PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A kétféle közművelődési - tanácsi és szakszervezeti - könyvtárak egyesített adatai 1983-ban:
önálló és fiók szolgáltató helyek száma 10.010 ebből Budapesten 2.118
ezer lakosra eső könyvtár 9,6 ebből Budapesten 10,3
az összes állományegység száma 46.591256 ebből Budapesten 8.143 076
átlag állományegység egy szolgáltatóhelyen 4.659 ebből Budapesten 3.939
ezer lakosra eső állományegység 4.363 ebből Budapesten 3.945
beiratkozott olvasó 2.226.511 ebből Budapesten 387.284
ezer lakosra eső olvasó 208 ebből Budapesten 188
kölcsönvett állományegység 50.370.108 ebből Budapesten 8.442.612
ezer lakosra eső kölcsönvett
4.714 ebből Budapesten 4.090
állományegység
A szolgáltatóhelyek száma, állománynagysága és olvasóinak aránya Budapesten az országos
átlagnál kisebb. A különbség magyarázata: a városban aránytalanul nagy a tudományos és
szakkönyvtárak száma, olvasótábora. A vidéki gyűjtemények állományának nagyságát a
megyei könyvtárak növelik meg. Művelődéspolitikánk az ötvenes évek elején célul tűzte ki,
hogy a lakosság 25%-át olvasóvá nevelje; az 1970-ben tartott III. országos könyvtári konferencia
pedig kifejezte a reményét, hogy „a következő másfél évtizedben a lakosság
egyharmada könyvtári olvasóvá válik”.
Ha a fenti kimutatáshoz, a 2.226.511 beiratkozott olvasóhoz hozzáadjuk az iskolában olvasó
tanulók számát, 937.865-öt, és azt a 174.428 főt, akik az 122 statisztikai adatokat szolgáltató
tudományos könyvtárban váltottak látogatójegyet, eredményül 3.338.804 főt kapunk. Ezt az
összeget még helyesbíteni kell: csökkenteni, annak figyelembevételével, hogy néhányan
egyszerre iratkoztak be tanácsi, szakszervezeti, iskolai könyvtárba, viszont növelni a
nagyszámú hivatali és üzemi kisebb gyűjtemények használóival. A korrekció után a 31,15%-
os arány valamivel még növekedni fog, így kiderül, hogy könyvtáraink a célt eléggé
megközelítették, sőt talán el is érték.
1945 után sok fogyasztási és termelőszövetkezet létesített kisebb könyvtárat. E téren a
földművesszövetkezetek jártak az élen. 1949-ben már 1087 könyvtáruk működött, összesen
mintegy 138.000 kötet könyvvel. Állományuk kicsi volt, átlagban a 130 kötetet sem érte el, és
kevesen használták. Ezért 1950-től 1962-ig fokozatosan átadták ezeket a kis gyűjteményeket
„az egy falu, egy könyvtár” elvnek megfelelően a községi tanácsok könyvtárainak, és a
szövetkezetek önálló beszerzés helyett inkább ezeket támogatták rendszeresen.
Gyermekkönyvtárak
A gyermekkönyvtárak ügye Szabó Ervin halála után sokáig könyvtárügyünk Hamupipőkéje
volt. Gyermekrészleget először a Fővárosi Könyvtár rendezett be 1913 végén, az Almássy téri
fiókban, ahol az állomány Szabó Ervin elvei szerint szabadpolcon állt. 1930-ban a budapesti
Királyi Pál utcában önálló gyermekkönyvtárat nyitott, amely 1952-ig működött. Ekkor
átalakították általános közművelődési kölcsönzővé, a gyermekrészleg egyetlen kölcsönzőpultra
és néhány polcra zsugorodott. Pedig arra, hogy a gyerekek közül sokan akartak olvasni,
számtalan bizonyítékunk van. Ezek közül talán a legjellemzőbb, hogy a Fővárosi Szabó Ervin
Könyvtár Százados úti fiókjában 1914-ben 1264 beiratkozott olvasó közül csak 173 felnőttet
találunk, a többi fiatal, főleg elemi és polgári iskolás. Az érdeklődés később sem csökkent, a
284