PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

nem maradt pénz. Az olvasók a gyűjtőkörök elhatárolatlansága miatt sokszor nem tudták,
hogy hová forduljanak, ha egy könyvet vagy folyóiratot kerestek.
A Főfelügyelőség és a Tanács közös javadalmazása szerény keretek közt mozgott, az első
három évben a tudományos és népkönyvtárakra fordítható összeg 45.000 koronát tett ki.
(Ugyanekkor lóversenyek támogatására 89.505 koronát áldoztak.) Ez az összeg később
fokozatosan emelkedett, de 1913-ban sem sokkal haladta meg a 140.000 koronát. Ebből
kellett 78 városi, megyei könyvtárat, sok múzeumot és 1200 népkönyvtárat támogatni.
A rendelkezésre álló pénzt 1912-ben a következőképp használták fel:
új népkönyvtárak alapítása 51.120 korona
közművelődési és könyvtári egyesületek segélyezése 72.500
gazdasági és népkönyvtárak kiegészítése 3.600
régebbi könyvtárak gyarapítása, javítási költségei 2.176
30 kötetes vándorkönyvtárak alapítása 2.000
kezelők jutalmazása 6.000
Összesen 137.396
A népkönyvtárak
A századfordulótól kezdve egyre gyorsuló ütemben szaporodtak a népkönyvtárak. A
Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa meghatározta céljukat: jó, irányzatosság nélkül
összeválogatott anyaggal szórakoztassák a népet. Legyenek alkalmasak arra - mint Gulyás Pál,
a Múzeumi Könyvtár dolgozója írta -, hogy „a magasabb fokú iskolai képzést nem nyert
egyének kedélyét nemesítsék, bennük a tudás vágyát és a közélet iránti érdeklődést felkeltsék,
vagy őket kellemesen szórakoztassák”. A népkönyvtár - folytatta - „az egyházhoz és az
iskolához hasonló jelentőségű, általános népművelői intézmény, mely általában megerősíti és
kiegészíti az egyház és iskola tevékenységét”.
A népnevelő célon felül az alapítók előtt egy második, nem hangoztatott cél is lebegett. A
nehéz megélhetési viszonyok, az általános nyomor, az idényszerű és az általános munkanélküliség
miatt egyre jobban terjedt a szegényparasztság közt az agrárszocializmus, a
földosztás követelése, a munkásság körében pedig a szociáldemokrata szervezkedés, s ezzel
együtt a munkaidő csökkentéséért, a társadalombiztosításért, a munkakörülmények javításáért
és az általános választójogért indított küzdelem. Az adminisztratív védekező eszközök nem
bizonyultak elegendőnek a szocialista eszmék terjedésének megakadályozására, s ezért az
államhatalom ideológiai síkon is megpróbálta a védekezést. Ennek egyik formája volt a
hatósági népkönyvtárak szervezése. Wlassics Gyula, a Múzeumok és Könyvtárak Országos
Szövetségének elnöke állandóan a „pártatlanság”-ot hangsúlyozta, s azt, hogy a könyvtárak
csak az egyetemes művelődést szolgálhatják, s ezért nem állhatnak a felforgató elemek
terrorizmusának szolgálatában.
A legtöbb népkönyvtárat a Tanács szervezte, részben közvetlenül, részben a közművelődési
egyletek útján. Ez utóbbiak egyre növekvő, bár így sem jelentékeny összegeket kaptak e célra,
a világháború kitörése előtt mindegyik évi 40.000 koronát.
A falvaknak, a városok külterületeinek, ha gondoskodtak valamilyen helyiségről és kezelőről,
2000, 1000, 500, 400 és 300 korona értékű könyvekből álló egységcsomagokat küldtek, és
mellé ládákat a kötetek elhelyezésére. Ilyen egységcsomagokkal a már meglevő gazdaköröket,
népköröket és más egyesületeket is támogatták, ha vezetőik nem tartoztak a radikális eszmék
155