PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

utolsósorban a munkát. Mindazt, ami később nem több tisztviselő, hanem több osztály
feladata lett, egymaga végezte.
Az állomány 1913-ban 240.000 kötet körül mozgott - a pontos szám nem ismeretes - ennek
felét nem katalogizálták. Az intézmény az Akadémia elgondolása szerint általános gyűjtőkörű
tudományos könyvtár volt, valójában erős többséget értek el az irodalmi, a nyelvészeti, a
történelmi és a bölcseleti művek. A természettudományos anyag alig haladta meg a 8%-ot.
Külön kell kiemelni az itt őrzött számos ritkaságot, a 11 magyar nyelvemléket, 466 ősnyomtatványt,
számos régi magyar könyvet, Széchenyinek és más nevezetes személyeknek a
kéziratait és a különgyűjteményeket (Goethe, Hebraica stb.).
A könyvtárat bárki használhatta, akadémikusok és egyetemi tanárok korlátozás nélkül, mások
azonban csak helyben olvashattak, és egyszerre csak egy művet kaphattak kézhez. A nyitvatartási
időt akadémikusok számára napi 6, másoknak 3, illetve később 4 órában szabták meg.
Napi átlagban 22 látogatója volt.
Az Egyetemi Könyvtár
Legrégibb és legnagyobb könyvtárunk, az Egyetemi Könyvtár - amint erről már szó volt -
hosszú ideig régi, túlzsúfolt és összeomlással fenyegető épületben működött. 1875-ben
költözött a Barátok terén (ma Károlyi Mihály utca) emelt palotaszerű épületbe.
A költözés után állományát teljesen újjárendezték és újból feldolgozták. Az akkor megkezdett
és később egyre pontosabban vezetett leíró (szerzői) katalógus ma is az intézmény alapkatalógusa,
a másik címjegyzék, a szakkatalógus azonban nem tudta kielégíteni az olvasók
jogos igényeit. A költözés gyorsan megtörtént, az újrakatalogizálás ugyan csak 11 év múlva
fejeződött be, de ez nem akadályozta az olvasóforgalmat.
E bibliotékának mint az egyetem könyvtárának elsőrendű feladata volt, hogy ennek tanárait
ellássa az oktatás és továbbképzésük szempontjából fontos irodalommal, hallgatóit pedig a
tanuláshoz, dolgozatok, disszertációk készítéséhez szükséges könyvekkel, folyóiratokkal.
Mint a legtöbb külföldi anyagot őrző könyvtár, mindig szívesen látta az egyetem kötelékébe
nem tartozó tudósokat, tudósjelölteket is. Sokan szerették volna, ha a főváros lakosságának
közművelődési igényeit is kielégíti, erre azonban az alacsony beszerzési keret, a megfelelő
hely és a kellő létszámú személyzet hiányában nem vállalkozhatott. Szabályzata nyíltan kimondta,
hogy „regények, színművek s más mulattató könyvek csak bebizonyított tudományos
célból adhatók ki”.
Az állománygyarapításra 1870-ig 2000, ettől kezdve 5000 forintot fordíthatott évente.
Ugyanennyit szavazott meg az országgyűlés a Múzeum és az Akadémia könyvtárának is. A
három intézmény közül az egyetemé volt a legnehezebb helyzetben, mert nem kapott
akadémiai cserepéldányokat, és 1867 óta kötelespéldányokat sem, és mert aránytalanul sok és
többféle érdeklődésű olvasót kellett kiszolgálnia. A keret később emelkedett 1892-től 12.000
forintra, 1913-tól pedig 40.000 koronára. Időnként rendkívüli átalányokat is kiutaltak egyes
különgyűjtemények vásárlására. A pénz azonban így sem bizonyult elegendőnek, még a
legfontosabb külföldi irodalom vásárlására sem. Ezért, és az egyre növekvő könyvtermés
miatt, a korábban általános gyűjtőkörű intézmény gyűjtőkörét szűkíteni kellett.
Már a korszak elején megszűnt a régebben sem számottevő műszaki és mezőgazdasági jellegű
beszerzés. A vásárlási keretet eleinte pontosan meghatározott kulcs szerint osztották szét, a
teológiai kar 12, a jogi 22, az orvosi 30 és a bölcsészeti 36%-kal részesült belőle. Abban az
131