PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Ebben a küzdelemben - melynek végeredménye az 1876-ban felavatott új épület volt - Toldy
Ferenc játszotta a vezérszerepet. Könyvtárigazgatói működésének három évtizede alatt
mindvégig országos tekintélynek örvendett. A tudományban és a közművelődésben tudatosan
felismerte a politikumot, közéleti és könyvtárigazgatói tevékenységét ennek a meggyőződésnek
a jegyében látta el. Bízvást mondhatjuk, hogy az Egyetemi Könyvtár történetének máig
legkiemelkedőbb egyénisége volt: szakmai tudását, könyvtári ismereteit, tapasztalatait és társadalmi
befolyását elsősorban annak szentelte, hogy a könyvtárat megindítsa, majd továbbvigye
a modern fejlődés útján. Törekvése sikerrel járt: a könyvtár állománya tervszerűen
gyarapodott, hozzáférhetőségét rendszeres katalogizálás tette lehetővé (ezt jelzi a sok ezer
olvasó és kölcsönző), a könyvtár új épületéért - melynek felavatását már nem érhette meg -
szívós harcot vívott, s ezzel megteremtette további fejlődésének, kibontakozásának minden
lehetőségét.
Az Országos Széchényi Könyvtár
A XIX. század főúri alapítású könyvtárai közül elsőnek mai nemzeti könyvtárunkról, az
Országos Széchényi Könyvtárról kell szólnunk. A könyvtár alapítója, gróf Széchényi Ferenc
(1754-1820) Magyarország egyik leggazdagabb családjából származott. A család birtokai a
Dunántúlon voltak; tagjait a dinasztiához való hűség és a katolikus valláshoz való ragaszkodás
jellemezte. Széchényi Ferenc - elődeivel ellentétben - nem a katonai, hanem a politikai pályát
választotta. A bécsi Theresianumban nevelkedett, ahol számos arisztokrata kortársával együtt
a kor legnevesebb professzorainak irányításával ismerkedett meg a felvilágosodás politikai és
művelődési eszméivel. Itt kapott bevezetést a könyvtárismeret alapjaiba is, Denistől, az udvari
könyvtár igazgatójától. II. József felfigyelt a tehetséges ifjú főúrra, és különféle magas
állásokba kinevezve igyekezett őt az államigazgatásban hasznossá tenni. Széchényi azonban
nem sokáig szolgálta a jozefinista állam gépezetét; hamarosan átlátta annak magyarellenes
irányzatát. Ekkor fordult művelődéspolitikai kérdések felé, és tűzte maga elé célul a hazai
műveltség és tudományosság szolgálatát.
Külföldi tapasztalatok gyűjtése érdekében 1787-1788-ban hosszas nyugati utazást tett Csehországon,
a német államokon, Hollandián keresztül Angliában, majd pár év múlva Olaszországban.
Hazatérve kapcsolatba lépett a magyar tudományos élet képviselőivel. Érdeklődését
elsősorban azok a törekvések keltették fel, melyek egy magyar tudós társaság (Akadémia)
alapítását tűzte ki célul. Ismerte a kérdésre vonatkozó javaslatokat és a kitűnő főúri és főpapi
könyvtáralapításokat (Esterházy, Batthyány, Teleki, Klimó stb.), melyek szintén a nemzeti
művelődés előmozdításának jegyében jöttek létre. A Martinovics-összeesküvésben több
bizalmas embere (így volt titkára és első könyvtárosa, Hajnóczy József belekeveredett. A
mozgalom véres, kíméletlen felszámolása után visszavonult Sopron melletti nagycenki
birtokára, s ott hozzálátott könyvtárának rendezéséhez, hungarikumgyűjteménye rendszeres
kiépítéséhez. Számos hazai szakember segítette munkájában, az osztrák és a német könyvkereskedőket
pedig körlevélben kérte fel a magyar vonatkozású kiadványok megküldésére.
Könyvtárosa, Tibolth Mihály rendezte és katalogizálta a könyvanyagot, Denis rendszere
alapján. A Collectio librorum per Hungaros et de Hungaria scriptorum (Magyar szerzőktől és
Magyarországról írt könyvek gyűjteménye) elnevezésű, több mint 7000 darabból álló
gyűjteménye katalógusát nyomtatásban is kiadta, s a kiadványt 469 példányban Európa-szerte
szétküldte barátainak, ismerőseinek, neves tudósoknak és tudományos intézményeknek.
100