2004. Ã©vi 2. szÃ¡m - Jura - PÃ©csi TudomÃ¡nyegyetem

More documents

Recommendations

Info

178 szor pedig ennek egyik jellemzõjeként jegyzi meg, hogy az európai jogpolitika feloldja a kontinentális és az angolszász jogszemlélet ellentmondásainak egy részét is. (217. o.) Igényként fogalmazza meg több európai jogág fejlõdésére vonatkozó elvárásait, melyek között az európai alkotmányjog és az alkotmányosság fellendülését külön kiemeli. A kötet elemzi az európai jogpolitika és a nemzeti jogrendszerek közötti viszonyt, mellyel kapcsolatban alapvetõ követelményként szögezi le, hogy az európai jogfejlõdés a hagyományos nemzeti jogi megoldásokat nem nélkülözheti. (219. o.) Részletesen elemezve jelenik meg a kiadványban az etnokrácia problematikája (220. o.), valamint az önrendelkezési jog tartalmi elemeinek kibontása (222. o.), Szerzõ pedig ezekkel összefüggésben a nemzetállam mai szemléletére is kitér. Rámutat arra, hogy az európai jogpolitika jelentékeny követelménye a népek-nemzetek önrendelkezési jogának intézményesítése (225. o.). Az alpont az európai jogharmonizáció elveire és gyakorlati követelményeire is hangsúlyt fektet, ezen belül hangsúlyozza a kölcsönösséget, rámutatva a jogharmonizáció sajátosságaira, jelezve egyben, hogy e folyamat változásban van. 11. A tizedik fejezet a jogi szabályozás patológiájával és terápiájával foglalkozik. E rész azzal a megállapítással vezeti be Szerzõ mondanivalóját, hogy a jogtudomány általában nem foglalkozik a jogi szabályozással kapcsolatos negatív jelenségekkel (232. o.), továbbá a jog specifikus patologikus formái a jog hivatásának mellõzésébõl következnek, s más káros hatásokat is generálnak (235. o) A kötet elemzi a jogi szabályozás „káros és kóros” jelenségeit és azok okait, kiemelve, hogy azokat maga a jogpolitika is okozhatja. (236. o.) A kóros jelenségek okainak számbavétele után Samu professzor a jogrendszerek fõbb patologikus jelenségeit tekinti át, majd a jogi szabályozás lehetséges terápiájára kínál megoldást. (246. o-tól) Ezzel összefüggésben hangsúlyozza az „öngyógyító” és a külsõ eszközök együttes igénybevételének kívánalmát, rámutatva, hogy az elõbbi a szakmai tevékenység eredményeképpen jelenhet meg. Ezzel kapcsolatosan az igazságszolgáltatás „egészséges” fejlesztésének lehetõségeit és feltételeit is részletesen tárgyalja a munka. Ugyancsak kitér Szerzõ a jog depolitizálásának kérdésére, ami valójában a kötet alcímeként is jelezte a tárgyalni kívánt kérdések lényeges területeit. A jog depolitizálását Samu professzor véleménye szerint az indokolja, hogy a politika a jog önkényes felhasználására, a jogi kötöttségek mellõzésére irányulhat (262. o.), emiatt „a politika jogfölöttisége helyett a jog fölényét kell biztosítani az önkorlátozott hatalmi rendszerben”. (264. o.) Szerzõ alapos és rendszerezett nézeteinek összegzései is megjelenik a kötetben, ami mindenképpen az Olvasó és a felhasználó munkáját segítõ tényezõ. Tilk Péter: Samu Mihály: Általános jogpolitika. A jog depolitizálása 12. A kötetet Függelék zárja, amely „Az igazságosság és a jogrend elválaszthatatlansága. A természetjog és a jogpozitivizmus „örök” dilemmájának feloldása a jogpolitika értékorientációja alapján” címet viseli. E részben elsõként arra mutat rá a Szerzõ, hogy a természetjog és az ember alkotta jog által adott eltérõ igazságértelmezés központi kérdéssé vált (269. o.). A természetjog és a jogpozitivizmus szembeállítását és annak feloldhatatlanságának tévhitét vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a teljes szembeállítás hibának minõsül, másrészt vizsgálja a konszenzushiány okát is (273. o.). Jellemzõként fogja fel a kiadvány a jog meghatározásának egységesülését, mellyel kapcsolatban problematikusnak tartja, hogy a mai gondolkodás is beszorul a természetjog, vagy a jogpozitivizmus „ketrecébe” (275. o.), továbbá, hogy a jog lényegét illetõen máig sincs tudományos konszenzus (276. o.). Szerzõ munkájában a jogpozitivista nézõpontnak a jog hatalmi jellegével kapcsolatos pontatlanságát és a természetjogban a jog erkölcsi jellegének elvontságát veti össze, önállóan elemezve mindkét sajátosság összetevõit. Helyeselhetõ az a következtetése, mely szerint bármelyik tényezõ túlhangsúlyozása helytelennek tekinthetõ. A „Függelék” utolsó pontja annak a Szerzõ általi kijelentésnek a tartalmát fejtegeti, mely szerint a „jogállamiság az igazságosság és a jogszerûség szintézise”. (287. o-tól) Ezzel kapcsolatban – a jogirodalom nézeteinek áttekintését szándékosan mellõzve – Samu professzor értékelést és kritikát fogalmaz meg az Alkotmánybíróság ún. „elévülési határozatával” kapcsolatban, valamint más problémákat is felvillant, melyek az igazságosság és a jogbiztonság viszonyával hozhatók kapcsolatba. * * * Áttekintve a kötet tartalmát, logikai elemzését, arra a következtetésre lehet jutni, hogy mélyreható és rendkívül nagy tudásanyagot hasznosító, szintetizáló munka került az Olvasó kezébe. A kiadvány hasznosságát a mû alapossága, a széles körû tárgykörben mozgó, mégis imponálóan összeszedett írások jellege adja. Szerzõ valamennyi témakörrel összefüggésben saját gondolatait is csokorba gyûjti, s nem retten vissza akkor sem, ha az általa helyesnek vélt elemzések eltérnek a jogirodalom szerzõinek többsége által vallott nézetektõl, vagy az Alkotmánybíróság álláspontjától. Emiatt, bár a felvetések értelemszerûen néhol vitathatók, a monográfia szerzõje új, értékes, figyelemreméltó kötettel gyarapította az elméleti jogtudomány produktumainak nívós sorát. JURA 2004/2.
Tilk Péter: Samu Mihály: Általános jogpolitika. A jog depolitizálása bírálás, a mérséklet és a rehabilitálás követelménye került elõtérbe”. (172. o.) Samu professzor kiemeli továbbá, hogy az igazságtétel nem azonos az igazságszolgáltatással, mivel ez utóbbi jogi tevékenységen és elõírásokon nyugszik, míg az igazságtétel alapja a humánum és a közélet demokratikus értékkövetelménye. (173. o.) Ezen túlmenõen fontos jellemzõ, hogy az igazságtétel közösségek, szervezetek sérelmének orvoslására is vonatkozik. (173. o.) A fejezet elemzi az igazságtétel rendeltetését, ezzel kapcsolatban pedig a két egymással ellentétes álláspontot: az igazságtétel intézményét favorizáló és az azt jogosulatlannak tekintõ álláspontot. A kötet e tekintetben is rávilágít Szerzõ saját elképzelésére, álláspontjára. Ezzel harmonikusan összeillesztve ír Samu professzor az igazságtétel elméleti alapjáról, melyet az igazságosságosságban és a jogi értékorientációban jelöl meg. Nézetei alátámasztásaként neves filozófusok nézeteit hívja segítségül, ezzel az áttekintõ értékeléssel is növelve a kötet rangját. Aligha nevezhetõ túlzásnak Szerzõ megjegyzése, mely szerint az igazságtétel intézményesülése történelmi vívmány, s melyhez Samu Mihály az egyes történelmi korsza kok jellegzetességeit alapul véve áttekintést is ad. (182–186. o.) A fejezet utolsó része a társadalompolitika és a jogpolitika igazságtételi koncepciójának elemzésére vállalkozik, melynek keretében sajátosságokat villant fel, értékelõ áttekintés keretében. 10. A kilencedik részben Szerzõ a nemzetközi és az európai jogpolitika sajátosságait vizsgálja, melyrõl korábban – hasonlóan más tárgyalt témához – több önálló tanulmányt is megjelentetett. Elsõként a nemzetközi szabályozás és a jog kapcsolatát tárja az Olvasó elé a kötet, megállapítva, hogy a „nemzetközi együttélést az utóbbi századokban nem elvont értékek és jogelvek szabályozták (uralták), hanem a világhatalmi egyensúly biztosításának törekvése, vagyis a nagyhatalmak stratégiai követelményei és politikai szempontjai, a status quo védelme”. (193. o.) Mindennek a kiindulópontja, hogy a nemzetközi együttélés állandó gondja az államok közötti viták, feszültségek megoldása, a háború elkerülése. (193. o.) A kötetben utalás történik a háború szerepére is, ami a nemzetközi jog egyik fõ szabályozási kérdése. 179 A nemzetközi jogelmélet egyik jelentõs kérdése, hogy a nemzetközi jognak milyen jellegzetességei vannak az egyéb nemzetközi normafajtákhoz és a belsõ joghoz képest. E kérdéskör sajátosságai tekintetében a könyv részletesen értékeli a nemzetközi társadalompolitika és jogpolitika szerepét, érintve azt a kérdést is, hogy beszélhetünk-e egyáltalán nemzetközi politikáról (197. o.). A válasz erre a kérdésre Samu Mihály szerint is bizonytalan, melynek okait rendezett gondolatmenetben tárja az Olvasó elé. Szerzõ e fejezetben taglalja a nemzetközi jogpolitika rendeltetését is, ami szerinte nem más, mint „a nemzetközi együttélés sokoldalú rendezésének koncepcionális átgondolása és befolyásolása, a szabályozás ellentmondásainak föltárása és föloldásuk kezdeményezése”. (203. o.) A kiadvány helyesen emeli ki azt a lényeges körülményt, mely szerint a globalizálódó világ új követelményei a jogi szabályozás fogyatékosságainak meghaladását, a nemzetközi jog fejlesztését váltják ki, s e vonatkozásban jelentõs szerepet tölt be a nemzetközi jogpolitika a szabályozási alternatívák megfogalmazását, megvitatását és eldöntését illetõen. (204. o.) Mivel a nemzetközi jog jelentõs kérdése a területi elv fenntartásának vagy meghaladásának dilemmája, Samu professzor – az önrendelkezési jogot is tárgyalva – figyelmet szentel e kérdésnek is. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk tükrében kiemelt jelentõségûnek és igencsak aktuálisnak tekinthetõ az európai jog és a jogpolitika szerepét, valamint az európai jogpolitika szakmai megalapozását és a szubszidiaritást értékelõ gondolatsor. (208. o-tól). Szerzõ áttekinti az európai jogpolitika átfogó koncepcionális kérdéseit, melynek keretében megállapítja, hogy az európai jogpolitika alapvetõ hivatása a jogi kultúra értékei és hagyományai alapján az európai együttmûködést és integrációt rendezõ joganyagok kimunkálása és érvényesítése, vagyis az egyedi jogrendszerek közelítésével és harmonizációjával az európai integráció szociális, gazdasági, kulturális és politikai fejlõdését segíti elõ. (215–216. o.) Az ezzel a folyamattal kapcsolatos elvárások és törvényszerûségek részletes és szisztematikus tárgyalása is megtalálható a kötetben, Samu profesz- JURA 2004/2.
Page 1 and 2:
A Pécsi Tudományegyetem Állam-
Page 3 and 4:
3 TARTALOM STUDIUM BANKÓ ZOLTÁN:
Page 5 and 6:
Bankó Zoltán: A távmunka a Munka
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Csapó Zsuzsanna: Európa biztonsá
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Drinóczi Tímea: Az országgyûlé
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Gál Gyula: Állami világûrjogok
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Horváth Csaba: A civil társadalom
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Kecskés András: A kárfelelõssé
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Kengyel Péter: Az Európai Unió k
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Kovácsy Zsombor: A dereguláció l
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Nagy Éva: Kölcsönszerzõdésbõl
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Nochta Tibor: A magánjog kereskede
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Petrétei József: Jog-összehasonl
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
Heinrich Scholler: Der gleiche Zuga
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Vókó György: Nemzetközi büntet
Page 123 and 124:
Page 125 and 126:
Page 127 and 128: Vókó György: Nemzetközi büntet
Page 129 and 130: Kun Tibor: Betekintés a francia ny
Page 141 and 142: Rózsás Eszter: A gyermekvédelem
Page 151 and 152: István Horváth: Light and shadow
Page 157 and 158: Monori Gábor: Konferencia az Euró
Page 159 and 160: Óriás Nándor: Emlékeim töredé
Page 171 and 172: Illésy István: Giovanni Sartori:
Page 173 and 174: Illésy István: Giovanni Sartori:
Page 175 and 176: Tilk Péter: Samu Mihály: Általá
Page 177: Tilk Péter: Samu Mihály: Általá
Page 181 and 182: A „JURA” korábbi számainak ta
Page 183: A „JURA” korábbi számainak ta
show all

2004. Ã©vi 2. szÃ¡m - Jura - PÃ©csi TudomÃ¡nyegyetem

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?