PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Valószínű, hogy Erdélyben mindjárt az első uralkodónak, János Zsigmond „választott magyar
király”-nak (1540-1581) lehetett értékes könyvgyűjteménye, de az ő tulajdonából mindössze 3
fönnmaradt könyvet ismerünk, amelyeket Náprághi Demeter vitt magával Győrbe, és ma is ott
vannak: Erasmus: Institutiones principis Christiani (A keresztény fejedelem oktatása),
Simlernek egy műve, amelyet Méliusz Juhász Péter ajándékozott neki, hogy „olvassa, nehogy
a blandratánusok, tehát az unitáriusok hatással legyenek rá” - tudjuk, hogy hiába; a harmadik
Xenophón összes művei. Ennek az utóbbinak első tábláján János Zsigmond rányomott címere,
a hátsón az ő neve. Ebből bibliofil hajlamára következtethetünk.
Báthory Istvánnak valószínűleg nem Erdélyben volt könyvtára, hanem Lengyelországban.
Tőle is van azonban Győrött egy könyv, egy Krakkóban nyomtatott katolikus polemikus
munka, melyet ajándékba küldött rokonának, Báthory Miklós országbírónak.
A nagy reneszánsz udvart tartó Báthory Zsigmond föltehetően jelentős könyvtárral rendelkezett,
de uralkodásának és az utána következő időknek zűrzavaraiból neki is csak 7 kötet
könyve maradt fönn. Ugyanúgy, mint az említettek, ezek is Náprághinak köszönik megmaradásukat:
Platón összes művei 3 kötetben, egy ugyancsak háromkötetes latin szótárból 2 kötet
és egy kétkötetes, Lengyelországban nyomtatott mű: Fauntenus De Christi in terris ecclesiája
(Krisztus földi egyháza). Mindegyik egyforma bőrkötésben, a hátsó táblán a Báthoryak
sárkányfogas címere, az elsőn Jézus neve körirattal.
A Báthory család fejedelemi tagjai közül az 1594-ben rövid uralkodás után meghalt Báthory
András bíboros könyvtára az egyetlen, amelynek legalább méreteit ismerjük. Őt nagybátyja,
István király Lengyelországban gondos taníttatásban, neveltetésben részesítette, ő gondoskodott
könyvekkel való ellátásáról is, mert van egy adatunk arról, hogy 1580-ban udvari
történetírójának és titkárának Brutus Jánosnak elküldött egy listát arról, hogy az ő költségére
milyen könyveket szerezzen be és juttasson el Andráshoz. Később maga Báthory András is
nagy könyvszerzővé lett; 1583-1584-i római útjáról, ahonnan a bíborosi méltósággal tért haza,
7 láda könyvet hozott magával. Korai halálakor, 1599-ben 400 kötet könyvet hagyott hátra, de
ezek nem kerültek a fejedelmi könyvtárba, hanem 1608-ban elárverezték őket. Jegyzékük nem
maradt fönn, a gyűjtemény tartalmát tehát nem ismerjük.
Az erdélyi fejedelmi könyvtárt, amely egyúttal a gyulafehérvári főiskola könyvtárául is
szolgált, Bethlen Gábor építette ki uralkodásának elejétől fogva. Könyvtárosának, Barsi
Mihálynak a nevét is ismerjük, 1628-ból. Bethlen annyira könyvolvasó ember volt, hogy
külön kocsit készíttetett abból a célból, hogy kedves könyveit utazásain is mindenhova
magával vihesse és olvashassa. Ez volt korát megelőzve, az első magyar „mozgó könyvtár”.
Sajnos nagyszerű gyűjteményéből eddigi ismereteink szerint mindössze 9 darab menekült meg
1658-ban, amikor a török-tatár hadak földúlták Gyulafehérvárt. Szalárdi János Siralmas
krónikájának ez a könyvtártörténeti szempontból legsiralmasabb része így szól erről:
„Bibliothecát, különb-különb tudományokhoz tartozó gyönyörűséges jó könyvekkel rakottat
szerzett vala ugyanazon [gyulafehérvári] collegium szükségére, amelynek is megszerzése sok
ezer tallérokban kerülhetett. Melynek gondviselése hit alatt egyik ott való káptalan [!] hűségére
bízatván, registrum szerint, amikor minemű könyveket a mesterek kívánnak vala, kiadnák
és azokat ismét az ő idejében bészednék szorgalmatosan, minden kár nélkül, mellyre a
bibliothecariusnak ugyan fizetése is jár vala.” A „levél- és könyvtárházak” a székesegyház
sekrestyéjében voltak elhelyezve, s ott 1658-ban a veszedelem közeledésének hírére elfalazták,
de a fosztogatók fölfedezték, és „a sok munkával, költséggel szereztetett sok szép
könyveket s leveleket... azon könyvtartóháznak közepére rakásra hordván úgy gyújták és
égeték meg rettenetes és becsülhetetlen kárral”.
69