goethe is utal az idézett sorokban i.
e. 168-ban a püdnai csatatéren Róma megsemmisítõ
vereséget mért Perszeusz makedón király seregeire
és ezzel katonai szempontból diadalt aratott. 2 Számos
álláspont azonban vallja: az igazi diadalt a görög
kultúra aratta, melynek Rómára gyakorolt hatása
felbecsülhetetlen nemcsak a vallás, a mûvészet, de
még a jog területén is.
A kárfelelõsség antik eredetének kutatása szempontjából
az érdemi vizsgálódás a római jog területét
érinti döntõ hányadban, de a gyökerek mélyebbre
nyúlnak. Éppen ezért nem lehetséges –átfogó megismerés
igénye esetén – hogy legalább röviden ne
essen szó a közel-keleti (asszír-babilóniai), a görög
és a római jog egymásra hatásáról. Mádl Ferenc álláspontja
szerint ez, mint keletrõl nyugatra irányuló
hatás elismert tény, még akkor is, ha a görög és a
római jogban a jogrendszerbeli hasonlatosságokról
nem bizonyosodott be, hogy egy görög–itáliai õsnép
létébõl erednek, ahogy azt egyes álláspontok hangsúlyozzák.
Minden valószínûség szerint legenda
csupán az is, hogy a XII. táblás törvényt – melynek
kárfelelõsséggel összefüggõ rendelkezései késõbb
részletes vizsgálat tárgyát képezik majd – egy Athénba
ezért indított római küldöttség vitte Rómába. 3 Az
említett kölcsönhatás mégis létezik, ezért markáns
példái következzenek – a teljesség igénye nélkül.
a) Az i. e. 1792–1750 között keletkezett a 282. §-t
valamint bevezetést és zárszót tartalmazó Hamurábi
Kódex, melyet 1901–1902-ben fedeztek fel, s amelyben
a büntetõjog teljesen összemosódik a polgári
joggal. Az önbíráskodás és a tálió elv is megtalálható
benne. Mádl szerint: „…sem rendszerében,
sem az egyes kategóriák kimunkáltságában nem
éri el a fejlett római jogot, bár – egészen heterogén
rétegzõdésben – felfedezhetõk benne fejlett judíciumra
valló szabályok.” 4 Ezen törvények elõírásai
szerint, abban az esetben, ha szabad ember juhot,
szarvasmarhát, szamarat, disznót avagy hajót lopott,
harmincszorosát volt köteles megtéríteni, amennyiben
az az istené vagy a palotáé, tízszeresét, ha az a
palota emberéé.
b) Az i. e. III. században keletkezett Halensis
1-gyel, vagyis az 1. sz. hallei papírusszal kapcsolatos
alapvetõ tudnivalók áttekintése szintén hasznos
lehet, mivel számos kártérítési jogi rendelkezést is
tartalmaz. Lényegében 12 §-ra oszló papiruszról van
szó, melyek a következõ viszonyokat szabályozzák:
I. Hamis tanúzás, II. Részek az alexandriai városi
törvénybõl, III.,VI. A tettleges becsületsértés, IV. Peres
eljárás a privilegizált osztályok részére, V. A katonai
beszállásolás, VII. A törvényes eskü, VIII. Az
alexandriaiak rabszolgasorba süllyesztésének tilalma,
IX. A kézizálog, X. Tanúk megidézése, XI. Házak
és telkek adásvétele, XII. Színészek és sportolók,
valamint tanárok sóadó alóli mentesítése. 5
c) Végezetül említést érdemel a Lex Rhodián,
amely a kiterjedt tengeri kereskedelmi kapcsolatokkal
bíró Rodosz görög jogból a római jogba közvetlenül
recipiált fejlett tengeri jogát tartalmazza. 6
A törvények és írott források említésén túlmenõen
egy további fontos tényezõrõl essék még szó röviden.
Ez pedig a pénz, mint fizetési eszköz megjelenése.
A pénz a kártérítés eszközévé vált, mivel finomabb,
precízebb értékmérõ skála szerepét tölthette be. Az
okozott károk pénzbeli meghatározása tisztább rátekintést
enged a kár mértékére és egyszerûsíti a kár
megtérítését, hiszen az elégtételt nagymértékben függetleníti
a kár természetétõl. 7
II. A kárfelelõsség fejlõdése
a római jogban
A kárfelelõsség antik gyökereinek vizsgálata szempontjából
irányadóak a római történelem bizonyos –
kiemelkedõ jelentõségû eseményei. Ezen események
vizsgálatának célja kettõs: a jogtörténeti szempontú
megismerés tartalmas élményén túl olyan alapvetõ
intézmények és megoldások is körvonalazódnak,
melyek máig hatók, esetleg az európai jogfejlõdés
irányait követve a magyar magánjog intézményeit is
érintik. A római jogfejlõdés során áttekintendõ, miként
alakult át a felelõsségi gondolat a római õsjog
idején, milyen viszonyítási pontot alkot a XII táblás
törvény és a lex Aquilia, mi jellemzõ a klasszikus
kor viszonyaira és milyenek voltak a posztklaszszikus
kor kártérítési jogi relációi, ahol elõtérben a
Corpus Juris Civilis rendelkezései állnak. Eközben
megkerülhetetlen, hogy a jogtudomány idevágó ál-
Kecskés András
V. évf. joghallgató
A kárfelelõsség antik
gyökereirõl
53
„A péneiosz s Olümposz közti róna
e föld, itt tört görög hadakra Róma;
nagy ország omlott össze itt, királya
futott, s polgár-vezéré lett a pálma.”
(Goethe: Faust 1 )
I. A kárfelelõsség legõsibb forrásai
a keleti és hellén kultúrákban
JURA 2004/2.