PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

kedves látványt nyújtó könyvtár keletkezett a francia felvilágosodás történelmi, filozófiai és
szépirodalmi anyagából. A könyvtár fejlesztése a napóleoni háborúk korában - politikai és
anyagi okokból - megszűnt, különösen ami a francia műveket illeti. A gyűjteményt 1807 tájt
eladták Atzél Péternek, aki azt aradi házában helyezte el. Ott már a könyvtár inkább csak dísz
volt, s később átkerült az Aradi Közművelődési Palota könyvtárába.
Más főúri családok is rendelkeztek nagyobb könyvtárakkal. Köztük említést érdemel a Viczay
család hédervári 15.000 kötetes könyvtára mintegy 6000 francia művel), az 5000 kötetes
Sztáray családi könyvtár Nagymihályban, Forgách Miklós szintén erősen francia szellemű
gyűjteménye (melyet Batsányi és Hajnóczy is használt, az Esterházy család kismartoni és
cseklészi könyvtárai, a Beleznay, Radvánszky és Prónay családok gyűjteményei, valamint a
nemesi ellenállás egyik szellemi vezérének, Orczy Lőrincznek 8700 kötetes tarnaőrsi
könyvtára. Orczy szoros kapcsolatban állt például Bessenyei Györggyel is. Éppen ezért itt
idézzük Bessenyeinek 1790-ben írt sorait a magyar tudós társaság felállítását szorgalmazó
híres művéből. Ezek a sorok arra utalnak, hogy milyen közgazdasági problémák merültek fel
egy-egy nevesebb könyvtár létesítése során. Bessenyei így ír: „De meg kell gondolni, hogy a
mi pénzünkkel az idevalósi könyvtárosok a lipsiai, frankfurti, göttingai, kolmári, lioni, párisi
könyvárusoknak fizetnek: és így valami idegen országi könyv béjön a mi hazánkba, annak ára
mind kitakarodik az országból” - ezért lenne indokolt a hazai könyvkereskedelem célszerűbb
megszervezése.
Mindezeknek a főúri könyvtáraknak egyik különleges és fontos funkciója az volt, hogy - mint
ezt Kosáry Domokos írja - bennük „akadálytalanul férhettek hozzá... az új irodalomhoz a
nagyurak szolgálatában titkári, könyvtárosi teendőket végző értelmiségiek” (mint láttuk,
Batsányi, Hajnóczy és mások. De nemcsak ők, hanem a könyvtártulajdonosok kiterjedt,
többségében felvilágosult, sok esetben szabadkőműves felfogású arisztokratákból, birtokos
nemesekből álló ismeretségi köre is.
Szakkönyvtárak
Az ország újjáépítésével kapcsolatban szükségessé vált a legfontosabb szakágazatok fokozottabb
művelése. Ez elsősorban a műszaki tudományok vonalán figyelhető meg. Szakoktatási
intézményeinkben elsőnek a bányászattal és földméréssel foglalkozó könyvtárak indultak
fejlődésnek. Ezek természetesen nem voltak általános gyűjtőkörű könyvtárak, s így
méreteikben is ennek megfelelően kicsinyek.
Hazánkban az első ilyen szakoktatási intézmény a selmeci Bányászati Akadémia volt,
melynek alapjai az 1735-ben létesített bányaiskoláig nyúlnak vissza. Könyvek már ekkor is
rendelkezésére álltak a hallgatóságnak, s azokat a diákok szabad óráikban egymásnak olvasták
fel. Az első szakkönyveket a főkamaragrófi hivatal, az intézmény felettes szerve ajándékozta
az akadémiának. E könyvek közül több a XVI. század elejéről származik. Az alapításkor
történt az első tudatos szakmai könyvbeszerzés, a kitűnő szakkönyvtár alapjainak megvetése.
Nagy előrelépést hozott az 1763. év, amikor Nikolaus Jacquint nevezték ki a bányászat és a
kémia professzorává. Hamarosan újabb tanszékek létesítésére került sor, ami újabb szakágazatok
fejlesztését tette szükségessé. 1770-ben például már 109 kötetet vásárolt. Adataink
szerint a könyvtár fejlesztése évenként rendszeres és céltudatos volt. Így vált ez a gyűjtemény
az egész Habsburg Birodalom egyik legnevezetesebb szakkönyvtárává. Állománya a XVIII.
század végén mintegy 3600 kötet volt. Az akadémia 1808-ban erdészeti tanszékkel egészült
ki, s ez egy újabb szakágazat könyvanyagának beszerzését kívánta meg. A kiegyezés korában
84