PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A körzeti könyvtárak által létesített első letéti intézményt, a mezőszentgyörgyi népkönyvtárat
1949. április 24-én avatták fel, ez a dátum a tanácsi könyvtárügy születésének napja.
A továbbfejlődés gyors iramban történt. 1951-ben már a kétezredik falusi könyvtárat nyitották
meg Balatonszárszón, abban a faluban, ahol József Attila a vonat elé vetette magát, és 1952-
ben a háromezrediket Kazinczy egykori lakóhelyén, Széphalmon.
A fejlődés természetesen nem volt töretlen. A felsőbb szervek az egyes intézmények
működésének értékelésénél döntő módon a mennyiségi mutatókat vették figyelembe, a
kötetszámot és a használati statisztikákat: hányan iratkoztak be, hány művet vittek kölcsön. A
sürgősség miatt a minőségnek háttérbe kellett szorulnia a mennyiség mögött.
Hiba volt, bár a sok nehézséggel, belső ellenséggel küzdő fiatal magyar demokrácia helyzetében
érthető hiba, hogy a szétküldött állományban az egyes kategóriák közti helyes arány
eltorzult. A politikai nevelés és képzés érdekében túltengtek a politikai művek, kevés volt a
szépirodalmi és ifjúsági olvasmány, csakúgy, mint a könyvkiadásban. Aránytalanul sok, néha
20-30 példányt szereztek be Sztálin, Rákosi és más politikusok műveiből, a szovjet szépirodalomból.
Az állomány egy része kihasználatlan maradt, az olvasók csak a klasszikusok
művei iránt érdeklődtek, de ezekből meg a példányszám bizonyult kevésnek.
Alapvető fordulatot jelentett a Szaktanács 1951. évi határozata, amely a szakszervezeti
könyvtárak nevelő tevékenységében az új klasszikus irodalomnak és az ifjúsági műveknek a
fontosságát hangsúlyozta. A határozat az állomány összetételét a következőképp állapította
meg: szépirodalom 60%, ideológiai és ismeretterjesztő mű 30%, szakkönyv 10%. Egyúttal
előírta 25-30 mintakönyvtár szervezését.
Az 1952. és 1953. évi felmérés
Könyvtáraink száma, szolgáltatásainak minősége sokat fejlődött a felszabadulás után. A
mennyiségi növekedés 1952-1953-ban nagyjából befejeződött. A fejlesztés azonban sok tekintetben
- különösen a közművelődési könyvtáraknál - ötletszerű, egyenetlen volt. A továbblépés,
a könyvtárügy tökéletesítése, az egységes irányítás megkövetelte a meglevő állapot
pontos ismeretét. Ezért a Minisztertanács megbízta a Statisztikai Hivatalt a könyvtárakra
vonatkozó adatok részletes összeírásával.
Ez a felmérés két részletben történt. 1952-ben a közművelődési intézményeket vették számba,
mégpedig ezek minden formáját; az állami, a tanácsi, a szakszervezeti, üzemi, szövetkezeti,
kórházi, üdülőhelyi, letartóztatási intézeti könyvtárakat, 1953-ban pedig a tudományos és a
szakkönyvtárakat. Az összeírásból csak a honvédségi és a Külügyminisztériumhoz tartozó
gyűjteményeket, valamint az egyházi és a magánkönyvtárakat hagyták ki.
A sok statisztikai adat felsorolása talán kicsit száraz, de szemléltető képet ad arról az útról,
amelyet hét, illetve nyolc esztendő alatt tettek meg könyvtáraink.
A közművelődési könyvtárak száma 1952-ben 8536 volt. Túlnyomó többségüket, 98,8%-ukat
1945 után alapították, részben teljesen új intézményként, részben régi könyvtárak maradványainak
új tulajdonos által történt újjáalakítása révén. 30%-uk (2598 intézmény az állomány
31%-ával) állami hálózathoz tartozott, 47%-uk (4028 intézmény az állomány 54%-ával)
szakszervezeti és 14%-uk (1214 intézmény az állomány 6%-ával) gépállomások, állami
gazdaságok, földművesszövetkezetek birtokában volt.
252