PDF 1595 kbyte - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Mint említettük, valamennyi katolikus püspöki székhelyen működött könyvtár. Ezek azonban
közel sem voltak olyan értékesek és oly méretűek, mint a közművelődést és a köznevelést oly
fontosnak tartó három nagy főpap alkotása. A többiek közül említést érdemelnek Padányi Bíró
Márton és Koller Ignác veszprémi püspökök (sümegi, illetve veszprémi könyvtáraikkal) és
Patachich Ádám (1717-1784) nagyváradi püspök, majd kalocsai érsek. Patachich könyvtárát
eredetileg budai palotájában helyezte el, s katalógusának elkészítését kitűnő szakemberre,
Pray Györgyre bízta. Még püspök korában 15 000 kötetes könyvtárat gyűjtött, majd később
azt egyesítette a kalocsai káptalan és székesegyház könyvtáraival. A könyvtártermeket
Maulbertsch festményei díszítették. 1784-ben avatták fel, de nem a nyilvánosság számára.
Végrendeletében jelentős összeget hagyott a könyvtár gondozására és fejlesztésére: a 13.000
forint kamataiból kellett fedezni egy könyvtárőr és egy szolga fizetését és az állomány
gyarapítását.
Könyvtártörténeti szempontból érdekes alakja ennek a kornak Herzan Ferenc (1735-1804)
szombathelyi püspök is, aki hosszú évekig tartó római császári diplomáciai szolgálat után,
sorsával elégedetlenül, mintegy száműzetési helyként kapta stallumát. Könyvtárának alapjait
még Rómában vetette meg. Bibliofil-polihisztor könyvgyűjtő volt, a század utolsó évtizedében
azonban figyelme a janzenizmus és főként a francia felvilágosodás történeti-politikai irodalma
felé fordult. Az alapvető művek mellett (Rousseau, az Enciklopédia, Montesquieu, Bayle,
Voltaire) Martinovics 1791-ben Bécsben kiadott Testament politique (Politikai végrendelet)
című műve is megvolt könyvtárában. Gyűjteménye ma is díszét alkotja a szombathelyi
püspöki könyvtárnak.
Neves könyvgyűjtő volt Migazzi Kristóf (1714-1803) váci püspök, egyúttal bécsi érsek is, aki
azonban anyagi gondjai miatt eladta könyvtárát Battyhány Ignác erdélyi püspöknek, amikor II.
József megfosztotta a jól jövedelmező váci püspöki stallumtól.
Hányatott sorsú volt az esztergomi főszékesegyház könyvtára. Eredeti állománya Esztergomban
maradt. A török elől Esztergomból Nagyszombatba menekült káptalan új könyvtára
számára még Forgách Ferenc érsek vásárolt külön házat, majd állománya Pázmány, Lippay és
Szelepcsényi érsekek könyveivel, valamint a Fuggerek könyvtárával gyarapodott. Később az
érsekség Pozsonyba költözött, s a könyvtárat elsősorban Batthyány József érsek fejlesztette
tovább, főként - s ez különös érdeme - magyar vonatkozású történeti, politikai és genealógiai
vonatkozású könyvekkel és kéziratokkal. A könyvtár csupán a XIX. század első felében
költözött vissza Esztergomba. Állományának országos jelentőségére utal, hogy 1781-ben Pray
György arra kérte az érseket - hiába -, hogy az akkor még Pozsonyban lévő gyűjteményt
nyilvánítsa közkönyvtárrá. Ezt a javaslatot a minden vonatkozásban gazdag állomány
indokolta. Ritkaságai közül megemlítjük Batthyány érsek hatalmas kéziratgyűjteménye mellett
(benne Bél Mátyás számos kézirata) a Jordánszky-kódexet, az úgynevezett Bakócz gradualét,
az Esztergomi missalét, s egy XV. századi Biblia pauperumot (Szegények bibliája).
Különös sorsa volt a pannonhalmi bencés Főapátság Könyvtárának, melyet hazánk első ismert
könyvgyűjteményeként tartunk számon. A töröktől visszavívó 1683-as ostrom és a Rákócziszabadságharc
katonai eseményei során a gyűjteményt súlyos károk érték. Egy 1658-ban
készült katalógus 2318 kötetről tud, míg 1768-ban csupán 1801 kötet volt az állomány.
Ezután Somogyi Dániel főapát erőteljes könyvtárfejlesztéshez kezdett, s így az állomány
1786-ra elérte a 4232 kötetet. A bencés rend II. József alatt történt feloszlatásakor a könyvtár
értékes anyagát az Egyetemi Könyvtárba szállították. 1802-ben, a rend visszaállítása után a
könyvtár anyagának egy része visszakerült, és megindult lendületes újjászervezése. Ekkor
épült meg az építészet- és művészettörténeti szempontból egyaránt nevezetes könyvtárterem
is. A gyűjteményt 1818-ig a főapát, attól kezdve önálló könyvtáros kezelte. Köztük a
80