PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

közül a katolikus egyház szerzetesrendjei voltak azok, melyek - a nyilvánosság számára
természetesen csak igen kis mértékben - hozzáférhető könyvtárakkal rendelkeztek. A számos
ferences rendi könyvtár mellett a jezsuita, bencés és piarista rend iskolai könyvtárai
biztosították a könyvtárkultúra viszonylagos folytonosságát. A protestáns egyházak közül a
református és az evangélikus kollégiumi könyvtárak játszottak jelentős szerepet; ezek az
akkori könyvtárak több mint egynegyedét tették ki. A folyamatosságot azok az intézmények
képviselték - mindkét felekezetben -, melyek közoktatási funkciójuk következtében szinte
kötelesek voltak arra, hogy könyvtáraikat fejlesszék.
A római katolikus egyházat illetően ezt a folyamatosságot a jezsuita rend nagyszombati
könyvtára, Pázmány Péter 1635. évi egyetemalapítása óta az ország egyetlen egyetemi
könyvtára képviselte. Az egyetem - mely 1667-ben a hittudományi és bölcsészeti fakultások
mellett jogtudományi karral is bővült - komoly gondot fordított könyvtárára. A gyarapodás a
nehéz időben, a XVII. században is jelentős volt. Két legrégibb fennmaradt katalógusa alapján
megállapítható, hogy az egyetem alapításakor összeírt mintegy 1500 kötetes állomány 1690-re
elérte az 5300 kötetet. Még a Rákóczi-szabadságharc előtt megindultak a nagyszombati
rendház nagyobb arányú építkezései, melyek az anyagi nehézségek miatt csak lassan haladtak.
Mégis, 1715-ben már arról szólnak a rendi évkönyvek, hogy a rendház új szárnyában a
könyvtár részére tágas helyiséget jelöltek ki.
A feljegyzésekben arról is olvashatunk, hogy a könyvek számára díszes, aranyozott könyvszekrényeket
készíttettek. Ezek közül kettő ma is látható a nagyszombati Szt. Adalbert
Egyesület helyiségeiben. A század közepén a könyvtár az újonnan épült, úgynevezett
Transylvania-épületszárny első emeletén 300 négyzetméter alapterületű, 8 méter magas
helyiséget kapott, melyet - fokozatos fejlesztés és képekkel való díszítés után - 1761-ben
ünnepélyesen nyitottak meg. Az évkönyvírók az új könyvtártermet „kollégiumunk fő
díszének” tartották. Ebben a teremben működött a könyvtár egészen 1777-ig, Budára történt
álköltöztetéséig.
A könyvtár az ország akkori életében jelentős funkciót töltött be. Az új államrendszer vezető
katolikus rétegének felsőfokú képzésére hivatott egyetem számára életbevágóan fontos volt,
hogy mind oktatói, mind hallgatói el legyenek látva a szükséges tudományos és tanulmányi
könyvekkel. A jezsuita rend tanulmányi szabályzata kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a
rend tagjai könyvek nélkül olyanok, mint a fegyvertelen katonák. Éppen ezért arra igyekeztek,
hogy a könyvbeszerzés anyagi alapjait megteremtsék, s a könyvtárak használatát biztosítsák.
A gyarapítás egyik legfontosabb forrása az egyetem nyomdája volt. A nyomda saját kiadványaiból
több példányt juttatott a könyvtárnak, és gondoskodott a legfontosabb külföldi
sorozatos művek beszerzéséről. Bécsi bizományosa az új könyvek megjelenését kísérte
figyelemmel. Állománygyarapításra csekély, évente változóan 100-400 forint körüli összeget
fordítottak; az összeg kicsiny voltát cserepéldányok, hagyatékok, ajándékok ellensúlyozták. A
cserepéldányok lehetővé tették a nevesebb külföldi jezsuita szerzők műveinek megszerzését.
Kéri Borgia Ferenc - akinek a könyvtár XVIII. századi fejlesztése terén kiemelkedő érdemei
voltak - fontosnak tartotta a nyugati tudós társaságokkal való kapcsolatok kiépítését.
Jelentősek voltak egyes főurak és köznemesek hagyatékai is. A század közepétől rendszeressé
vált az új szellemű természettudományos, fizikai művek (Beccaria, Khell, Boscovich stb.
művei) beszerzése. Ez a folyamat szorosan összefüggött Mária Terézia oktatási reformintézkedéseivel.
Még a jezsuita egyetemnek is igazodnia kellett a filozófia és egyéb tudományok új
áramlataihoz, hiszen a jövendő állami tisztviselők nevelése és képzése állandó feladat maradt.
Ezt az ideológiai átállást azonban csak fékezett ütemben hajtották végre. Newton és követői
művei nem sokkal megjelenésük után olvashatóak voltak a könyvtárban, azonban a XVI-
73