PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Világi humanisták könyvei
A XV-XVI. század fordulóján már nemcsak humanista főpapi könyvtulajdonosokkal találkozunk
Magyarországon, hanem a világiak közt is akadnak, akiknek könyvszeretetéről,
könyvtulajdonáról adataink vannak: nagy hatalmú politikusok, iskolamesterek, városi polgárok.
Így a nagy hatalmú nádor és politikai agitátor, de egyben jogtudós, Werbőczy István
művelt humanista is volt, nemcsak a közélet embere és jogász, s aki a magyaron kívül latinul,
görögül, németül „eleganter” beszélt. Bizonyosan sok könyve volt akkor, amikor elkészítette a
Tripartitumot (Hármaskönyv), legalábbis erre következtethetünk munkájának klasszikus szerzőkre
való nagyszámú utalásából; olyanokra, mint Cicero, Arisztotelész, Vergilius, Hérodotosz,
Platón, Plotinosz, Lactantius, Augustinus, Cyprianus, Gregorius, Epikurosz. Janus
Pannonius elégiáinak egy kéziratát is ő küldte kiadásra Bécsbe Johannes Camersnak, aki más
műveket is adott ki Werbőczynek ajánlva. Werbőczy egyébként II. Lajosnak is kedveskedett
egy Luther-ellenes vitairat kiadásával.
Drágfi Tamás királyi személynök könyvei közül a Vatikáni Könyvtár őrzi (Ottob. Lat. 479.)
Leonardus Utino világkrónikáját, hozzácsatolt rövid magyar krónikával. Történelmi érdeklődésére
vall az is, hogy Thuróczy János éppen neki ajánlotta nyomtatott krónikáját.
A kisebb rangú emberek közül megemlítjük Balthasar Steldi selmecbányai jegyzőt, akinek 6
könyve maradt ránk, köztük Cicero levelei, a római jog kézikönyve, a humanista Jacobus
Philippus Bergomensis egy munkája.
Wolf Lőrinc eperjesi iskolamestertől könyvek ugyan nem, de végrendelet marad ránk, 1519-
ből, amely 24 könyvről intézkedik. Ezek közül Senecáját az eperjesi városi jegyző fiára,
bizonyára tanítványára hagyja. Többi könyve nem könyvtárra vall, mert 8 grammatika van
köztük. Valószínűleg tanítványai kezébe szánta őket.
A pozsonyi polgárság könyv iránti érdeklődésének a jele a Szent Márton-templom egyik
kápolnájában őrzött könyvgyűjtemény, melynek leltára 1501-ből ránk maradt. Külön
helyiségben és szekrényben álltak („in libraria et armario”). A gyűjtemény a „pozsonyi polgár
urak Krisztus Legszentebb Teste Céhé”-nek tulajdona volt, tehát világiakból álló fraternitásé,
vallásos egyesületé. A jegyzék 82 kötetet ír össze, föltehetően főleg nyomtatott könyveket.
Tartalmilag elsősorban vallásos anyag: 12 skolasztikus dogmatikai mű, 5 a patrisztika területéről,
14 szentbeszédgyűjtemény és 11 kánonjogi munka. De van 1 római jogi, 2-2 filozófiai
meg orvosi, és ami a legérdekesebb, 15 klasszikus római, görög szerzőtől való mű: 3 Cicero, 2
Vergilius, 2 Seneca, 2 Terentius, Lactantius, Plinius, Plutarkhosz, Livius, 2 Valerius
Maximus. Tehát itt már a humanista irány erős behatolása érezhető a gyűjtemény összetételén.
Ez a klasszikus irodalom, úgy tűnik, a jegyzék összeállításának sorrendjén külön szakcsoport
lehetett másik négy, teológia, történelem, beszédek, jog mellett.
A nyomtatott könyvek nagy mennyiségben való elterjedését a külföldi behozatal, könyvkereskedelem
tette lehetővé. Magyarországon ebben az időben a könyvnyomtatás még nem tudott
szilárdan gyökeret verni. Hess András Budán 1472-ben alapított nyomdája, korai voltánál
fogva, előkelő helyet biztosít Magyarországnak az európai nyomdászat történetében, de
hiányoztak a társadalmi-gazdasági alapok a nyomdászat állandó meghonosodásához. Így
azután Hess nyomdája a Budai Krónika és egy kisebb, tankönyvként szolgáló kiadvány
kinyomtatása után megszűnt. Az 1477 táján valószínűleg szintén Budán működő névtelen
ősnyomda sem működött sokáig.
Annál nagyobb szerepet játszottak a Budán megtelepedett, túlnyomórészt külföldi könyvkiadók
és könyvkereskedők és a külföldi nyomdákban dolgozó magyarországi nyomdászok.
1490 és 1526 közt 13 budai könyvkiadó-kereskedő nevét ismerjük. Ez már magában a könyv
51