2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2004. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Petrétei József: Jog-összehasonlítás és összehasonlító alkotmányjog<br />
jogegységesítés folyamata. Erre tekintettel indokolt a<br />
jog-összehasonlítás fogalmának, céljának és módszerének<br />
rövid összefoglalása, illetõleg az összehasonlító<br />
alkotmányjog fõbb sajátosságainak felvázolása.<br />
I. Jog-összehasonlítás és összehasonlító<br />
jogtudomány – dióhéjban<br />
1. A jog-összehasonlítás fogalmáról<br />
A jog-összehasonlítás az összehasonlító módszernek<br />
– mint a megismerés folyamatát általában jellemzõ,<br />
különbözõ tudományterületeken elterjedt és eredményesen<br />
felhasznált technikának az alkalmazása<br />
a jogban. 11 Az összehasonlítás meghatározó eleme<br />
az emberi gondolkodásnak, és ez képezi a tudományos<br />
módszer metodológiai magját is. A jog-összehasonlítás<br />
tehát alapvetõen egyfajta tudományos megismerési<br />
módszert, illetve ennek gyakorlati alkalmazását<br />
jelenti. A jog-összehasonlítás azonban nem merül ki<br />
a pozitív jogi rendszerek, intézmények és normák<br />
puszta egybevetésében – azonosságuk és különbségük<br />
formális megállapításában –, hanem az összehasonlító<br />
módszer alkalmazásával megszerzett ismereteket<br />
– mint elméleti értékû terméket – sajátos rendszerbe<br />
foglalja össze. A jog-összehasonlítás ezért két megközelítésben<br />
értelmezhetõ: egyrészt mint a jogtudomány<br />
egyik – jellegzetes – ága, vagyis összehasonlító jogtudományi<br />
ág, másrészt alkalmazott jogtudományi módszerként<br />
jelölhetõ meg. Míg az elsõ esetben a jog-összehasonlítás<br />
az állam- és jogtudományok rendszerén belül<br />
az általános állam- és jogtudományok körébe tartozik,<br />
addig a második esetben olyan módszerrõl van<br />
szó, amit az állam- és jogtudományi megismerõ tevékenység<br />
során vesznek igénybe, vagyis az összehasonlítást<br />
az állam- és jogtudományok szinte minden<br />
területén alkalmazzák. 12 Az összehasonlító elemzés<br />
ugyanis azáltal, hogy jelentõs mértékben fokozza a<br />
megismerés hatékonyságát, egyúttal segít a jogalkotási<br />
és jogalkalmazási folyamatok, illetve megoldások<br />
lehetõségeinek feltárásában. A komparatív elemzés<br />
tehát hatékony és sokoldalú eszköz, alkalmazása<br />
– eredményei következtében – megkerülhetetlen.<br />
a) A jog-összehasonlítás mint jogtudományi<br />
módszer<br />
Az összehasonlítás mint módszer a XIX. században<br />
alakult ki. Lényegi összetevõi az összehasonlításba<br />
bevont (comparatum) és az összehasonlítandó<br />
(comparandum) jelenség, valamint a harmadik,<br />
összekapcsoló ismérv (tertium comparationis), vagyis<br />
az a közös sajátosság, amelyben a két jelenség<br />
109<br />
megegyezik, s ezáltal az összehasonlítás – az öszszehasonlíthatóság<br />
értelmében – lehetõvé válik. 13 A<br />
jogtudományban a jog-összehasonlítás olyan racionális<br />
és rendszeres eljárásmódok összességét jelenti,<br />
amelyeknek alkalmazása révén lehetõség nyílik a<br />
különbözõ térben és/vagy idõben létrejött azonos vagy hasonló<br />
jelenségek közötti összefüggések – egyezések és<br />
eltérések – egybevetésére, vizsgálatára, elemzésére és<br />
értékelésére, vagyis a hasonlóságok és különbségek,<br />
illetõleg ezek okainak feltárására és megértésére, valamint<br />
ezek alapján elvi következtetések levonására,<br />
s ezzel a különbözõ jogrendszerekhez tartozó struktúrák<br />
és funkciók közötti összefüggések tisztázására.<br />
14 Ebbõl következõen a jogösszeha son lító módszer<br />
a jog egyes megjelenési formáinak és jelenségeinek<br />
megfigyelését, leírását, osztályozását, továbbá<br />
ezeknek egymással – és más társadalmi jelenségekkel<br />
(mint pl. a politikával, gazdasággal stb.) – való öszszefüggésének<br />
kutatását jelenti. A jog-összehasonlítás<br />
során a vizsgált jelenségeket lehet szûkebben vagy<br />
tágabban megvont kritériumok alapján összevetni, illetve<br />
magát az összehasonlítást szigorúbban vagy kevésbé<br />
szigorúan meghatározott ismérvek alapján elvégezni.<br />
Ezért e módszer alkalmazásakor feltétlenül<br />
indokolt azokat az elõzetes szempontokat rögzíteni,<br />
amelyek az összehasonlítás alapjaként szóba jöhetnek.<br />
Az összehasonlító módszer további jellemzõje,<br />
hogy az összehasonlításra különbözõ szinteken kerülhet<br />
sor, és ez – a szintválasztásnak megfelelõen<br />
– eltérõ eredményre vezet. Az összehasonlító módszer<br />
csak akkor alkalmazható eredményesen, ha nem<br />
téveszti szem elõl azokat a társadalmi, gazdasági, politikai<br />
és kulturális viszonyokat, amelyek a jog számára<br />
meghatározott elméleti-ideológiai bázist nyújtanak,<br />
és számol azzal, hogy a jogintézmények létrejötte<br />
és fejlõdése nem választható el az adott társadalom<br />
gazdasági, politikai és kulturális fejlõdésétõl. 15<br />
Az azonos lényegi elemek ellenére ugyanis az egyes<br />
jogintézmények különbségeket mutatnak, mégpedig<br />
a történelmi múlt és a kulturális hagyományok<br />
eltérései, a konkrét társadalmi, gazdasági, politikai<br />
feltételek, vagy egyéb nemzeti sajátosságok alapján.<br />
b) A jog-összehasonlítás mint jogtudományi ág<br />
Kezdetben számosan vitatták az összehasonlító jogtudomány<br />
önállóságát, mivel a Jog-összehasonlítást<br />
csak mint módszert ismerték el, melyet viszont<br />
minden állam- és jogtudományi ágnak alkalmaznia<br />
kell. 16 Ennek oka arra volt visszavezethetõ, hogy az<br />
összehasonlító jogtudomány nem az ún. „összehasonlító<br />
jogot” 17 – mint önálló tételes jogágba tartozó<br />
jogot – vizsgálja, hanem az ún. „összehasonlítandó”<br />
két vagy több jogot. Az összehasonlító jogtudományi<br />
ágnak tehát nincs saját tételes jogága, csak pozitív jogi<br />
JURA 2004/<strong>2.</strong>
Change language