PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

hogy a fenntartók, a Kultuszminisztérium, a szerzetesrendek és az egyházak állandóan
biztosították a megfeleli összegű beszerzési keretet.
Az állomány növekedése a századforduló után tovább tartott. A Magyar Minerva V. kötete
szerint 1912-ben 187 iskolában 2.241.258 kötetet tartottak nyilván. Ehhez még hozzá kell
adni a 28 felsőbb lányiskola 71.672 kötetét.
A kimutatásokból az is kiderül, hogy az állományt majdnem mindenütt külön szobában tartották.
Tizenhat-tizennyolc könyvtár (Brassó, Esztergom, Igló, Kecskemét, Medgyes, Pozsony,
Sopron stb.) nyomtatott címjegyzéket is megjelentetett. Az azonban súlyos mulasztás, hogy a
gyűjteményeknek csak harmadrészéről, 93-ról készült katalógus.
A vidéki városok legnagyobb részében az iskolai könyvtárakon kívül más kulturális
intézmény nemigen akadt, ezeknek kellett kielégíteni a tudományos érdeklődésű tanárok -
ilyenek aránylag sokan tevékenykedtek az országban - olvasási igényeit, és ellátni a diákokat
kötelező olvasmányokkal, szórakoztató művekkel. A közönségtől, a városi polgárságtól azonban
mereven elzárkóztak. Morvay Győző Középiskoláink könyvtárai című, 1898-ban megjelent
tanulmánya sajnálattal említette meg, hogy számukra „úgyszólván hozzáférhetetlenek”.
A használt művek számát illetően kevés az adatunk, de György Aladár közölt néhány
elgondolkoztató számot: a losonci állami gimnázium 14.504 kötetéből egész évben helyben
17-et olvastak, és 65-öt vittek kölcsön. A pozsonyi állami főreál 11.207 kötetéből helyben 7-et
használtak, és 9-et kölcsönöztek ki. A hódmezővásárhelyi református gimnázium 10.300
kötetéből 43, illetve 537 kötetet olvastak. Szabó Ervin a főváros nép- és középiskolai
könyvtárairól állapította meg, hogy „alig használják, és sokszor értékes könyvanyaguk szinte
parlagon hever”.
Természetesen az ellenkezőjére is akad sok példa. Ilyen a ceglédi gimnázium könyvtára, s ez
elsősorban vezetőjének, Vajticzky Emánuel tanárnak az érdeme. Az ő fáradozásának köszönhető,
hogy az állományban minden számottevő magyar író művei megtalálhatók voltak, a latin
és a görög auktorok eredetiben is, fordításban is, például egyedül Platóntól 15 eredeti nyelvű
és 15 magyarra fordított mű. A természettudományi rész is kora színvonalán állt. A tanári
könyvtár állománya 1913-ban 3737, az ifjúságié 2734 kötet, 32 folyóiratra fizettek elő,
külföldiekre is, emellett minden osztálynak külön kis könyvgyűjteménye volt. Forgalom: a
tanári részlegben 19-en 975, az ifjúságiban 336-an 5975 kötetet olvastak. Az egy tanulóra jutó
könyvek száma magas, 13-37 közt változott.
A besztercei evangélikus gimnázium 1550 körül keletkezett gyűjteménye ugyannak tanári és
ifjúsági részlegből tevődött össze, összesen 29.068 kötettel (1912-es adat). A tanárokon,
gimnazistákon kívül a város és környéke lakói is használhatták. 1885-ben a tanári részlegből
130-an 3604, az ifjúságiból 166-an 4000 kötetet vittek el otthoni olvasásra, 1912-ben pedig
3772 alkalommal 7921, illetve 2720 esetben 3871 kötetet.
A minisztérium az állomány összetételével hosszú ideig nem törődött, bár a Hivatalos
Közlönyben a századforduló idején több sorozatot és folyóiratot javasolt beszerzésre, így a
Pallas Nagy Lexikonát, az Ókori Lexikon, Szalay József és Baróti Lajos munkáját: A magyar
nemzet történetét, a Marczali Henrik által szerkesztett Nagy képes világtörténetet, a Magyar
Nyelvőrt, a Századokat, a Történelmi Tárat. 1913-ban azonban megbízott egy nyugalmazott
középiskolai igazgatót, Szemák István írót egy mintajegyzék kidolgozásával. Az Ifjúsági
könyvtár jegyzék a középfokú iskolák könyvtárai számára nyomtatásban jelent meg, s a
minisztérium minden iskolának megküldte két-két példányban.
147