PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

1825-ben az uralkodó összehívta az országgyűlést. „Történetírásunk ettől az évtől számítja azt
a reformkor néven ismert korszakot, mely az ország politikai és kulturális életének gyökeres
átalakulását eredményezte.
Ugyancsak ebben az évben jött létre a könyvtáralapító Széchényi Ferenc fiának, Széchenyi
Istvánnak kezdeményezésére a Magyar Tudományos Akadémia (akkori nevén Tudós
Társaság). Az átalakulás hatott a könyvtár fejlődésére is. A nádor 1826-ban jelentést terjesztett
az országgyűlés elé a Magyar Nemzeti Múzeum állapotáról. Ebben beszámolt a múzeumi
telek és épület megvételéről, a legfontosabb személyi kérdésekről, a kötelespéldány-szolgáltatás
helyzetéről, a múzeumi folyóirat (Acta Musaei) megjelentetéséről, a gyűjtemények
ellenőrző leltározásáról, valamint a kiemelkedő adományokról.
A Magyar Nemzeti Múzeum ekkor három szervezeti egységből állott: a könyvtárból
(Széchényi Országos Könyvtár néven), az érem- és régiségtárból és a természettudományiiparművészeti
tárból. A könyvtár állománya ekkor közel 23.000 mű volt (sokkal több
kötetben); ehhez járult még több mint 2000 kézirat és kb. 40.000 kisnyomtatvány. A jelentés
kitért arra is, hogy a múzeumi alap kamatai az illetmények fedezésére sem elégségesek, így
komolyabb beszerzésekre alig lehet gondolni. A gyűjtemények elhelyezése szegényes; ezért
feltétlenül szükségesnek vélte egy új múzeumi épület létesítését a már birtokolt telken. Az
országgyűlés azonban - tekintettel az anyagi nehézségekre - „boldogabb időkre” halasztotta az
ügyek érdemi tárgyalását. Komoly segítő szándékot jelentett a könyvtár számára Széchenyi
István testvérének, Széchenyi Lajosnak értékes alapítványa, 10.000 forint értékben. Az
alapítólevél értelmében az 500 forint évi kamattól 400 forintot hungarikumbeszerzésre, 100
forintot a könyvtárigazgató illetményének kiegészítésére kellett fordítani.
A következő országgyűlés elé 1830-ban újabb jelentést terjesztett a nádor, azonban a
nehézségek megoldása ekkor is elmaradt. A reformeszmék politikai erővonalának hatására
viszont az 1832-1836. évi országgyűlés elé terjesztett nádori jelentés már jobb eredményekről
adhatott számot. Ezek közül a legnagyobb a már említett Jankovich Miklós műgyűjtő
táblabíró gyűjteményének megvásárlása volt. Jankovich 150.000 forintra becsült, de valójában
felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét 100.000 forintért adta el a Magyar Nemzeti
Múzeumnak; a fennmaradó 50.000 forintot „a haza iránti fiui kegyeletből” a múzeumi alapnak
ajánlotta fel. Az országgyűlés hozzájárult a vételhez, s ugyanekkor 500.000 forintot szavazott
meg egy új múzeumi épület létesítésére. Egy évvel korábban pedig Illésházy István jelentette
be a nádornak, hogy több nemzedéken át gyűjtött, értékes, 6000 kötetes családi könyvtárát
ajándékként átadja a nemzeti könyvtárnak.
A harmincas évek lendületesnek ígérkező fejlődését 1838-ban elemi csapás, a dunai árvíz
akasztotta meg. Az ár elöntötte Pest alacsonyabban fekvő részeit. A múzeum gyűjteményeit,
valamint a Jankovich-házban lévő értékeket gyors és hősies munkával kellett megmenteni és
átszállítani a Ludovika Akadémia épületébe. Ez a művelet a könyvtár addig sem teljes
rendjének szinte teljes felbomlását jelentette. Használhatósága - a távoli elhelyezés miatt -
gyakorlatilag megszűnt, annak ellenére, hogy az új helyen is megkísérelték egy ideiglenes
rendszer kialakítását. A Magyar Nemzeti Múzeum s vele együtt a könyvtár is csak kezdetleges
állapotban tudta fogadni meggyérült számú látogatóit, egészen 1845-ig, az új múzeumi palota
megnyitásáig.
Az állománygyarapítás - a nagyobb ajándékoktól eltekintve - nem volt számottevő mértékű. A
kötelespéldányok (Erdélyből is) rendszertelenül érkeztek be. Az ajándékozásban kifejeződő
társadalmi érdeklődés csökkenő irányzatot mutatott. A legáldozatosabb ajándékozó a már
említett Illésházyn kívül József nádor volt, aki vásárlásokkal és a neki tiszteletpéldányként
felajánlott művekkel gazdagította a könyvtárat. A kisebb vásárlásokat az eredeti Széchényi-
103