PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Egyházi könyvtárak
A könyvtári állomány számszerűen jelentős része a Horthy-korszakban változatlanul egyházi
tulajdonban volt. Közülük az első kilenc nagyságát és gyarapodásának ütemét a következő,
1930-ból származó táblázat érzékelteti:
A könyvtár neve Kötetszáma Évi gyarapodása
Debrecen, Református Főiskola 235.000 3.781 kötet
Pannonhalma, Szentbenedekrend Központi Főkönyvtára 210.000 4.320 kötet
Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár 150.000 907 kötet
Kalocsa, Főszékesegyházi Könyvtár 70.031 699 kötet
Sárospatak, Református Főiskola 66.371 1.150 kötet
Eger, Főegyházmegyei Könyvtár 64.515 212 kötet
Zirc, Cisztercita Apátság 63.564 265 kötet
Pápa, Református Főiskola 58.249 2.037 kötet
Vác, Püspökmegyei Könyvtár 51.872 18 kötet
E könyvtárak túlnyomórészt régi alapításúak. Modern műveket is beszereztek, de fő értékük a
középkori kódexek, az ősnyomtatványok, XVI-XVII. századi könyvek, XIX. század előtti
magyar tudományos kiadványok és más könyvészeti ritkaságok gazdag tárháza. Sok régi
folyóirat teljes évfolyamait is őrizték. Állományuk összetétele a kiegyezés óta keveset
változott.
Ha a budapesti tudományegyetem teológiai karának könyvtárát nem vesszük figyelembe,
akkor 1930-ban 105 nagy katolikus könyvtár állt fenn, 1.364.000 kötet állománnyal. Ez a
30.000 kötetnél többet őrző gyűjtemények 30%-a. Ebbe 8 intézmény egyházmegyei (érseki,
püspöki) 313.000 kötettel, és 6 tanító szerzeteseké, 356.000 kötettel. Tervszerűen fejlesztette
könyvtárát a pannonhalmi főapátság (évi 10.000 pengőt adott beszerzésre), az esztergomi
érsekség és még egy-két intézmény. A piaristák vidéki rendházaikból, gimnáziumaikból,
tanárképzőikből a keveset olvasott és ritka könyveket az 1895-ben alapított budapesti hittudományi
és tanárképző intézetükbe szállították, és ezáltal itt nagy, értékes bibliotékát
létesítettek. A legtöbb katolikus egyházi gyűjtemény gazdagítását azonban elhanyagolták, s
így elmaradtak a fejlődésben; nagyobb gyarapodásra csak az elhunyt kanonokok, szerzetesek,
plébánosok hagyatékai révén tettek szert.
Ezeknek a könyvtáraknak egy része, mint az esztergomi és egri érseki gyűjtemény, nyilvános
volt. Kalocsán érseki instrukció biztosította a város lakóinak a szabad kölcsönzést, a
pannonhalmi bibliotéka naponta hat óra hosszat állt a látogatók rendelkezésére. Komoly
kutatók másutt is engedélyt kaphattak az állomány használatára.
A két világháború közt csak kevés egyházi könyvtárat alapítottak, főleg a szerzetesrendek
újonnan létesített gimnáziumaiban, tanítóképzőiben, többek közt Budapesten a szaléziánusok
(1920), Gödöllőn a premontreiek (1924), Győrött az orsolyarendi apácák (1926).
A reformátusoknak négy nagy könyvtáruk volt, a fővárosban a Ráday Könyvtár, vidéken a
debreceni, sárospataki és pápai bibliotéka. Alapításuk idején főiskolai könyvtárak voltak, a
debreceni eredetileg a tanuló ifjúság, a coetus scolasticus birtokában volt. A XIX. század
utolsó harmadában azonban sok tekintetben függetlenítették magukat a kollégiumoktól.
Továbbra is szolgálták ezek nevelő-tanító célkitűzéseit, de emellett mindenki által látogatható
és látogatott tudományos könyvtárrá váltak. Nagy érdemük, hogy a Budapest központú
művelődéspolitika szolgálata helyett vidéki városainknak segítettek kulturális központokká
váló fejlődésükben.
218