PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

költségeire (3 millió) kellett. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, vagy ahogy röviden
emlegetni szokták, a Kultuszminisztérium részesedése alig haladta meg az egymilliót! A
költségvetés összege később gyorsan emelkedett, a kiadások 1870-ben már elérték az 500
millió forintot, de ebből a kultusztárca csak 2.191.000 forintot kapott. A népművelésre
feleannyi jutott, mint az udvartartásra, a fegyintézetek költsége meghaladta a népoktatásét.
Ebből a kevés pénzből nem tellett új könyvtárak alapítására. Eötvös így elsősorban a már
meglevő nagykönyvtáraknak, a Széchényinek, az Egyeteminek és az Akadémiainak zavartalan
működését, fejlesztését igyekezett biztosítani, és részükre az országgyűléssel szerény 5-5000
forintos beszerzési keretet szavaztatott meg. A Széchényi Könyvtár állományának, katalógusának
rendezése érdekében személyes megbeszéléseket is folytatott.
Megpróbálkozott azzal, hogy a helyi közösségeket rábírja népnevelési intézetek és ezek révén
népkönyvtárak létesítésére. Kezdeményezése a közömbösség és a felekezetek részéről
tapasztalt ellenszenv miatt majdnem teljesen hatástalan maradt. Az egyetlen eredményesen
működő ilyen egyesület az Irányi Dániel és Türr István közreműködésével alakult Központi
Népoktatási Kör volt, amely később a Budapesti Népoktatási Kör nevet vette fel. 1921-i
megszüntetéséig mintegy 50.000 felnőttet tanított meg írni-olvasni, de könyvtárat nem
szervezett.
Eötvös szerette volna elérni, hogy minisztériumának feladatává tegyék a közgyűjtemények
felügyeletét, de a feudális reakció, amely a népiskolai törvény megalkotása elé annyi akadályt
gördített, ebben a szándékában is megakadályozta. Ezért második utóda, Trefort Ágoston ezt a
célt nem a törvényhozás útján, hanem királyi határozattal próbálta elérni. Az 1874. július 13-
án kelt leirat megengedte, hogy egy országos főfelügyelői állást szervezzenek, amely az
egyházi és világi hatóságok birtokában levő vagy ezután létesítendő közgyűjtemények berendezése,
kezelési módja, használata felett ellenőrzést gyakorol. A főfelügyelő kötelességévé
tette, hogy az észlelt hiányokat és fogyatékosságokat a miniszternek jelentse, s egyben
javaslatot készítsen megszüntetésükre.
Ez a királyi határozat nem valósult meg, csak 1898-ban, akkor is erősen leszűkítve, a
felügyeletet csak kevés könyvtárra korlátozva.
Egy nagykönyvtár terve
Eötvös és munkatársai egy országos nagykönyvtár felállítását tervezték, ahol a különféle
tudományszakok művelői, a jogi kérdésekre választ keresők, a művelődésüggyel foglalkozók,
tudósok, kutatók, professzorok megtalálhatják az őket érdeklő irodalmat. Szemük előtt egy
olyan országos intézmény létesítése lebegett, mint amilyen Párizsban a Bibliotheque Nationale
vagy Londonban a British Museum.
Az országgyűlésen is sokan pártolták ezt a tervet, a költségvetési tárgyalások során ismételten
utasították a kormányt: az egyes minisztériumok részére könyvtárfejlesztési célokra engedélyezett
összeget úgy használja fel, hogy a beszerzett művek egy „létesítendő országos
könyvtár első alapjait képezzék”.
A kérdés tanulmányozására és megoldási javaslat tételére Szász Károly, a Vallás- és
Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosa kapott megbízást 1869-ben.
124