PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A legreakciósabban Szilvek Lajos beszélt: Magyarországon egyazon hazafisága van úrnak,
parasztnak. Akinek ez nem tetszik, az kivándorol vagy forradalmár. Ő csak egy politikai
irányzat jogosságát ismeri el, ez nem lehet kozmopolita, amorális, mert ellenkező esetben
megszűnik a vagyon- és személybiztonság. Felháborítja az a gondolat, hogy a népkönyvtárban
ott kell lenniük a szociáldemokrata irodalmi termékeknek, mert így a tanulatlan munkások
olvasni fognak panteista és materialista világnézetekről, evolúcióról, a természeti kiválásról, a
létért való küzdelemről, a kozmosz és a psziché keletkezéséről, a történelmi anyagelvűségről.
Nagyjából hasonló nézeteket nyilvánított ki - enyhébb fogalmazásban ugyan - Bernolák
Nándor jogakadémiai tanár, a későbbi népjóléti miniszter, Négyesy László irodalomtörténész,
Vass József hitoktató, a későbbi népjóléti miniszter és mások is.
Szabó Ervin nézeteit teljes egészében helyeselte két tanár, Jócsák Kálmán és Faber Oszkár.
Mindketten megbélyegezték a klerikálisok internacionáléját, amelyik arra törekszik, hogy az
embereket igénytelenségben tartsa, amely elítélte Galileit, Rousseau-t, Petőfit, Eötvös
Karthausiját, Vörösmartyt. Fényes Samu ügyvéd a néppel olyan könyveket kívánt olvastatni,
amelyekben van természettudomány, szociológia, bölcselet, de nem áll egy tendencia szolgálatában.
A történelmi művek tanítsák meg az olvasókat arra, hogy a világot nem a királyok és
a hadvezérek építették.
Ágoston Péter jogakadémiai tanár és Harkányi Ede szociográfus tévedésnek minősítette azt a
nézetet, hogy a nép nem érti a tudományt. A népkönyvtárakból nem lehet kizárni Darwint,
Marxot, Spencert és a hozzájuk hasonlókat.
A kongresszus az előzetesen elfogadott tervezet szerint nem hozhatott határozatokat, de ha
hozott volna, akkor sem lettek volna kötelező erejűek senki számára. Így arról sem döntöttek,
hogy milyen művekből válogassák ki a népkönyvtárak anyagát.
Mégis jelentős volt ez a találkozás, mert tisztázta és sarkította a nézeteket. A népkönyvtárügy
fő irányítói, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége, valamint a közművelődési
egyesületek a Ferenczi-vonalhoz tartották magukat, az akkor alakult Fővárosi Könyvtár
pedig Szabó Ervin sillabuszaihoz. Legjobban bizonyítja ezt a kongresszust követően kiadott
két ajánló jegyzék. Az elsőt 1910-ben az Országos Tanács adta ki, Gulyás Pál szerkesztésében,
a másodikat a Fővárosi Könyvtár 1913-ban, Madzsar József összeállításában.
Mindkettő anyagát félszáznál több tudós, író és más szakember nézte át, rostálta meg és
egészítette ki. Gulyás 1680 szépirodalmi és 874 ismeretterjesztő művet sorol fel, Madzsar
körülbelül két és fél ezer irodalmit és másfélezer ismeretterjesztőt.
Gulyás - bevezetése szerint - a felvett műveket „elsősorban általános erkölcsi és hazafias
szempontból mérlegeli”, és „nem szegődik egyik párt, sem valamely egyház szolgálatába”.
Ennek jegyében nem sorol fel a szocializmussal, szociálpolitikával, munkáskérdéssel,
szekularizációval (egyházi javak államosításával) foglalkozó írásokat, hiába keressük benne
Bölsche, Darwin, Bebel, Kunfi, Garami, Sombort stb. műveit. Összesen 9 vallásos tartalmú
könyvet említ, de nincs ezek közt a könyvek könyve, a Biblia.
Madzsar - Wlassicshoz hasonlóan - egyik fő szempontnak a pártatlanságot vallja, de
Wlasiccsal ellentétben úgy, hogy az olvasó lássa: mit állítanak az egymással szemben álló
nézetek védelmezői, hogy ezek alapján maga alkossa meg véleményét. „A könyvtár számára
egyetlen lehetséges álláspont, hogy csak anyagot ad, irányt nem.” Ennek megfelelően a
Gulyás-jegyzékből hiányzó munkák és szakok mind megvannak, többek közt 29
egyháztörténeti és vallásos mű, köztük 3 biblia és Prohászka Ottokár 4 írása.
169