PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A szent könyvek szétdúlattak
A papok legyilkoltattak,
Kereszt, kehely raboltattak,
Templomszerek gyaláztattak
Megszűnt az istentisztelet,
Szétzavartak remetéket,
Szétűzték a szerzeteket,
Béke helyét gátlástalan
Látogatja a katona,
Nincsen többé regula.
Nincsen többé zsolozsmázás,
Elhallgatott a vesperás,
Nem hangzik a zsoltározás,
Nem hallani melódiát,
Istálló lesz a kolostor.
A tatárok kivonulása utáni újjáépítés óriási erőfeszítéseit az újabb katasztrófától való félelem,
belső küzdelmek, a kunok betelepítését követő elvadulás akadályozta. (Jellemző, hogy a XIII.
század második felében alapított új kolostorokat főleg a kevésbé elpusztított Dunántúlon, a
hegyektől védett Felvidéken és Erdélyben találjuk.)
A királyi család tagjainak könyvei
Sorra véve a XIII. század különböző könyvtártípusait és könyvtulajdonosait, mindenekelőtt
meg kell emlékeznünk a királyi család egyes tagjairól, akiknek a tulajdonából könyv maradt
ránk, vagy olyan adataink vannak, hogy könyveik voltak.
Az első közülük Szent Erzsébet, akinek 2 psalteriuma (zsoltároskönyv) van ma Cividaléban, s
amelyeket ő ajándékozott a friauli káptalannak. Erzsébet azonban négyéves korában elkerült
már Magyarországról, Türingiában nevelkedett, könyvei és könyvolvasása így nem hozhatók
kapcsolatba Magyarországgal.
IV. Béla lányának, Szent Margitnak birtokából ránk maradt Wolfenbüttelben egy valóban
fejedelmi szépségű psalterium. Forrásadatok is szólnak arról, hogy részint fölolvastatott
magának, részint maga is olvasott imádságokat. Ő azonban nem a királyi udvarban
nevelkedett, hanem előbb a veszprémi, utóbb a Nyulak szigeti kolostorban, ahol már
gyermekkorától fogva élt. Az ő könyvműveltsége tehát a domonkos apácák műveltségére vet
fényt, ránk maradt könyvét is a margitszigeti kolostorban használta. Tehát ez sem tartozik a
királyi udvar könyvkultúrájába, hacsak föl nem tesszük, hogy az ő psalteriumát valamilyen
királyi másolóműhelyben készítették.
Ugyancsak kolostori életében, méghozzá külföldön lehettek IV. Béla öccse, Kálmán herceg
lengyel özvegyének, Saloménak tulajdonában azok a könyvek, amelyekről 1268-ban kelt végrendeletében
szól: „összes könyveit”, mind a karkönyveket (chorales), mind a tankönyveket
(„ad studium pertinentes”) a lengyelországi skalai klarissza kolostorra hagyta, ahol akkor már élt.
Hasonlóképpen külföldi kolostorban, a svájci Königsfeldben fejezte be életét III. Endre
özvegye, Habsburg Ágnes, akiről ennek a kolostornak a krónikája följegyezte, hogy volt ott a
tulajdonában egy német nyelvű biblia és egy szentek élete. Ez tehát megint kívül esik a
magyar könyvtártörténeten.
15