PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

dolgozónként 250 kötetet. A gyűjteményből hiányzó, de olvasói által keresett műveket a
központi könyvtárakból átkölcsönzi. Hetenként legalább 24 óra hosszat tart nyitva. Lehetőleg
beszerez hírlapokat, folyóiratokat, zenei műveket - és ha az elhelyezési viszonyok lehetővé
teszik -, hanglemezeket és más audiovizuális eszközöket a zenei nevelés és nyelvtanulás
szolgálatára.
Az 1500 dolgozónál kevesebbet foglalkoztató munkahelyeken letéti könyvtárak működnek,
amelyek állományukat a központi vagy körzeti könyvtártól kapják, dolgozónként legalább két
kötetet, s ennek egy részét évente hat alkalommal cserélik. Hetenként 6-12 óra hosszat
tartanak nyitva.
A nagy alapterületű munkahelyek egyes, a központtól távol eső részein, művelődési
otthonokban, munkásszállásokon, üdülőkben az önálló könyvtár fiókokat létesíthet, amelyek
vele egy igazgatási egységet alkotnak. Nyitvatartási idejük legalább heti négy óra. Érdekes,
hogy a szakszervezeti könyvtárakba beiratkozottak aránylag nagy, 21,5%-a (133.028 olvasó)
ezeket a fiókokat látogatja, itt található legnagyobb számban kezdő olvasó.
Az átszervezések folyományaként az utolsó évtizedben a könyvtárak állománya, forgalma,
hatékonysága lényegesen nőtt, ugyanakkor számuk az összevonások miatt erősen csökkent.
Az önálló könyvtárak száma 1971-ben még 911 volt, 1982-ben csak 345. Az önálló és fiók
szolgáltatóhelyek száma 5207 volt (ebből a fővárosban működött 2012), az összes állomány
11.689.l63 egység (a fővárosban 4.864.730). Állománygyarapításra majdnem 28 millió
forintot költöttek.
A könyvtárral ellátott munkahelyek 2,16 millió dolgozója közül a könyvtárba beiratkozottak
száma 600.410, azaz az alkalmazottak 27,8%-a, s ezeknek több mint a fele, 54,2%-a fizikai
dolgozó (a tanácsi könyvtárakban csak 19,4%).
A szakszervezeti hálózatnak fehér foltjai is vannak, s ezeket nehéz megszüntetni. Ez leginkább
a MEDOSZ-ra, a Mezőgazdasági, Erdészeti s Vízügyi Szakszervezet dolgozóira
érvényes. A kb. 350.000 tag közül csak mintegy százezer kereshet fel munkahelyén könyvtárat,
mert az ágazat sajátos munkaszervezetébe következik, hogy alig van száznál több
embert foglalkoztató munkahely (gépműhelyek, feldolgozó üzemek).
A Szaktanács normákat dolgozott ki a könyvtárak alapterületére, de itt még sok a tennivaló.
Önálló helyisége csak 1122 könyvtárnak van, és közülük is soknak kisebb a területe az
előírtnál. Olvasótermet aránylag kevés helyen rendeztek be, sok könyvtár eldugott helyen
működik, bérirodában vagy klubokban, öltözőben.
A könyvtárosok szakképzettségét kezdettől fogva nehezen lehetett megoldani. Sokat segítettek
azok a hatnapos, hathetes, három hónapos könyvtárosi tanfolyamok, bentlakásos iskolák, ahol
az alapvető könyvtári ismereteken kívül előadásokat hallhattak a pártról és politikájáról,
Marx, Engels, Lenin műveiről, a magyar és külföldi irodalomról.
Az évek múlásával lényegesen javult a helyzet. 1982-ben 751 főfoglalkozású könyvtáros
működött, és több mint háromnegyed részük főiskolai végzettségű. Munkájukat széles körű
aktívahálózat segítette, 5765 fő.
Csak aránylag kis mértékben valósult meg az a kívánság, hogy a szakszervezeti könyvtárak a
területi lakosság ellátásában is kapjanak szerepet. Különösen fontos lenne ez a könyvtárilag
ellátatlan munkáskerületekben. 1981-ben csak 253 intézmény végzett ilyen feladatot, olyanok,
amelyeket az utcáról is meg lehet közelíteni, nemcsak a munkahelyen át. Viszont a falvak
gépállomásain, állami gazdaságaiban dolgozók könyvigényeit a tanácsi intézményeknek kell
kielégíteniük, mert nem gazdaságos, ha itt önálló könyvtárat akarnának létesíteni.
283