PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

E korszak magángyűjteményeinek tetemes része is közkönyvtárak birtokába került. Nézzünk
néhány példát! Talán a legértékesebb Apponyi Sándor grófé. Fiatal korától, 1876-tól haláláig,
1925-ig gyűjtötte a hungarikumokat, a külföldön megjelent magyar és magyar vonatkozású
nyomtatványokat. Fáradhatatlanul járta a nyugat-európai antikváriumokat, és sok olyan művet
fedezett fel, amelyek másképp végleg elkallódtak volna. Bibliotékájában - egyebek közt -
körülbelül 800 darab XVI-XVIII. századi újságlevél, röpirat sorakozott, nagyobb részben
unikumok. Egyedül Budának a töröktől való visszafoglalását száz egykorú nyomtatvány
tárgyalja. Katalógusát nyomtatásban is kiadta - első két kötetét 1900-1902-ben, a másik két
kötet már halála után jelent meg -, s ezzel országos viszonylatban is felhívta a figyelmet a
hungarikumok gyűjtésére. Sok áldozattal összegyűjtött könyveit végrendeletében a Múzeumi
Könyvtárra hagyta, s így lett belőle nemzeti kincs.
Az 1919-ben elhunyt Todoreszku Gyula - hasonlóképp sok fáradozással - ezernél több
rendkívül becses, 1711 előtt hazánkban készült nyomtatványt gyűjtött össze. Ebből 565
magyar nyelvű, közülük 54-et Szabó Károly bibliográfiája sem ismer. Könyvtárában őrizte az
első cirill betűs nyomtatványt és sok más inkunábulumot (ősnyomtatványt). Mindezt
ugyancsak a Múzeumi Könyvtárra hagyta, s ezzel nevét Széchényi Ferenc és Apponyi Sándor
mellé írta be a Múzeum történetébe.
Az Akadémia Könyvtár a századforduló körül sok kisebb ajándék mellett három jelentőset
kapott. Időrendben az első Elischer Boldizsár Goethe-gyűjteménye, amely 2500 nyomtatványból,
34 Goethe- és 144 egyéb kéziratból állt. 1905-ben került ide Ráth Györgynek, az
Iparművészeti Múzeum főigazgatójának, a híres ritkasággyűjtőnek a hagyatéka, 2364 kötet
XVI-XVII. századi, hazánkban nyomott könyv. Ezt követte a következő esztendőben
Kaufmann Dávid vallásbölcselőnek, a Rabbiképző tanárának 2620 egységből álló, világhírű
kódexeket, nagy értékű kéziratokat tartalmazó hebraika (zsidó történelemmel, héber nyelvvel
foglalkozó) gyűjteménye.
A világháború előtt más, páratlan értékeket rejtő könyvtárak is keletkeztek, de ezek csak az
1920-as években, gyűjtőik halála után kerültek akadémiai tulajdonba. Ilyenek Kégl Sándor
perzsa, szanszkrit és urdu vonatkozású könyvei, Stein Aurél szanszkrit és közép-ázsiai tárgyú
művei, Vigyázó Ferenc ősnyomtatványai és régi magyar könyvei.
Szüry Dénes író és kritikus az 1767 és 1867 közt megjelent első kiadású szépirodalmi
műveket és a reformkor politikai irodalmát gyűjtötte. Kollekcióját, melyet 1910-ben a
Fővárosi Könyvtár vásárolt meg 22.500 koronáért, irodalomtörténészeink, irodalmáraink
azóta is sokat használják. Ugyanide került 1911-ben Ballagi Géza sárospataki jogászprofesszor
mintegy 10.000 darabból álló politikai röpiratgyűjteménye, 15.000 korona vételárért.
Ajándék gyanánt kapta meg a főváros 1914-ben Vámbéry Árminnak, a világhírű orientalistának,
ázsiai utazónak a magyarság eredetérte, a törökökről és keleti utazásairól szóló
könyvtárát, 1911-ben Zichy Jenő Ázsiakutatónak főleg a magyarság eredetéről vonatkozó és
sok régi térképet, útleírást és egy XV. századi kódexet tartalmazó 3000 kötetes gyűjteményét,
valamint 1917-ben Thallóczy Lajos történésznek a Balkánnal és Oroszország múltjával
foglalkozó hagyatékát.
A Fővárosi Könyvtár működése első éveiben ezenkívül Kautz Gyula, Hentaller Lajos, Hanuy
Ferenc, Emich Gusztáv, Hevesi Lajos, Dessewffy Lajos és mások örökségének megvásárlásával
növelte állományát, köztük számtalan olyan művel, amelyeket könyvkereskedések útján,
vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon sok utánjárással sikerült volna megszerezni.
177