PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Az új fejlődéssel párhuzamosan azonban éppen a reformáció teszi fölöslegessé a legszebb
középkori könyvanyagot, a díszesen illuminált liturgikus kódexeket, meg a régi, latin nyelvű
teológiai irodalmat, a középkori könyvtárak állományának zömét - egyes kedvező esetektől
eltekintve, amikor a templomi vagy szerzetesi könyvtár a protestánssá lett város tulajdanába
ment át, s így anyagának nagy része fönnmaradt, mint láttuk Nagyszebenben, Brassóban.
Egyes töredékek a kódexekből azért maradtak fenn, mert jó pergamenanyagukat föl lehetett
használni könyvek bekötésére, levéltári anyagok borítójául. Ezt ecsedi Báthory István 1603-
ban kelt végrendelete kifejezetten el is rendelte: „Missalekat elmetéllyék és egyéb öregh
könyveket osszák iskolákba, jó lesz deákoknak könyvet kötni belé.”
A liturgikus könyvek nagy részének pusztulását azonban nemcsak a reformáció okozta, hanem
maga a katolikus egyház is. Az ellenreformációt megalapozó trentói zsinat ugyanis a teljes
egység érdekében kötelezően egységes istentiszteleti rendet, liturgikus könyveket írt elő, míg
korábban az egyes országok, egyházmegyék és szerzetesrendek egymástól némileg eltérő
szertartásokat, szövegeket használtak, saját típusú liturgikus könyveik voltak. Most ezek mind
használhatatlanokká lettek, az új rendelkezéseknek megfelelő könyveket kellett beszerezni
mindenhol. A többi, ha csak különös kegyelet meg nem őrizte, vagy rendkívüli szépségük
miatt meg nem tartották, fölöslegessé vált. Pergamenjüket éppen úgy más célokra használták,
mint korábban a protestánsok.
A XVI-XVII. század nagy könyvpusztulása egyformán érintette a könyvtárak mindenféle
fajtáját. Elpusztultak egymás után a székesegyházak könyvtárai, ahogy sorra egymás után,
véglegesen, vagy átmenetileg török kézre kerültek az illető városok: Esztergom, Bács, Kalocsa,
Pécs, Vác, Veszprém, Győr. Még a sokáig védett helyzetben volt Nagyvárad és Gyulafehérvár
sem érte meg épségben a XVII. század végét. Állományukból alig maradt fönn több,
mint néhány liturgikus kódex, amit idejében menteni tudtak egyéb értékeik közt. Szó sem
lehetett teljes elszállításukról, biztonságba helyezésükről. Jellemző, hogy például a veszprémi
püspökség előbb Sopronba, utóbb Sümeg várába mentett kincseinek leltárában mindössze 2,
ezüstkapcsos misekönyv van. A többi ott pusztult Veszprémben, amikor a török átmenetileg
elfoglalta. Mikor az esztergomi káptalan 1543-ban Nagyszombatba menekült, könyveket nem
vittek magukkal. Új székhelyükön új könyvtárat kellett összeszedni.
Úgyszólván semmi sem maradt meg a hódoltsági terület városi és falusi plébániáinak
könyveiből. A magukra maradt kolostorépületekben is elpusztultak a könyvtárak a szerzetesek
menekülése után. Ritkaság volt, ha könyveket is tudtak menteni, ha volt még hová. Mert
hiszen a kolostorok nemcsak a hódoltsági területen néptelenedtek el, hanem a reformáció
terjedése folytán Magyarország többi részein is. Az üresen maradt kolostorok könyvtárai
akkor is elenyésztek előbb-utóbb a töröktől mentes területeken is, ha nem váltak olyan
erőszakos rombolás áldozataivá, mint 1552-ben a kolozsvári domonkosoké, ahol pedig az
egykorú tudósítás szerint „igen sok és igen jó könyv volt”.
Hogy milyen sok könyvtár megszűnéséről volt szó a szerzetek esetében, abból láthatjuk, hogy
míg a legelterjedtebb szerzetesrendnek, a ferenceseknek 1526 táján több mint 100 kolostoruk
volt hazánkban, addig ez a szám 1560-ra már 18-ra apadt. Maradék könyvtáraikról még ekkor
is igyekeztek gondoskodni, mert 1581-i közös gyűlésükön kimondták, hogy minden kolostorban
könyvtárnak kell lennie, a könyveket jegyzékbe kell foglalni, és a jegyzéket a kolostorban
kifüggeszteni. Ennek a rendelkezésnek azonban már nem sok foganatja lehetett, mert a
rendházak megszűnése tovább folytatódott, számuk a századfordulón már 9-re csökkent, és a
szerzetesek is úgy megfogyatkoztak, hogy például csíksomlyói kolostorukban 1605-ben már
csak ketten voltak. Ezért érthető, hogy olyan kevés ferences tulajdonból származó könyv
maradt ránk, s ami maradt, az is főleg abban a két kolostorban, amely a hódoltsági területen
54