PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Elég szép számmal gyűjtötték össze a nyomdászattal foglalkozó műveket, ebből 1941-ben
külön szakkönyvtárat alapítottak.
Nagyjából a többi szakszervezeti könyvtár állománya is ehhez hasonlított. A ponyva és a
„sikerregények” ellen általában sikerrel harcoltak, noha elkerülhetetlen volt, hogy néhány
Tarzan- és Edgar Wallace-könyv ne kerüljön be az állományba.
A legtöbb helyen előfizettek a Szocializmus, Huszadik Század, Társadalomtudományi
Múzeum, Nyugat című folyóiratokra, néhol a 100%-ra; sőt az emigrációban élő kommunisták
által külföldön megjelentetett és itthon illegálisan terjesztett Új Márciust és a Sarló és
Kalapácsot is beszerezték titokban.
A könyvtárosokat a legolvasottabb és legöntudatosabb szaktársak közül választották, akik a
könyvtárat szívügyüknek érezték, és iparkodtak az olvasókat nemcsak kiszolgálni, hanem
nevelni is. Fizetést nem kaptak, legfeljebb csekély tiszteletdíjat, költségtérítést (villamospénz).
Az általuk készített katalógusok különböző színvonalúak voltak, a vasasoknál létesítettek
Egyetemes Tizedes Rendszerű szakkatalógust is, de bizony működött olyan kis gyűjtemény,
ahol a betűrendes katalógusban néha összekeverték a vezeték- és keresztneveket.
A könyvtárosok közt voltak meggyőződéses kommunisták és baloldali szociáldemokraták. Ők
megbízható olvasóik részére megszereztek olyan forradalmi szellemű könyveket és újságokat
is, amelyek címleírásait - a rendőrségi razziáktól tartva - kihagyták a katalógusokból.
A könyvtárhasználatért minimális tagsági vagy beíratási díjat kellett fizetni, a tanoncok
mindenütt díjmentesen látogathatták. Évente 30-40.000 dolgozó 150-230.000 kötetet
kölcsönzött. A legtöbben a szépirodalmat keresték, de eléggé érdeklődtek a tudományos és
ismeretterjesztő irodalom iránt, ezek olvasási aránya elérte a 25-30%-ot. (A közművelődési és
a népkönyvtárakban ez az arány csak 4-5%-os volt.)
A háború alatt a szakszervezeti könyvtárak beszerzése, látogatottsága erősen csökkent, a
német megszállás után betiltották működésüket, némelyikbe katonaság vagy fasiszta szervezet
telepedett be. Ezek a sok fáradsággal összegyűjtött könyveket szétszórták.
Szociáldemokrata pártkönyvtárakat aránylag keveset alapítottak, ezeket is főleg 1934 után,
1937-ig Budapesten 11-et, a főváros környékén és vidéken 12-t. Szervezőjük, az Országos
Oktatási Bizottság, könyvtárosképző tanfolyamot rendezett, tanácsokat adott a vásárlásra, és
egy jegyzéket is összeállított a mindenütt beszerzendő száz könyvről. Az állomány a legtöbb
helyen pár száz kötetből állt, a budapest-erzsébetvárosi gyűjtemény volt a legnagyobb, 3000
kötettel, ezt Óbuda és a Józsefváros követte, 1000-1000 kötetes állománnyal. Sok marxista és
antifasiszta művet őriztek, de Lenint és a kommunistákat kirekesztették. A szépírók közül a
kritikai realista és a szocializmussal rokonszenvező írók műveit kedvelték.
Csak párttagok, tehát ideológiailag fejlettebb munkások használták, ezért a kikölcsönzött
szépirodalom aránya nem haladta meg a 65-70%-ot.
Sok gyár szervezett a munkások részére könyvtárakat, főleg a harmincas évek közepétől.
1940-ben a középnagyságú vállalatoknak 23%-ában, a nagyüzemek 70%-ában működött ilyen
üzemi könyvtár. Általában nem önállóan, hanem a munkáskaszinók, olvasókörök, sportegyesületek
kötelékébe tartoztak. Többnyire csak egy kis szobában kaptak helyet, ahol olvasásra
nem nyílt lehetőség. Pár száz kötettől 12.000-ig terjedő állományuk tartalmilag elég
vegyesnek mondható. Főleg szépirodalmat szereztek be, Courts-Mahler, Vicky Baum, Ohnet,
Szomaházy, Forró Pál regényei mellett a Pesti Hírlap sárga könyveit (ez néhol külön szakként
szerepelt!), ellenforradalmár írókat, Rachmanova, Tormay Cecile, Somogyvári Gyula műveit
és százszámra detektívregényeket. Megvásárolták azonban - ha kisebb számmal is - a régi és
234