PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

tanuljátok meg azt, amire nem tanítottak meg benneteket az iskolában, e könyvekből
cáfoljátok meg azt, amire az iskolában tanítottak meg benneteket.”
A legjobban szervezett és legtanultabb munkásokból álló szakma a nyomdászoké, egyletüknek
egyik fő vonzereje a központi könyvtár volt. 1869-ben már nyomtatott katalógust adtak ki, s
ehhez később, öt-tíz évenként pótlást. Programjukhoz híven az első helyet a szocialista és
pártirodalom foglalta el, Marx, Engels, Lassalle, Bebel, Mehring, Liebknecht.
Munkáikat a többi szakszervezeti könyvtár is beszerezte. Mellettük helyet kapott a nyomdászati
szakirodalom és az ismeretterjesztés is (Darwin és mások). A szépirodalomból említsük
meg Dickens, Walter Scott, Thackeray, Fielding, Diderot, Anatole France, Victor Hugo,
Maupassant, Goethe, E. T. A. Hoffmann, Gogol stb. műveit. A magyarok közül 1907-ben
Jókai 280, Gárdonyi 27, Bródy 7, Herczeg Ferenc 21 kötettel volt képviselve. Akadt azonban
néhány ponyvatermék is (Beniczkyné, Ponson du Terrail). Az állomány 1914-ben 1246 műből
állt, megoszlása a következő: szociológia és szociális mű 225, tudományos mű 62, történelem
120, természettudomány és technika 40, filozófia 28, lexikonok, törvények, útleírások stb. 20,
költemények, színművek 80, elbeszélések 670 mű.
Erről a könyvtárról állapította meg Szabó Ervin, hogy „1917-ben egymaga 4000 koronát
költött könyvekre, és 27.000 kötetet kölcsönzött, tehát kötetjét 4,3-szer forgatta. Ugyanakkor
az összes budapesti népkönyvtárak 10.000 koronán vásároltak könyvet, összesen 90.000
kötetnyi forgalmat értek el, és kötetenként 1,7 kölcsönzést”. A tagok 1883-ban 1273 magyar
és 1659 német nyelvű művet olvastak. (A nyomdászok közt sok osztrák és német dolgozott.)
A forgalom 1909-ben nőtt a legnagyobbra, amikor 59 600 művet kölcsönöztek. Az újonnan
alakult szakszervezeti könyvtárak vezetői ide jártak tanulni.
Olyan vidéki városokban, ahol több nyomda működött, a nyomdászszakszervezetek a
fővároshoz hasonlóan értékes, csak jóval kisebb könyvtárakat hoztak létre. Példa rá a győri
nyomdászok 60-100 főből álló csoportja, amelynek könyvtárában 1908-ban 511 kötetben 421
mű sorakozott. Említsük meg, hogy gyarapítására az adományok, mulatságok jövedelme
mellett a könyvtárosok egész tiszteletdíjukat is felajánlották.
A szakmai szervezkedés a nyolcvanas évek közepétől fokozódott, és még inkább a szakszervezetek
1899-ben tartott első kongresszusa után. Itt határozatban hívták fel a figyelmet a
szakegyletek könyvtáralapításának fontosságára, s arra, hogy ezekben csak művelődésre
alkalmas és tudományos értékű könyveket tartsanak.
A vasiparban a különféle szakegyletek (öntők, bádogosok, kovácsok, lakatosok stb.) 1903-ban
egyesültek Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségévé, összevont könyvtáruk
a Thököly út 58-ban kapott helyet. Ezek a könyvtárak eredetileg nagyon kis állománnyal
rendelkeztek, kötetszámuk az összevonás után is csak 346 volt. A tagok érdeklődését azonban
jól mutatja, hogy már 1903 első felében 559 kötetet kölcsönöztek ki.
Az Építőmunkások Szövetsége 1903-ban alapított könyvtárat. A budapesti szaktársaknak csak
kb. 5%-a használta. A kölcsönzések száma 1911-ben 1073 kötet szépirodalmi és 429
ismeretterjesztő és tudományos mű.
A Budapesti Szabómunkások és Munkásnők Szakegylete a birtokukban levő könyvekről
nyomtatott katalógust, s ehhez 3 pótfüzetet (1906, 1910, 1912) adott ki. Az utolsó szerint az
állomány majdnem elérte a 2000 kötetet.
Szakszervezeti könyvtárat alapítottak a bányászok, az aranyművesek és vésnökök, a húsipari
munkások, a mintakészítők, mészárossegédek, cipőfelsőrész-készítők, vasúti munkások és
még sokan mások. E könyvtárak egy részének állományáról pontos tudomásunk van, mert
166