PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A Corvina tartalmi értéke és gazdagsága szempontjából különösen fontos a görög szerzők
eredeti és latinra fordított műveinek nagy száma. A Corvinából ma ismeretes mintegy 650
műnek körülbelül egyharmada görög szerzőktől, méghozzá főleg ókori klasszikusoktól
származik.
Ami a korvinák külső kiállításának fényét illeti, főleg az 1480-as évek óta vált általánossá,
hogy a köteteket a legkiválóbb firenzei és más itáliai mesterek, valamint a Budán megszervezett
királyi könyvkészítő műhely emberei pompás díszítéssel látták el. A megelőző
korszak kódexeinek túlnyomó része viszonylag egyszerű, úgynevezett fehér indafonatos
díszítéssel készült. 1480 után viszont Cherico, Boccardino Vecchio, a Gherardo és Monde di
Giovanni testvérpár, Francesco Rosselli és felleg a leghíresebb firenzei mester, Attavante de
Attavantibus a név szerint ismert könyvfestő művészek, akik Mátyás király könyvtára számára
dolgoztak. „Sajnos a budai műhely mesterei nem szignálták nevűkkel a korvinákat, így
személy szerint nem ismerjük őket.
A gondos, kalligrafikusan szép humanista antiqua és cursiva írással író, névvel is megjelölt
könyvmásolók, scriptorok közül megemlítjük Pietro Cennini, Bartolommeo Fonzio,
Sebastiano Salvini, Lucas Fabiani, Clemens Salernitanus, Franciscus Collensis, Leonardus
Job, Gundisalvus Hispanus nevét.
A könyvtár helyiségei a budai királyi palota többi részével együtt elpusztultak, de helyüket
meg tudjuk állapítani, és leírásuk is ránk maradt. A palota Dunára néző, keleti oldalának első
emeletén, közvetlenül a királyi kápolna mellett (amelynek altemploma ma is látható), attól
délre volt a magas boltozatú könyvtárhelyiség. Később, a könyvek gyarapodásával ehhez
járult egy második helyiség; ettől kezdve az egyik helyiségben voltak a latin, a másikban a
görög szerzők művei. Az ablakok színes üvegmozaikján keresztül áradt be a fény. Az ablakok
közt állt a király aranyos terítővel letakart heverője, ahol olvasott és udvari humanistáival
társalgott irodalmi és tudományos kérdésekről. A falak mentén aranyozott, faragott díszítésű
polcokon, illetve a polcok alatti szekrényekben feküdtek - első táblájukra fektetve - a
könyvek, tudományszakok szerint csoportosítva. A pultokon a portól színes-aranyos leplek
védték a köteteket.
Nagymértékben növelte a könyvtár pompáját a könyvek díszes kötése. A korvinák egy része
piros, zöld vagy lila selyem-, bársonykötésben volt, aranyozott ezüst, zománcos címerrel
díszített veretekkel, csatokkal. Ezeknek a köteteknek a metszése is jellegzetes és máshol nem
található színes virágmotívumokkal díszített, poncolt (pontozással díszített) arany metszést
kapott. A kötetek másik része pedig előbb vaknyomásos, utóbb aranyozott, esetleg ezenfelül
még színezett, címeres bőrkötésben volt. Az újabb kutatások alapján ma már nyomon tudjuk
követni a bőrkötések motívumainak, elrendezésének előzményeit a korábbi magyar kolostori
könyvfestő művészetben és Vitéz János könyvein: gótikus elemek reneszánsz elrendezésben
jellemzik a korvina kötéseket. Az aranyozott kötések nápolyi, velencei, keleti hatásokat is
fölhasználtak. De míg például a nápolyi aragon könyvtár aranyozott kötései közt csak
egyszerű típuskötéseket lehet találni, a korvina kötések minden egyes darabja egyedi, külön
megtervezett, nagy változatosságú műalkotás. Külön fejezete ez a könyvkötő művészet
történetének. Utóhatásuk megtalálható a környező országok, Ausztria, Csehország, Lengyelország
reneszánsz könyvkötő művészetében is.
A könyvtár fejlődésének tetőfokán volt Mátyás király halálakor, 1490-ben. Tudjuk például,
hogy Firenzében ekkor 150 kódex készült az ő számára, amely már nem került Magyarországra,
mert a nagyszerű fejlődést a király halálától fogva gyors hanyatlás követte. A gyönge
és mindig pénztelen utód, II. Ulászló alatt már alig történt más, mint néhány Magyarországon
megkezdett kötet díszítésének befejezése és néhány ajándékként kapott könyv elfogadása. A
38