PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

időben a természettudományi kar nem vált külön a bölcsészettudományitól, s így a 36%-ból
kellett megvásárolni a történelmi, irodalmi, nyelvészeti, pedagógiai, filozófiai, néprajzi
munkák mellett a földrajz, matematika, fizika, kémia, biológia, természetrajz oktatásához
szükséges műveket is. Később a beszerzésben a humán tárgyak kedvezőbb elbírálásban
részesültek. Megnőtt a történelmi, nyelvészeti, irodalomtörténeti és filozófiai munkák aránya,
s ezzel a könyvtár további lépést tett a szakosodás irányában.
Az állomány az új épületbe költözéskor megközelítette a 200.000 kötetet, majd a századfordulóig
évente átlag 3200, utána pedig 4400 kötettel emelkedett, és így 1918-ban elérte a
523.925 kötetet.
A gyarapodás legnagyobb része vételből származott. Korábban kötelespéldányokat is kapott a
könyvtár, de a nyomdáknak ez a kötelezettsége 1867-ben megszűnt, s ettől kezdve a hazai
kiadványokat is pénzért kellett beszerezni. Az ajándékok között megemlítendők a külföldi
egyetemektől rendszeresen kapott disszertációk.
A bekebelezett könyvtárak közt a legjelentősebb Frank Ignác pesti jogtudós 14.000 kötetes
gyűjteménye, amelyet Pest városára hagyott, s amelyet a főváros 1875-ben az egyetemnek
ajándékozott, arra való hivatkozással, hogy nincs pénze sem megfelelő épületre, sem a
gyűjtemény kiegészítésére. Ezenkívül részben vétel útján, részben ajándékként az Egyetem
birtokába került 7-8 magángyűjtemény, továbbá a Nemzeti Színház, az Egyetemi Nyomda és a
feloszlott Francia Kör könyvtára.
A kézirattár különösen értékes ajándékot kapott 1877-ben. Az egyetemi ifjúság az orosz-török
háború kitörése előtt rokonszenve jeléül díszkardot adományozott a török hadsereg
fővezérének, Abd-ul Kerim basának. A szultán az ajándékot 35 olyan kódexszel viszonozta,
amelyek egykor magyar tulajdonban voltak, a XVI. században hadizsákmányként kerültek
török kézre, s azóta Isztambulban őrizték őket. A kódexek közül 14 (de lehet, hogy több is)
korvina, Mátyás király könyvtárából származik. Különleges értékű egy XIII. századi, orvosi
kódex, valamint Dante Isteni színjátékának 1345 körül készült, számos művészi miniatúrával
díszített másolata.
A kézirattár másik megemlítendő gyarapodása az a 800 céhlevél, amelyet a Helytartótanács
által őrzött anyagból kapott.
A gyűjtemény látogatottsága az országban a legmagasabb volt. A világháború előtti években
valamivel többen keresték fel, mint a többi budapesti könyvtárat együttesen. A beiratkozott
olvasók száma folyamatosan növekedett 1886-tól (korábban beiratkozás nélkül bárki
látogathatta a könyvtárat) 1913-ig, majd 1916-ban, a háború hatására, hirtelen lecsökkent.
75%-uk egyetemi hallgató volt, százalékos arányuk az olvasóteremben a 85-90-et is elérte.
A beiratkozottak számának növekedésével párhuzamosan az olvasóterem forgalma is emelkedett,
és a világháború előtti évben 93.263 látogató 100.036 kötetet használt. Az olvasóterem
túlzsúfolt lett, a látogatóknak gyakran várniuk kellett, amíg egy-egy hely megürült. A
folyóiratosztályt is egyre többen keresték fel, kétharmad részben (64%-a) történelmi,
nyelvészeti és irodalmi műveket vittek haza. A dualizmus egész ideje alatt a könyvtár vidéki
gimnáziumoknak, intézményeknek is adott kölcsön, így már 1882-ben 36 intézménynek 89
esetben.
A tudományos szempontból fontos anyag tekintélyes része hiányzott a hazai könyvtárakból.
Az Egyetemi Könyvtár ezért rendszeresítette a külföldről való kölcsönzést. 1890-ben például
45 osztrák, német, francia, svéd, belga, olasz, svájci, dán, orosz és amerikai intézetbe jutottak
el kölcsönkérő levelei. A vidéken élő tanárok, írók, könyvtárosok igényeit is igyekezett
kielégíteni; kívánságukra készséggel hozatott meg kölcsön külföldi könyveket, s ezeket
132