PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Kölcsönkönyvtárak
Az olvasási igény mindenütt nőtt, az értelmiség körében is, de a megfelelő közművelődési
könyvtár sok helyen hiányzott. Az egyesületek, kaszinók tagdíját elég magasan állapították
meg, könyvtáraik színvonala pedig sokszor alacsony szinten mozgott. Ezért a városok polgársága,
a hivatalnok családjai gyakran tértek be könyvet kölcsönözni a kölcsönkönyvtárakba.
Ezek üzleti vállalkozások voltak, haszonra dolgoztak, a műveltség emelését legfeljebb
másodlagos célnak tekintették, állományuk gyarapításakor csak arra törekedtek, hogy minél
jobban kiszolgálják látogatóik igényeit. Emiatt statisztikáink, könyvtártörténeti tanulmányaink,
művelődési körképeink nem sokat vagy egyáltalán nem foglalkoztak velük. Egyedüli
kivétel György Aladár alapvető statisztikai tájékoztatója: 77 kölcsönkönyvtárat sorolt fel.
Eszerint 1885-ben a fővárosban 8 ilyen vállalkozás működött, két városban 3-3, ötben 2-2,
ötvenháromban pedig 1-1. De György Aladár megjegyzése és több korabeli elszórt adat arról
tanúskodik, hogy a statisztika hiányos, mert a kölcsönkönyvtárak száma felülmúlta a százat.
Körülbelül harmadrészüket a kiegyezés előtt alapították.
Tulajdonosaik túlnyomó részben könyvkereskedők voltak, akik főfoglalkozásuk mellett
dolgoztak ebben a szakmában. Jól értettek a nyomdatermékekhez, az újdonságokat olcsóbban,
viszonteladói árban tudták beszerezni, és alkalomadtán eladatlan készletük egy részét átadták
a kölcsönző részlegnek. A kölcsönkönyvtárat és a könyvkereskedést rendszerint egymás
melletti helyiségekben rendezték be, néha pedig a könyvkereskedés egyik sarkát foglalta el a
kölcsönkönyvtár.
György Aladár szerint a 77 könyvtárban 112.404 mű 419.967 kötete közül választhattak az
érdeklődők. (A 112.404 szám természetesen erős túlzás, mert ha ugyanaz a regény több
vállalat állományában szerepelt, ezt többespéldánynak kellett volna számítani, és nem más,
ettől különböző műnek.)
A nyelv szerinti megoszlás a német abszolút fölényét mutatta, a nyolcvanas évek közepén ide
tartozott a kölcsönkönyvtárak állományának kereken 60%-a. Ennek oka nem a germanizálási
szándék, hanem az a tény, hogy a beiratkozott olvasók többsége a városok német anyanyelvű
polgárságának soraiból került ki. A magyar nyelvű könyvek aránya 22,5%-ot ért el, a
franciáké 13, az angoloké 2,7%-ot. Szlovák, román, szerb-horvát nyelvű művet a katalógusokban
hiába keresünk. Ilyen anyanyelvű olvasó alig akadhatott, mert ellenkező esetben a
haszonra törekvő tulajdonosok nemzetiségi nyelvű irodalmat is beszereztek volna.
A legnagyobb állománnyal, 46.000 kötettel Mandel Mórnak a budapesti Haris bazárban levő
könyvtára rendelkezett, ebből 21.000 német, 19.000 francia és 3-3000 magyar és angol
nyelvűvel. Aradon 3 kölcsönkönyvtár várta a látogatókat, ebből 2 25-25.000 kötettel, 8000,
illetve 6000 művel. A Lampel Róbert cég tulajdonában levő 21.000 kötetnek felét német,
egyötödét magyar, ugyanannyit francia és egy-egy tizedét angol, illetve olasz nyelvű művek
alkották.
Ezeken kívül még 9 helyen haladta meg az állomány a 10.000 kötetet, s ez átlagosan feleannyi
művet jelentett. Steiner Zsigmond Pozsonyban 6000 művet őrzött, 18.000 kötetben, Révai
Samu Eperjesen 4900 művet, 12.600 kötetben. Henicker Rezsőnek az akkor még elég sok
német lakta Győrött alapított kölcsönzőjében a 6000 kötetnek alig negyede magyar, de ezek
közt is sok a németből fordított mű. A nyelvi megoszlás tekintetében szélsőséges és egyúttal
érthetetlen példaként említsük meg a tiszta magyar Rimaszombatot, mert kölcsönkönyvtárában
csak német nyelvű kötetek sorakoztak. Igaz ugyan, hogy előfordult olyan esztendő,
amikor egyetlen kölcsönző sem jelentkezett.
173